Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-29 / 13. szám

Hat ember, öt szovjet és egy magyar ül egy hosszú asztal mellett, a korszerűen berendezett dolgozószobában. Be­szélgetnek. S a beszélge­tésből lassan kibonta­kozik a filmtörténet egyik legnagyobb szabá­sú produkciójának alap­ötlete és a diskurzus vé­gére kirajzolódnak kör­vonalai is. Az öt szovjet ember a MOSZFILM művész-delegációja már nem először jár Buda­pesten, de a tárgyalások most érkeztek döntő szakaszukba, amikor már olyan megállapodá­sok születtek, amelyek megszabják majd nem­csak a budapesti film­stúdió, de a MOSZFILM évévi és jövő évi mun­katervét is. Juliusz Kuhn filmrendező, aki Jurij Ozerov profesz­­szor, a film főrendező­je mellett dolgozva a kamarajelenetek beállí­tását vállalta, a nagy­szabású elképzelésről a következőket mondja: — Nem kevesebb a célunk, minthogy el­mondjuk, hogy a kursz­­ki csatától a Reichstag­­elestéig hogyan diadal­maskodott a Vörös Had­sereg a német fasizmus felett. Úgy gondoljuk, hogy filmünket három folytatásban — mi úgy hívjuk szériában — ké­szítjük el. Egy-egy szé­ria kétszer kilencven percig tart, a teljes film tehát kilenc óra hosszúságú lesz. Az egyes részeknek már cí­met is adtunk: „Európa 43”, „Európa 44”, „Euró­pa 45”. Jogosan kérdez­hetik, ha a Vörös Had­sereg győzelméről ké­szítünk filmet, akkor miért beszélünk Euró­páról? Elsősorban azért, mert ez alkalommal a szovjet filmgyártás tör­ténetében is első ízben úgy kívánunk filmet ké­szíteni a Vörös Hadse­reg fasizmus feletti győ­zelméről, hogy igazi tör­ténelmi szerepének megfelelő helyzetben és mértékben bemutatjuk szövetségeseink harcait is. Más szóval egy­fajta megfilmesített hadi-vi­lágtörténelem ez a há­ború utolsó három esz­tendejéről. Nagyon jól tudjuk, hogy az első percben valamennyi tárgyaló partnerünknek előítéletei voltak. A ko­rábbi esztendők szovjet háborús filmjei sokszor karikírozták az ellensé­get, elbagatellizálták erejét. Hitlert gyakran bohócnak állították be. Nem mondom, hogy ez minden esetben így volt, de sajnos nagyon sok­szor így történt. Éppen ezért most valami telje­sen újat szeretnénk. El­ső ízben fordul elő, hogy mintegy tíz-tizenkét külföldi céggel kooperá­lunk, többek között a DEFÁ-val, a MAFILM- mel, a Film Polski-val, a Barandowi filmstú­dióval, a belgrádi Ava­­la Film­mel, egy olasz vállalattal, két francia céggel, egy nyugatné­mettel és valószínűleg egy angol és egy holland filmgyártóval is. Alap­elvünk az, hogy min­den nemzet, amely egyáltalán megjelenik a filmen, saját színészei és saját művészei ré­vén jelenjék meg, és az anyanyelvén beszél­ Vlagyimir Bogatkin budapesti tartózkodásának „termékei”: pesti emberek tussal, ahogy ő látja... 22

Next