Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-10 / 19. szám
A világosító fülkéjében egy tíz év körüli kisfiú ül. Áhítattal és szomorkásan szegeződik szeme az operaszínpadra. Lábán kötés, ezért nem vehet részt a Virágkeringőben, amelyet pajtásai, az operabalett növendékei táncolnak a zongora felszűrődő hangjaira. A kisfiú arcán látom, hogy ő már gyönyörködik a Csipkerózsikában, amely május 14-én először kel életre Budapesten. Keskeny híd vezet a színpadról a nézőtérre. Amikor a balettmester megállítja a keringőt, (magyarázza a kis táncosoknak, hogy az arány szépsége fontos, a színpad középvonalára ügyeljenek), otr lemegyek a hídon a nézőtérre és onnan figyelem a próbát. A színpadon kevés a fény, a táncosokon többnyire fekete trikó. A háttér fala üres, a díszletek fonákja látszik. Fárasztó munka folyik, de a hangulat türelmes, odaadás van a részvevők arcán. Nehéz feladat Csipkerózsika méltó felébresztése, de operaházunk balett együttese már azon a magas szinten van, hogy sikerül a varázslat. Mellettem Lőrinc György, az együttes igazgatója ül. Néhány perccel előbb irodájában a vállalkozás körülményeiről beszélgettem vele. — Csajkovszkij Csipkerózsikája szinte világszerte újjászületését éli. Bemutatták a londoni Covent Gardenben, a párizsi Théatre des Champs Elyséesben, az utóbbiban marquis de Cuevas vándortársulata, amely tehát utazik is vele. Tavaly Bukarestben és Bécsben volt a felújítása, legutóbb pedig a milánói Scalában. Játsszák persze a moszkvai Bolsoj színpadán. Egy felvonásáról angol film is készült. Nálunk az ősbemutató fő oka az, hogy általában előtérbe kerül a tánc, mint tánc, s a játék ragyogó lehetőséget ad e művészet csillogtatására, egyben pompázatos színpadi kép megteremtésére. Pétervárott 1890-ben mutatták be először a Csipkerózsikát, francia balettmester, Petipa írta koreográfiáját, ő is tanította be. — Érdekes, hogy mostanában a figyelem Petipa felé fordult — jegyzem meg —, szovjet-francia koprodukciós film készült róla. Tudtommal száz balettet tanított be Oroszországban. Ott is maradt, 1910-ben halt meg. — Nos, a mi színpadunkon Petipa eredeti koreográfiáját tanuljuk be. Petipa felfokozott igényeket támaszt a táncos iránt, a klasszikus tánc minden elemét használja, a legapróbb mozzanatokra is igényesen ügyelve táncoltat, gazdagon, színesen. — Több fényt kérek — mondja oroszul a színpadon sürgőforgó balettmester. — A hátul levőket nem látom! A zongora elhallgat, Fráter Gedeon, a karmester leül székére és a partitúrában lapoz. Mellette Pál Tamás, aki szintén vezényli majd a Csipkerózsikát. Akkor is jelen kell lenniök, ha csak egy szál zongora szól odalentről, így lehet megismerni a balettmester elképzeléseit. Fráter Gedeon külön elutazott Bécsbe, hogy megtekintse az ottani előadást, mert szokatlan feladatot kell megoldania a zenekarnak, — ahogy Fráter mondta —, »mini-pillanatokra« is ügyelni kell, olyan igényes összhang van a zene és a koreográfia között. A balettmester dúdolja a dallamot, ahonnan folytatódik a Világtánc; édes melódiáját a rádióból olyan ■ jól ismerjük! Hagyomány nálunk, s döntő volt balett együttesünk fejlődésében, hogy szovjet balettmesterek tanítják be az orosz és szovjet táncjátékokat. Ezúttal Pjotr Andrejevics Guszev, a leningrádi konzervatórium balettmestere jött Budapestre. A hatodik évtizedet taposó művész végtelen türelemmel, a mű iránti alázattal és pontossággal dolgozik, hangja ellágyulóan szeretetteljes. Februárban érkezett, azóta folyik a feszült munka, de a mesteren a fáradtságnak semmi nyoma. A szünetben Kun Zsuzsával, az egyik címszereplővel beszélgetek róla. (Partnere Havas Ferenc, a többi szereposztásban Orosz Adél és Róna Viktor, továbbá Kékesi Mária és Dózsa Imre lép fel.) Kun Zsuzsa jól ismeri Guszevet, aki 1948-ban Lepesinszkájával és Kondratovval együtt még mint aktív táncos mutatkozott be Budapesten, olyan műsorral, amely sokoldalúságát is bizonyította. Amikor tíz éve Kun Zsuzsa Moszkvában volt tanulmányúton, Guszev igazgatta a Bolsoj balettegyüttesét. Egyébként a híres »Bahcsiszeráji szökőkút« ősbemutatóján ő alakította Girej kán nehéz szerepét, ezt az alakot valósággal ő teremtette meg. Kun Zsuzsa Novoszibirszkben is találkozott vele, ott is dolgozott. — Melyek a világ távoli pontjai, ahol már járt? — kérdezem Guszevet, aki miután egy kicsit pihent, társaságunkhoz szegődik. — Ausztrália, Új-Zéland. Kínában is sokáig dolgoztam, hat művet tanítottam be. — Miben látja Petipa koreográfiájának különlegességét? — Szerkezetének szigorúságában, pontosan kidolgozott művészi képszerűségében. Tizenhat más koreográfiát láttam, de egy sem közelíti meg. — Megérett a mi együttesünk ennek az előadására? — Olyan fokat ért már el, hogy szükséges ilyen művel foglalkozni. Az ilyen játék már a klasszikus balett csúcsa. Az alacsony asztalkán ülve fotoriporter-kolléganőmre tekinget. Fejéhez kapva megjegyzi : — Olyan képet csináljon rólam, amelyen szép leszek, mint Lord Byron és lobogó hajú, mint Beethoven. A Csipkerózsika című táncjátékot »felébresztő« balettmester, Pjotr Guszev Amikor a balettmester a balerinának vezényel 16