Ország-Világ, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-25 / 34. szám
A júliusban beköszöntő ősz idején megpezsdül a kulturális élet, a külsőre szürke és egyhangú santiagó i városközpontban. Az elmúlt hetekben világhírű hegedűművész, Ruggerio Ricci koncertjét ünnepelte a város közönsége, ezekben a napokban a neves kórusdirigens, Robert Shaw vezényli, ünnepnek számító hangversenyestjeit. A »Teatro Municipal« patinás falai nem panaszkodhatnak. Forr és pezseg az élet az ódon épület minden zugában. Az imént még a Magyar Állami Népi Együttes tartotta délutáni rendezőpróbáját a hatalmas színpadon, most, az esti órákban, hangversenyteremmé alakítják a színpadot, s a hagyományos koncerthangulat vibrál a levegőben. Kandeláberek gyulladnak a színpad szélein, magasra emelkedik a zenekari süllyesztő, benépesül a színpad. Magam is itt, a rendezői kapcsolóasztal függönyrejtekében várom a híres vendég, Robert Shaw feltűnését. Nem ilyennek képzeltem. Az otthoni rádióadásokból ismert és megcsodált operafelvételek kórusának, a »Robert Shaw Kórusnak« atyamesterét és névadóját, valami misztikus, valami más külső jelenítette meg képzeletemben. Magam sem tudom milyen megjelenést, milyen egyéniséget vártam. Egyet értek, »mást«. Magas, atléta-termet, széles, szinte »vízipólós« vállak, pirospozsgás, ránctalan arc, kék szemek, őszbe fehéredő, félrefésült haj . .. így rögzítem, míg a közönség felállva köszönti. Azután feszült csend és várakozás, majd felcsendülnek a mű, áhítatot teremtő első tételének varázsos hangjai. Bármily jól esne átadnom magamat a zene hangulatának, ki kell szakítanom magam a bűvöletből, hogy megismerjem Robert Shaw-t, a karmestert. Másnapra meghív santiagói szállására a Hotel Hiltonba. A Hotel Hilton hatodik emeletének szobái éppoly pompásak, mint maga az egész szálló. Robert Shaw itt fogad, és szívélyességének hőfoka — s ezt hangsúlyozza is — elsősorban »magyar«mivoltomnak szól. Hellyel kínál, s mély, zengő basszushangján mondatokba sűríti életét, és kórusának, a »Robert Shaw Kórusnak« történetét. Kaliforniában született 1917-ben. A zenei pályán — maga is bevallja — tüneményes gyorsasággal emelkedett a legelső vonalba. 1948-ban szervezte meg első hivatásos kórusát s e kórussal a munkák során már a legigényesebb szimfonikus műveket tűzte műsorra. Az »ez«idei kórus már mutatta az újabb lehetőségeket, olyan operai repertoár elsajátításának útján, melyeknek nívós, magasszintű hanglemezfelvételeiért már akkortájt is versengtek a hanglemeztársaságok. Pályájának ez az időszaka bővelkedett olyan tapasztalatokban, melyek egész életére »aranytartalékot« jelentettek önálló karmesteri munkájához is. Koussevtzky-vel, Toscanini-vel, Stokowsky-val, Stravinsky-vel dolgozott együtt, s e karmester-óriások kisugárzása végképp eldöntötte benne a tusát, kóruspszichológus mellett karmesteri álmait is realizálni kezdte. Ezidőtájt már az egész amerikai kontinensen híres lett, s a világban is ekkor kezdett nemesen csengeni a »Robert Shaw Kórus« neve. Az oratórikus művek dirigálásának sikerrel megoldott feladatai után érdekelni kezdte a »csak« szimfonikus művek műfaja is. 1957-ben elfoglalta a Clevelandi Szimfonikus zenekar másodkarnagyi állását, ahol a zeneigazgató a világhíres magyar dirigens, Széll György. Ebben a minőségben évente, illetőleg szezononként 50—60 hangversenyt vezényel. Ebben az évben a Michigani Egyetemen is előadásokat tart. A »Robert Shaw Kórusról« kérdezem, s Shaw láthatóan élvezi, hogy az interjú nem a személyére vonatkozó intimitások tárgyalásából áll. Mint egy »elnyelt« félmondatában meg is jegyzi, az észak-amerikai riportokban már ennyi idő alatt kedvenc ételéről is nyilatkoznia kellett volna. A »Shaw« kórus 35 tagú elit maggal és 240 tagú amatőr létszámmal dolgozik. A 35 tag, »hangszerének« azaz hangjának fölényes művésze, abszolút lapról-olvasással és 15 éves rutinnal. A verseny állandó. A 240 amatőr énekesből állandóan »kitermelődik« olyan énekes, aki tudásánál fogva »helyet követel« magának az elit-csapatban. Ez a társaság, rendszeres kórusmunkát nem is végez. Alkalomszerűen, egyegy produkcióra készülnek, s az előkészítő munka gyorsasága a »rohanó Amerikában« időben és pénzben térül meg. Elképesztő adatot mond ennek bizonyítására. Bach: »H-moll miséjét« közvetlen a hangfelvétel előtt, mintegy 15 perces »előkészítéssel« vették lemezre. Igaz viszont, hogy a tulajdonképpeni lemezre rögzítésnél, öt perc zenei anyagot átlag egy órai gondos munka után »nyilvánítanak« »Jó« »Maradhat«-nak. Érdekességként jegyzi meg, hogy a Clevelandban székelő »Robert Shaw Kórusnak« mintegy 20—30 magyar származású tagja van. Sorolom a Magyar Rádióban hallott operafelvételek listáját, amelyeken a »Robert Shaw Kórusénekei, s ő érdekes módon mégsem operai felvételeire büszke. Beethoven: »Missa Solemnis«-e, s Bach: »H-moll miséje« az, amelyeket mint »legjobb munkákat« emleget. Külföldi útjairól kérdezem. Az elmúlt években nagy európai körúton járt, kórusával együtt, sőt a Clevelandi Szimfonikusokkal. Járt a Szovjetunióban, Jugoszláviában, de Magyarország — mint mondja — valahogy kimaradt a turné útvonalából. Már azt gondolom, hogy anyagi problémák miatt kellett országunkat elkerülnie, de megelőz, és elmondja, hogy koncertkörútja költségeit az amerikai állam fedezte, s szívesen jöttek volna, vagy jönnének bármikor Magyarországra. Zenészembernek, muzsikusnak, dirigensnek, álom magyar hallgatóság, ahonnan olyan egyéniségei születtek a világ zenei életének, mint Liszt, Bartók — mondja s a szépszámú magyar dirigens-nagyság felsorolásába kezd. Beszélgetésünknek a telefon kíméletlen berregése vet véget, mint mondja a »Panagra« légitársaság jelezte, hogy az alaszkai repülőgép milyen időpontban indul. Kérdő tekintetemre elmondja, hogy másnap Anchorage-ban lesz koncertje, Verdi: Requiem-jét vezényli, s a repülőgép a hangverseny előtt egy órával teszi le Alaszka földjére ... Búcsúzom Robert Shaw-tól, s mikor »Viszontlátásra Budapesten« köszöntéssel, rázzuk egymás kezét, mindketten hiszünk is benne, hogy a viszontlátás egyszer Budapesten valóban létrejön. Hegyi Imre / y Santiagói találkozás ROBERT SHAW-val Schied Tóth János felvétele R. Shaw próbál a Teatro Municipal-ban