Ország-Világ, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-13 / 15. szám

Századunk szenzációja lesz:EMBER A HOLDON Beszélgetés kozmikus vendégünkkel, Alekszej Leonov­val Felszabadulásunk ünnepének egyik ese­ménye volt, hogy Alekszej Leonov űrhajós, az első ember, aki kilépett az űrbe, ellá­togatott hazánkba. A daliás szibirják — vendégünk ugyanis szibériai születésű —, egyenesen a XXIII. kongresszusról érke­zett hozzánk, kongresszusi küldött volt, a kemerovói bányászok választották képvi­selőjükké. Első kérdésünk erre a nagy je­lentőségű politikai eseményre vonatkozott. — Szeretném hangsúlyozni — mondotta —, hogy a Kremlben lefolyt kongresszus mindenekelőtt az ünnepélyes külsőségek hiánya miatt tett rám nagy benyomást. Országunk életének döntő kérdéseiről folyt konkrét munkamegbeszélés. Nyugodt, ma­gabiztos, egyszerű hangnem jellemezte a beszámolót éppen úgy, mint a küldöttek felszólalásait. Törekvéseink arra irányul­nak, hogy megsokszorozzuk társadalmunk anyagi és szellemi értékeit, növekedjék szocialista országunk hatalma, emelkedjék az életszínvonal. Ennek a gondja hatott át minden felszólalót. Ismeretes, hogy 1961. április 12-e mér­földkő az űrkutatás történetében, öt esz­tendeje ezen a napon repült először ember a kozmoszba. — Igen — jegyezte meg Leonov — az el­telt öt esztendő alatt nagy események je­lezték az embernek a kozmoszba történő behatolását. Örülök, hogy a világűr meg­hódításának egyik résztvevője lehettem. Amikor a kongresszuson Brezsnyevnek a szovjet űrkutatás perspektíváiról szóló sza­vait hallgattam, képzeletben a világűrben járva, új orbitális kozmoszállomásokat lát­tam, s a kozmoszban nemcsak űrrepülő voltam, hanem szerelő is, aki egész sze­relvényeket állít össze, hogy a többi boly­góra közlekedhessünk. Ha visszatekintünk az elmúlt öt év vívmányaira, szilárdan hi­hetjük, hogy ez nemcsak álom, hanem fel­tétlenül meg is valósul. — S az ember Hold-utazása? — Tanúi leszünk annak, hogy az ember első ízben találkozik a Holddal. Ez száza­dunk valódi szenzációja lesz. Hogy ki fog először a Holdra repülni? Nem egyszer mondtam: kívánjuk, hogy ez szovjet férfi legyen, egyik űrhajós barátom. — Megtörténik-e ez a most induló ötéves terv során? — Kozmikus pontossággal felelek: ez szigorúan a kozmikus kutatások program­jának megfelelően történik meg. Említettük, hogy Leonov a kongresszu­son a kemerovói bányászok küldötte volt. Beszélgetés közben észreveszem, az űrha­jósnak valóságos bányász­ keze van; erős, széles kéz, ilyen illik ahhoz az emberhez, aki először járt-kelt »gyalog­« a csillagok között. Egyébként ennek a nagy esemény­nek március 18-án volt az évfordulója. — Otthon, családi körben ünnepeltük meg — mondta mosolyogva Leonov —, vendégünk volt Pável Beljájev, a családjá­val és néhány más régi barátom. Leonov a kongresszuson találkozott föl­djeivel, a kemerovóiakkal, akik munkasi­kert vittek a kongresszusra ajándékul: túl­teljesítették széntermelési tervüket, új gé­peket helyeztek üzembe. Vajon mit jelent ez személyesen Leonov részére? — Ez is elősegíti, hogy hamarabb meg­valósuljon az álmom: felrepülni a Holdra. Felszabadulásunk évfordulója Moszkvában. A Tudósok Házában ünnepi nagygyűlést rendeztek, amelyen megjelent a XXIII. kongresszuson résztvett Kádár János is. Az ünnepség elnökségében középen Kádár János, mellette jobbról Fedoszejev akadémikus és Kristóf István, az MSZBT főtitkára Alekszej Leonov űrhajós alezredes Kállai Gyula miniszterelnökkel április 4-én, a Hősök terén rendezett KISZ-ünnepség előtt (Bojár Sándor felvétele) .

Next