Ország-Világ, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-02 / 5. szám
|annonglass a márka, előállíttója a magyar üvegipar. Forgalomba hozza a FERMION külkereskedelmi vállalat. A magyar üvegiparnak évszázados hagyományai vannak. Tavaly volt például a parádsasvári üveggyár alapításának 150. évfordulója. A hazai üvegfúvómesterség gyökerei még messzebb nyúlnak, egészen a középkorig. Kevesen tudják, hogy III. Béla magyar király már a XII. században letelepedési engedélyt adott a Rajna-vidékről menekült német üvegfúvó mestereknek. A Mecsek hegységben a mai Ófalu község hajdani nevében — Glashütte — őrzi ezt az egykor virágzó üveghuták emlékét. A gazdag hagyományok ellenére a legutóbbi évtizedekig az üvegipar mégsem tudott nálunk megfelelően kibontakozni. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a történelmi újkor kezdetén a török hódoltság, majd utána a nemzeti függetlenségi harcok, évszázadokra bizonytalanná tették a szállítási útvonalakat. Így a középkorban virágzó magyar üvegfúvó mesterség úgyannyira kihalt, hogy a XI. század elején kezdődő lassú iparosodás során élő hagyományok hiányában, cseh és morva üvegfúvó mestereknek kellett nálunk újrateremteni ezt az iparágat. Hódítás a nyugati piacon A magyar üveg az utóbbi években rohamos hódításba kezdett a nyugati piacon. Üvegkivitelünk az elmúlt három esztendő során évről évre többmillió dollárt hoz az országnak. Az elmúlt évtizedekben a régi kezdetleges manufaktúrák helyén új és korszerű üveggyárak épültek. A termelés növekedése, és a hazai üvegáru iránti külföldi kereslet 1965-ben együtt szülte az egyetlen magyar minőségi üvegmárkát , a Pannonglasst. A legnagyobb fejlődést az Ajkai Üveggyár érte el. A gyár 100 esztendeje alakult Úrkúton, aBakonyerdő közepében, mert akkor még fával fűtötték az olvasztókemencéket. Első munkásai csehek és németek voltak. Annak idején nehéz volt az üvegfúvók közé idegennek bekerülni. Családok uralták a szakmát és csak rokoni alapon, vagy beházasodással engedtek maguk közé új embert. Az első évtizedekben magántulajdon a gyár, 1900-tól kezdve részvénytársaság, és a felszabadulásig 300 fővel dolgozott. Az államosítás idején 400 munkást foglalkoztatott. Ma viszont 1265 fős a létszám, és ebből 1150-en közvetlenül a termelésben dolgoznak. A gyár bővítéséhez 1954- ben kezdtek, 1958—62 között pedig teljesen új gyárat építettek, ötven millió forintba került és jelenleg a naggyá nőtt üzem területén egyetlen olyan épület sincs, amely a múltból maradt volna. Az elmúlt három évben 25 millió forinttal növekedett az évi termelési érték. A gyárban az átlag életkor: 24 év, 870 húsz éven aluli, a szakmát az elmúlt fél évtizedben kitanult fiatal dolgozik itt. Az új nemzedéknek bámulatos a formaérzéke, és meglepő az ügyessége. A gyár nagyrészt a fiatalok alkotásaival szerepel a külföldi kiállításokon, s az ott bemutatott egyedi termékeiért, számos első díjat kapott már. Legszebb gyártmányuk az ólomkristály. Legnagyobb sorozatuk afüstszínű kehelyszéria. Ebből sokszázezret gyártottak, de kifogás eddig még nem merült fel. A ki először és ráadásul szürkületben lép egy ilyen nagy gyár »kohójába, azt a vörös színek játéka és a tűz látványa fogja meg. Dante és Faust doktor »inferno»-jában ilyennek szülte az emberi képzelet az alvilágot. Az egymás mellett sorakozó kerek katlanokban folyékony tűz fortyog és a vöröses sárga háttér előtt félmeztelen emberek, izzó és verejtékező árnyak hajladoznak. Hosszú pipájuk végén tűzgömb repked, mint a mesék tűzgolyója, s mire elveszíti vörös színét és kihűl, már színtelen testet öltött üvegkancsó, pohár, váza, százféle holmi lesz belőle. Percek alatt engedelmeskedik az ember akaratának az anyag. Naponta kilencezer féle formából 60 ezer darab üvegárut fújnak itt. Az elmúlt évben pedig a három nagy gyár — Parádsasvár, Salgótarján és Ajka — tízmillió darabot küldött a Feruionon keresztül a nyugati piac harminc országába. A gyorsan változó üvegdivat Ki hinné, hogy az üvegáru ugyanolyan divatcikk, mint a női ruha, vagy kalap: évről évre változik. Az exportőr szerint a hazai üveggyárak arról váltak híressé, hogy igen gyorsan követik a divat változásait, sőt a Ferumion piackutatásainak eredményeként a legutóbbi kéthárom évben igen gyakran sikerült a divat elébe mennünk. Pontosabban: a magyar gyárak termékei diktálták a nyugati üvegdivatot. Ezt igazolja a három nyelven — angolul, franciául és németül megjelenő magyar "Üvegdivatlap", az A-I-F (Artex-i-Fermnion), rendkívüli népszerűsége, tekintélye és befolyása Nyugaton. Az üvegiparban iparművészek és formatervezők csoportjai dolgoznak azon, hogy a vevők nyers óhaját modern és szép formákba foglalják. A pannonglass család legértékesebb tagjai az ólomkristályból készült metszett kelyhek, üvegdísztárgyak. A Ferunion vezérigazgató-helyettese, Simó Gyula véleménye szerint ebből nincs az a mennyiség, amit el ne tudnának adni. Legnagyobb nyugati vevőink: az Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Franciaország és Svájc. Kanadából már tavaly október végén félmillió dollár értékben rendeltek nálunk üvegárust, amit az iparnak az idei év első hónapjaiban kell előállítani. Tíz év során tízszeresére nőtt a termelés. Sajnos, ez is kevés. Sok rendelést vissza kell utasítanunk, mert márkánk sikeres piaci előretörését nem követte a párhuzamos gyári fejlesztés. Gondok A Ferumion tehát sikeres piaci úttörője lett a magyar üvegmárkának. Annál nagyobb most az aggodalma, hogy egyes, nem kellően végiggondolt,takarékosági intézkedések miatt veszélybe kerülhet a Pannonglass jövője. Az üvegexport jó üzlet. — S még jobb lenne, ha bü- - ... Szabadszemmel, és mégis művészien 17