Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-15 / 11. szám
A köztünk járó halhatatlanok szellemi kisugárzása, a műveikből személyükre visszaható varázslat szinte azt a hitet ébreszti bennünk, hogy ők fizikai létükben is halhatatlanok. Arcukon mintha mit se változtatnának a szálló évek, amelyek mind mélyebbre, maradandóbbra vésik bennünk ismert vonásaikat. Győzelmeink ők a múló idő és tulajdon elmúlásunk felett, diadalaink a nyomtalan megsemmisülés gondolatával vívott harcainkban. Haláluk ezért oly megdöbbentő s ezért állít meg bennünket a pergő percek, órák, napok sebes sodrában. Valakit elvesztettünk, ki rokonnál, barátnál közelebb állott hozzánk —, de meg is nyertük őt, mert immár véglegesen azonosult a művel, amit létrehozott, a szellend kinccsel, amelyben egyformán részeltet mindannyiunkat Kodály Zoltán hagyatéka valóban mindanynyiunké. Életművét, amely a népzenében fogant —, a kifejezés, a forma magasrendű európaisága sem szakította el dúsan patakzó forrásától. A népi dallamkincsek tiszta egyszerűségében rejtőző gazdag bonyolultságot, a ritmusban, hangban lüktető erőt, sötét drámaiságot, tündéri költészetet és játékosságot a legmagasabb fokon fejezte ki; egyénien, addig nem hallott — nem ismert zenei nyelven, s mégis, a lélek ősi húrjait megrezzentő, mélységesen ismerős hangon. Ezért érezzük, tudjuk őt, az egyetemesen európai zeneköltőt olyannyira és oly jellegzetesen magyarnak. Ez a páratlan harmóniába olvadó kettősség emeli már fiatalon a nagy európai zeneszerzők sorába, s Európa művészi életének, érdeklődésének homlokterébe. De nemcsak mint zeneszerzőt értékelik a kor nagy zenei alkotóinak színvonalán, hanem mint zenetudóst is, aki a magyar dallamvilág alig-alig sejtett sűrűjében, Bartók Bélával együtt először tört utat. Gyűjtésének, felfedezéseinek eredményét szilárd és hatalmas jelentőségű rendszerbe foglalta. Zenetudósi munkásságának másik, ugyancsak Európa-szerte ismert és méltatott eredménye: a zenei oktatás kodályi módszere. Ebben a vonatkozásban is felmérhetetlen becsű kinccsel gazdagította népünket. Nemcsak azért, mert szélessé, s könnyed lejtésűvé tette a jövő felnőttjei előtt a magasrendű muzsikához vezető utat, hanem mert az ilyen zenei utat járó ifjúság fogékonyabban és érzékenyebben nyílik meg az ember és az emberiség nagy kérdéseinek, gondjainak és feladatainak befogadására. Kodály Zoltán nemcsak nagy alkotó volt, hanem önmaga művéig felérő nagy ember is. S talán ez a legnagyobb teljesség, amiben mű és ember egyesülhet .. . Barát Endre Kodály Zoltán és Szvjatoszlav Richter találkozása Richter legutóbbi budapesti szereplésekor (MTI — Molnár Edit felv.) (Vámos László felvétele) Kodály Zoltán és Bartók Béla (1908-as felvétel) .