Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-28 / 52. szám

A VÍG­BORZONGÁSOK HÁZÁBAN Mentek-mendegéltek az erdő­ben és egyszeresek mézeskalács­palotára bukkantak. Mi is vala­­hogy igy jártunk, mint Jancsi és Juliska. Meglepetésünk legalábbis akkora volt. Mentünk-mendegéltünk egy pá­zsitot, széles utcán, zöldre, piros­ra vagy barnára festett kerítések mellett - az utcára kihajló ágakon szilva, alma és őszibarack mo­solygott ránk. A kékre, fehérre, sárgára meszelt házacskák szépen művelt kiskertek közepén álldogál­tak. Kedvesek voltak, szerények, és éppen ezért lepett meg bennünket a látvány, amely a kisinyovi Ir­­kutszkaja utca közepe táján elénk tárult. Alacsony, cseréptetős házikó, utcára tekintő ablakokkal, de alig van rajta szokványos vakolt fal - mindenütt domborműszerű díszít­mények, cifrára festve. A másodi­kos kislány, aki velünk volt, azt kérdezte: - Itt lakik a boszorkány? Nem is rosszul tette fel a kér­dést Aki a házat díszítette, „ki­­gyót-békát” összehordott. Ha az ember jobban körülnézett, egyszer krokodil tátogatta felé a száját a fűből, aztán farkasüvöltés hallat­szott, s hátul, a kert mélyén meg is láthatta a vicsorgó fenevadat Egymás meglepődésén és felfede- A háztetőn műgólyák állnak! Falrészlet nevetőemberrel Amin a gyerekek csodálkoznak, a felnőttek mosolyognak

Next