Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-15 / 11. szám

­ A köztünk járó halhatatlanok szellemi kisu­gárzása, a műveikből személyükre visszaható varázslat szinte azt a hitet ébreszti bennünk, hogy ők fizikai létükben is halhatatlanok. Ar­cukon mintha mit se változtatnának a szálló évek, amelyek mind mélyebbre, maradan­dóbbra vésik bennünk ismert vonásaikat. Győ­zelmeink ők a múló idő és tulajdon elmúlá­sunk felett, diadalaink a nyomtalan megsem­misülés gondolatával vívott harcainkban. Ha­láluk ezért oly megdöbbentő s ezért állít meg bennünket a pergő percek, órák, napok sebes sodrában. Valakit elvesztettünk, ki rokonnál, barátnál közelebb állott hozzánk —, de meg is nyertük őt, mert immár véglegesen azono­sult a művel, amit létrehozott, a szellend kinccsel, amelyben egyformán részeltet mind­­annyiunkat Kodály Zoltán hagyatéka valóban mindany­­nyiunké. Életművét, amely a népzenében fo­gant —, a kifejezés, a forma magasrendű euró­paisága sem szakította el dúsan patakzó for­rásától. A népi dallamkincsek tiszta egyszerű­ségében rejtőző gazdag bonyolultságot, a rit­musban, hangban lüktető erőt, sötét drámai­ságot, tündéri költészetet és játékosságot a leg­magasabb fokon fejezte ki; egyénien, addig nem hallott — nem ismert zenei nyelven, s mégis, a lélek ősi húrjait m­egrezzentő, mély­ségesen ismerős hangon. Ezért érezzük, tud­­juk őt, az egyetemesen európai zeneköltőt oly­annyira és oly jellegzetesen magyarnak. Ez a páratlan harmóniába olvadó kettősség emeli már fiatalon a nagy európai zeneszerzők so­rába, s Európa művészi életének, érdeklődé­sének homlokterébe. De nemcsak mint zene­szerzőt értékelik a kor nagy zenei alkotóinak színvonalán, hanem mint zenetudóst is, aki a magyar dallamvilág alig-alig sejtett sűrűjé­ben, Bartók Bélával együtt először tört utat. Gyűjtésének, felfedezéseinek eredményét szi­lárd és hatalmas jelentőségű rendszerbe fog­lalta. Zenetudósi munkásságának másik, ugyancsak Európa-szerte ismert és méltatott eredménye: a zenei oktatás kodályi módszere. Ebben a vonatkozásban is felmérhetetlen be­csű kinccsel gazdagította népünket. Nemcsak azért, mert szélessé, s könnyed lejtésűvé tette a jövő felnőttjei előtt a magasrendű muzsiká­hoz vezető utat, hanem mert az ilyen zenei utat járó ifjúság fogékonyabban és érzéke­nyebben nyílik meg az ember és az emberiség nagy kérdéseinek, gondjainak és feladatainak befogadására. Kodály Zoltán nemcsak nagy alkotó volt, hanem önmaga művéig felérő nagy ember is. S talán ez a legnagyobb teljesség, amiben mű és ember egyesülhet .. . Barát Endre Kodály Zoltán és Szvjatoszlav Richter találkozása Richter legutóbbi budapesti szereplésekor (MTI — Molnár Edit felv.) (Vámos László felvétele) Kodály Zoltán és Bartók Béla (1908-as felvétel) .

Next