Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-29 / 13. szám
Hat ember, öt szovjet és egy magyar ül egy hosszú asztal mellett, a korszerűen berendezett dolgozószobában. Beszélgetnek. S a beszélgetésből lassan kibontakozik a filmtörténet egyik legnagyobb szabású produkciójának alapötlete és a diskurzus végére kirajzolódnak körvonalai is. Az öt szovjet ember a MOSZFILM művész-delegációja már nem először jár Budapesten, de a tárgyalások most érkeztek döntő szakaszukba, amikor már olyan megállapodások születtek, amelyek megszabják majd nemcsak a budapesti filmstúdió, de a MOSZFILM évévi és jövő évi munkatervét is. Juliusz Kuhn filmrendező, aki Jurij Ozerov profeszszor, a film főrendezője mellett dolgozva a kamarajelenetek beállítását vállalta, a nagyszabású elképzelésről a következőket mondja: — Nem kevesebb a célunk, minthogy elmondjuk, hogy a kurszki csatától a Reichstagelestéig hogyan diadalmaskodott a Vörös Hadsereg a német fasizmus felett. Úgy gondoljuk, hogy filmünket három folytatásban — mi úgy hívjuk szériában — készítjük el. Egy-egy széria kétszer kilencven percig tart, a teljes film tehát kilenc óra hosszúságú lesz. Az egyes részeknek már címet is adtunk: „Európa 43”, „Európa 44”, „Európa 45”. Jogosan kérdezhetik, ha a Vörös Hadsereg győzelméről készítünk filmet, akkor miért beszélünk Európáról? Elsősorban azért, mert ez alkalommal a szovjet filmgyártás történetében is első ízben úgy kívánunk filmet készíteni a Vörös Hadsereg fasizmus feletti győzelméről, hogy igazi történelmi szerepének megfelelő helyzetben és mértékben bemutatjuk szövetségeseink harcait is. Más szóval egyfajta megfilmesített hadi-világtörténelem ez a háború utolsó három esztendejéről. Nagyon jól tudjuk, hogy az első percben valamennyi tárgyaló partnerünknek előítéletei voltak. A korábbi esztendők szovjet háborús filmjei sokszor karikírozták az ellenséget, elbagatellizálták erejét. Hitlert gyakran bohócnak állították be. Nem mondom, hogy ez minden esetben így volt, de sajnos nagyon sokszor így történt. Éppen ezért most valami teljesen újat szeretnénk. Első ízben fordul elő, hogy mintegy tíz-tizenkét külföldi céggel kooperálunk, többek között a DEFÁ-val, a MAFILM- mel, a Film Polski-val, a Barandowi filmstúdióval, a belgrádi Avala Filmmel, egy olasz vállalattal, két francia céggel, egy nyugatnémettel és valószínűleg egy angol és egy holland filmgyártóval is. Alapelvünk az, hogy minden nemzet, amely egyáltalán megjelenik a filmen, saját színészei és saját művészei révén jelenjék meg, és az anyanyelvén beszél Vlagyimir Bogatkin budapesti tartózkodásának „termékei”: pesti emberek tussal, ahogy ő látja... 22