Ország-Világ, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-27 / 30. szám
elhagyatva állt a talapzatait, a virágok illatoztak, a nyírfák és berkenyék csöndesen suttogtak a lágy esti szellőben. Én voltam az egyetlen tanúja annak, hogy Ikarosz lezuhant és belefulladt a vízbe. Egy darabig még időztem az utcasarkon, vártam, hogy megritkuljon a tömeg. Azt gondoltam, hogy Michael — gondolatban így neveztem el az ifjút — talán visszajön. Elképzeltem magamban az otthonát, a szüleit, akik hiába várnak hazatérésére, anyját, aki vacsorát készít számára, és nem bírtam felfogni, hogy sohasem tudja meg, hogyan pusztult el a fia. Mivel ismertem megszállóink szokásait, nem is gondoltam arra, hogy esetleg megmenekül karmaik közül. Lelkem mélyéig megrázott az emberrablás értelmetlen kegyetlensége! Akik a harcban elestek, tudták, miért halnak meg, s talán vigaszt leltek abban, hogy a halálnak értelme van. De hányan voltak olyanok, akik — az én Ikaroszomhoz hasonlóan — ilyen értelmetlenül és kegyetlenül tűntek el a feledés tengerében. Beesteledett. A város lassan lázas, egészségtelen álomba merült ... Elindultam végre gyalogosan, hazafelé, magam mögött hagytam Mickiewicz magányos szobrát... Gondolataimban azonban szakadatlanul ott kísértett Michael, megrázta szalmasárga fejét, mintha ezt mondaná: »Csak a könyv miatt történt ... Az volt az oka.. . Többé nem csinálok ilyen ügyet... Vigyázok.. .+/ Karig Sára fordítása é /mr/u/ár HOLTPONT Úgy kellettek az új energiák, úgy ittasak, mint hús esőt a fák, belőled éltem parazitaként, ki már csak másból szívhatja a vért és szép voltam teteled mint a tej, friss, mint a táj, mi oxigént lehel, az arcom napfény lett és értelemtele, hittem hogy így leszek énem jobbik fele s ahogy a konok óra körbe jár úgy ismételtelek s mint földre száll pillantásunk az égről végül is: próbáltalak nézni vágy nélkül is, és akkor megálltam a semmiben, mint lendkerék mi kényszerűn pihen, tetőz holtpontján mozdulatlanul. Aztán, amint kezed utána nyúl, megindul újból s zúgva mélybe hull. Orsóval G. Emil -amikor elmondod Szikrázó koszorúkkal bújik földbe a század — kiváncsi ujjak foszlatják húsodat, mondj el mindent. A valódi legenda-embert, akit vertek, lenéztek, leköptek, eltüzeltek, de élve maradt. Tüskére tekergő indákkal becsavarták, tűz-korbácsokat képzeltek felszántott hátára, karika-csüngős szájjal bohócok röhögték, úgy csurgott végig arcán a kín, hogy a rongy istenek korában sem különben, — a legerősebbnél mégiscsak erősebb lett. Elhullik pompás szerelmes korod, ravasz keselyűk vallatára fognak — nagyon szeretnélek hallani akkor. Kerekes András goljár Indulj már, vezet a harsány Napod, köréd tódulnak kövér csillagok, roppant fádon most cseresznye izeg, leng, ráng, akár két nyugtalan ideg, gurus költeményt, felizzó golyót, sok rideg kacatod árokba dobd, nézz föléd, eged már ultramarin, s kék madár lépked szivárványain, vedd a tenyeredbe a jó szelet, füröszd meg benne dombos melledet, harapj kenyérízű légből nagyot, míg a mindenség titkát vallatod, örömödből piros sátort emelj, — harminc nyarad többé ne szökjön el. Donkó Zájszló esztendeje kedvező fogadtatásban részesült — most arra vállalkozott, hogy a Rigoletto, az Aida és a Falstaff korszakalkotó komponistáját tulajdon szavainak és kortársai véleményének tükrében mutassa be az olvasóknak. Kitűnő munkát végzett: a gondosan összeválogatott idézetek s a komoly tárgyismeretre valló rövid összekötőszövegek valóban hű képet rajzolnak Verdiről. Betekintést nyerhetünk Verdi alkotóműhelyébe s megismerhetjük az egyenes gerincű, megalkuvást nem ismerő, a szenvedőkön mindig segíteni kész, embernek is rendkívüli művészt. B. F. ORAVECZ PAULA: TÖRT ÁGAK E regény a »Faforgácsok« c. kötet folytatása, a Toll-dinasztiáról szóló krónika második része. A Tört ágakban az árnyalati finomságokra, a legkisebb részletekre is érzékeny írónő az I. világháború légkörét idézi fel, a főváros egyik legromantikusabb negyedében, a Gellérthegy tövében húzódó Tabán girbe-gorba utcácskáiban, az itt lakó szegények — köztük Toll Róza, Hankáné proletársorsán keresztül. Megrendítően szép vallomás a regény a Rácz-fürdő egykori mosónőjéről, akinek vállára három gyermek, két fiú és egy leány felnevelésének és életben tartásának súlyos gondja nehezült. A Tört ágak szegényei, elesettjei nem kilúgozott lelkű, közönyös, mindenbe belenyugvó emberek. Érzelmi világuk gazdag. Olyan elesettek, akik az álmok és ábrándok ezer színével teszik elviselhetővé hétköznapjaikat. Ezek az álmok nemcsak megnyugtatnak, elaltatnak, hanem cselekvésre is ösztönöznek. (Magvető Könyvkiadó). T. I. RÁKOSY GERGELY: MONDOK MÁST... 3. Szokványosak az író novellaindításai. Köznapi emberek, színtelen helyzetek, amelyekből százezer van, millió. Mégis tovább olvasunk, mert Rákosy stílusa kellemes, hajlékony, kulturált írott beszéd, ha néha túltömörített is. Néhány oldal után máris elkezdődik a számunkra igen izgalmas művelet. Rákosy — hogy hasonlattal éljünk — nem bélyegnagyítót, de elekttronmikroszkópot alkalmaz és alakjai jellemvilágának oly gondosan rejtett részletparányait is képes bemutatni nekünk, amelyekről nem is gondoltuk volna, hogy ezek irritálhatják a látszólag szabályos novella - alakokat. A különleges képességű Rákosy a lélek mikrokozmoszának nagy felkészültségű feltárója, de nem orvos. Bemutatja a kórokozókat, de gyógyszert nem ír fel. Jellemmetszetei tanulságosak lehetnek írótársainak is, igazolva, hogy a lélekrajz többnyire jóval fontosabb a modern elbeszélésekben, mint a külső történések zaklatott leírása. (Szépirodalmi). D. E. LENDVAI ERNŐ: BARTÓK DRAMATURGIÁJA Bartók Béla színpadi műveinek analízisével foglalkozik a szerző. A Kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi, a Cantata Profana, a Csodálatos Mandarin című művek belső logikáját zenei-eszmei arányait, szerkesztési rendszerét tárja fel a tudományos zenei kutatás eszközeivel. Ez a »tudományos« módszer viszont lényegesen megnehezíti könyvének olvasását; gondolnia kellett volna arra, hogy a Bartók rajongók — akiket dramaturgiája, műhelytitkai érdekelnek — nem mind zenetudósok. (Zeneműkiadó), i. e. 13