Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-21 / 51. szám

MOZAIK úgy volt, hogy meghalok .Ez a húszéves fiú nem olyan, mint a fényképen. Hosszú, sovány, sok szenvedést átélt arc. Lábaira — tizenhét évesen meg­bénult lábaira — fekete sínadrág feszül: alpesi síző, tehetséges műlesikló volt. Ke­zei — amelyekkel serdülő korában 53 mé­terre hajította a kalapácsot — lassan mo­zognak, mégis ideges­ szenvedők: másfél év alatt, verejtékezve, tanult meg újra öl­tözni, enni, írni. Fejes András a gyöngyö­si uszodában 1963 augusztusban gerinctö­rést szenvedett.) — Beugrottam a medencébe. Még fel se jöttem, valaki rám ugrott. A lábamat rög­tön nem éreztem. Később — amikor jó­­szándékúan fejre állítottak — a kezeim is megbénultak. Mentő helyett Trabantba gyömöszölve kerültem kórházba, az ötö­dik nyaki csigolyám töréses ficama követ­keztében négy végtagbénulást szenvedtem. Úgy volt, hogy meghalok. (Semmi érzelgősség, semmi önsajnálat. Mondja, tudja, hogy meg nem gyógyul. Nem épít légvárakat, nem csapja be ön­magát, de nem mond le az életről: ez a fiú bölcs.) — Aztán operációk, hét hónap az oszt­rák Tobelbach bei Grazban, és­ élek. Em­ber akarok maradni. Végig kitűnő voltam, utána érettségiztem, kitűnően. Tanulok: nyelveket és természettudományt. Ha le­hetne, levelezve elvégezném a vegyész­­mérnöki szakot, s szakfordító lennék. Most is tanulok: laboratóriumi asszisztensnek készülök — dolgozom is —, már másfél évem megvan. És sportolok, így, kocsiban. Voltam a gerincsérültek angliai világver­senyén, asztaliteniszben második lettem. Versenyeztem még tolókocsival két távon, szőrlabdát hajítottunk célba és távolba. Napi két-három órát edzek. És járok, oszt­rák géppel, keservesen, de járok. Van egy Trabantom, kézre átala­kítva. (Barátok?) — Magyarokkal, lengyel fiúval, angol­lal, osztrákkal, hollanddal, dánnal, olasz­­szal, franciával, svájcival levelezek. (Az a fiú?) — Tud a sorsomról. Nem jött el. Szé­gyen, lelkiismeretfurdalás?! Csak annyit mondana: sajnálom — nyújtanám neki ezt a kezemet.. . Még azt írja meg: ezerötszáz magyar gerincsérült van. Nagyon nehéz a rehabilitációnk. Kellene egy olyan szerve­zet, nekünk is, mint a vakoké, süketeké ... (Megszorítom — óvatosan — bénultság­ból visszatért kezét. A gyöngyösi utcán ar­ra gondolok, hogy »nincsen remény, de re­ménykedem ...« és »­ember akarok marad­ni«. Hogy írta Szophoklész?! »Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb ...«) Szabó Ernő : COCHABAMBA. Egy piacra igyekvő bolíviai indián asz­­szony megpihen a Santa Cruz-i olajmezőktől a chilei Arica kikötővárosig vezető csővezetéken. A 38 millió dolláros költséggel épített „kígyó” naponta 25 ezer hordónyi olajat szállíthat (MTI — Külf. Képszolgálat) 4­ 1 KINSHASA. A mindössze 19­ éves burundi uralkodó ön­feledten táncol Kongóban, a Mobutu elnök hatalomátvé­telének első évfordulója al­kalmából rendezett ünnep­ségen. Fogalma sem volt ar­ról, hogy időközben tőle is átvették a hatalmat, s orszá­gában kikiáltották a köztár­saságot. .. 2 GDYNIA. A lengyel város egyik általános iskolájának tanulói közül rengetegen ta­nulnak zenét. A gyerekek gitáron, harmonikán, man­dolinon és különféle ütő­hangszereken játszanak , és hangversenyeket adnak a többi iskola diákjai részére . BUDAPEST. Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőnk az Ernst Múzeumban megnyílt, hatalmas sikerű kiállításán, egy prospektust dedikál (Bojár Sándor felv.)

Next