Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-28 / 52. szám
A VÍGBORZONGÁSOK HÁZÁBAN Mentek-mendegéltek az erdőben és egyszeresek mézeskalácspalotára bukkantak. Mi is valahogy igy jártunk, mint Jancsi és Juliska. Meglepetésünk legalábbis akkora volt. Mentünk-mendegéltünk egy pázsitot, széles utcán, zöldre, pirosra vagy barnára festett kerítések mellett - az utcára kihajló ágakon szilva, alma és őszibarack mosolygott ránk. A kékre, fehérre, sárgára meszelt házacskák szépen művelt kiskertek közepén álldogáltak. Kedvesek voltak, szerények, és éppen ezért lepett meg bennünket a látvány, amely a kisinyovi Irkutszkaja utca közepe táján elénk tárult. Alacsony, cseréptetős házikó, utcára tekintő ablakokkal, de alig van rajta szokványos vakolt fal - mindenütt domborműszerű díszítmények, cifrára festve. A másodikos kislány, aki velünk volt, azt kérdezte: - Itt lakik a boszorkány? Nem is rosszul tette fel a kérdést Aki a házat díszítette, „kigyót-békát” összehordott. Ha az ember jobban körülnézett, egyszer krokodil tátogatta felé a száját a fűből, aztán farkasüvöltés hallatszott, s hátul, a kert mélyén meg is láthatta a vicsorgó fenevadat Egymás meglepődésén és felfede- A háztetőn műgólyák állnak! Falrészlet nevetőemberrel Amin a gyerekek csodálkoznak, a felnőttek mosolyognak