Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-21 / 51. szám
MOZAIK úgy volt, hogy meghalok .Ez a húszéves fiú nem olyan, mint a fényképen. Hosszú, sovány, sok szenvedést átélt arc. Lábaira — tizenhét évesen megbénult lábaira — fekete sínadrág feszül: alpesi síző, tehetséges műlesikló volt. Kezei — amelyekkel serdülő korában 53 méterre hajította a kalapácsot — lassan mozognak, mégis ideges szenvedők: másfél év alatt, verejtékezve, tanult meg újra öltözni, enni, írni. Fejes András a gyöngyösi uszodában 1963 augusztusban gerinctörést szenvedett.) — Beugrottam a medencébe. Még fel se jöttem, valaki rám ugrott. A lábamat rögtön nem éreztem. Később — amikor jószándékúan fejre állítottak — a kezeim is megbénultak. Mentő helyett Trabantba gyömöszölve kerültem kórházba, az ötödik nyaki csigolyám töréses ficama következtében négy végtagbénulást szenvedtem. Úgy volt, hogy meghalok. (Semmi érzelgősség, semmi önsajnálat. Mondja, tudja, hogy meg nem gyógyul. Nem épít légvárakat, nem csapja be önmagát, de nem mond le az életről: ez a fiú bölcs.) — Aztán operációk, hét hónap az osztrák Tobelbach bei Grazban, és élek. Ember akarok maradni. Végig kitűnő voltam, utána érettségiztem, kitűnően. Tanulok: nyelveket és természettudományt. Ha lehetne, levelezve elvégezném a vegyészmérnöki szakot, s szakfordító lennék. Most is tanulok: laboratóriumi asszisztensnek készülök — dolgozom is —, már másfél évem megvan. És sportolok, így, kocsiban. Voltam a gerincsérültek angliai világversenyén, asztaliteniszben második lettem. Versenyeztem még tolókocsival két távon, szőrlabdát hajítottunk célba és távolba. Napi két-három órát edzek. És járok, osztrák géppel, keservesen, de járok. Van egy Trabantom, kézre átalakítva. (Barátok?) — Magyarokkal, lengyel fiúval, angollal, osztrákkal, hollanddal, dánnal, olaszszal, franciával, svájcival levelezek. (Az a fiú?) — Tud a sorsomról. Nem jött el. Szégyen, lelkiismeretfurdalás?! Csak annyit mondana: sajnálom — nyújtanám neki ezt a kezemet.. . Még azt írja meg: ezerötszáz magyar gerincsérült van. Nagyon nehéz a rehabilitációnk. Kellene egy olyan szervezet, nekünk is, mint a vakoké, süketeké ... (Megszorítom — óvatosan — bénultságból visszatért kezét. A gyöngyösi utcán arra gondolok, hogy »nincsen remény, de reménykedem ...« és »ember akarok maradni«. Hogy írta Szophoklész?! »Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb ...«) Szabó Ernő : COCHABAMBA. Egy piacra igyekvő bolíviai indián aszszony megpihen a Santa Cruz-i olajmezőktől a chilei Arica kikötővárosig vezető csővezetéken. A 38 millió dolláros költséggel épített „kígyó” naponta 25 ezer hordónyi olajat szállíthat (MTI — Külf. Képszolgálat) 4 1 KINSHASA. A mindössze 19 éves burundi uralkodó önfeledten táncol Kongóban, a Mobutu elnök hatalomátvételének első évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Fogalma sem volt arról, hogy időközben tőle is átvették a hatalmat, s országában kikiáltották a köztársaságot. .. 2 GDYNIA. A lengyel város egyik általános iskolájának tanulói közül rengetegen tanulnak zenét. A gyerekek gitáron, harmonikán, mandolinon és különféle ütőhangszereken játszanak , és hangversenyeket adnak a többi iskola diákjai részére . BUDAPEST. Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőnk az Ernst Múzeumban megnyílt, hatalmas sikerű kiállításán, egy prospektust dedikál (Bojár Sándor felv.)