Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-15 / 11. szám
hirdették, hogy szükséges a tömegek mozgósítása a háború, a fasizálódás és a növekvő nyomor ellen. Ezért határozták el, hogy március 15-én megkoszorúzzák a lánglelkű, forradalmár költő ércszobrát. „Petőfi útján” címmel egy kiadványt is megjelentettek. Szakosíts Árpád ebben közölt cikkével így figyelmeztetett: „A magyar nép sohasem bocsátotta áruba szabadságát és függetlenségét, s ezért maradhatott meg nemzetnek Európának ezen a veszélyes pontján”. A Hitlerékkel paktáló Horthy-rendszer hatalmasságainak szólt ez, no meg egyben a nép felvilágosítását is szolgálta. A szociáldemokrata jobboldal szerette volna aláaknázni a márciusi tüntetést Ám a haladás erői tisztelegni akartak koszorúikkal Petőfi Duna-parti szobránál, és tüntetni a hazaáruló kormány országvesztése ellen. A munkások, a parasztok és az értelmiségiek képviselői több ezer ember jelenlétében némán helyezték el az emlékezés koszorúit. Csendben álltunk ott, aztán hirtelen kirobbant a tömegből az indulat Kiáltozni kezdtek. Erre az epizódra Kállai Gyula így emlékezik viszsza írásában: „Valaki elkiáltotta magát le a háborúval! Elemi erejű hangos tüntetés robbant ki. A kabátok alól előkerültek a jelszavas táblák, a transzparensek. És a magyar szabadságharc nagy hőseinek arcképei... A tömeg a háború ellen tüntetett, s német ellenes jelszavakat hangoztatott: Vesszen Hitler! Veszszen a háború! Különbékét! Munkásegység! Munkás-paraszt szövetség! Független, szabad, demokratikus Magyarországot! Szovjet—magyar barátságot!" Igen, lelkesítően íratott a résztvevőkre a tömegek programja, csoportokba verődve, elszántan jelszavakat harsogtak, majd a Himnuszt énekelték. A kabáthajtókákon ott díszlett a Pátzay Pál által tervezett Petőfi-jelvény... (Öt évvel később, 1947-ben a József Attila népi kollégiumban laktam. Gyakran jártak ide egy kis politizálásra írók, művészek, pártvezetők. Egyik alkalommal, a József Attila szoborpályázatról vitatkoztunk s akkor hallottam, hogy az 1942-es Pátzay-féle Petőfi-jelvényről megjelenésekor azt hirdette a reakció, az tulajdonképpen Lenint ábrázolja.) A tüntető tömeg nagy része megindult a Mária Valéria utca felé, azzal a céllal, hogy a Kossuth-szobor előtt is véleményt nyilvánítson. A békés tüntetőket azonban durván megtámadták a gumibotos rendőrök és szétszórták őket. Ez a 25 év előtti német- és háborúellenes tüntetés azt példázta, hogy az aléltnak látszó nemzet ébredezni kezdett. Sajnos, a reakció, a fasizmus szörnyű terrorjával lecsapott a magyar kommunistákra, a magyar demokrácia bajnokaira és népünknek végig kellett járnia véres kálváriáját. Egyre inkább belehajszolták az országot a Szovjetunió elleni háború poklába. Csak 1945-ben, a szovjet hadsereg diadala hozta meg számunkra a nemzeti függetlenséget, a szocializmus építésének lehetőségét. Negyedszázados évfordulóját ünnepeljük most ennek a jelentős antifasiszta megmozdulásnak. Nem árt emlékeznünk rá: ha a kommunisták előrelátásával megvalósulhatott volna a nemzet összefogása, akkor népünk s hazánk kevesebb szenvedéssel és véráldozattal, kisebb anyagi veszteséggel úszta volna meg a második világháború vérzivatarát. Március 19-én választ az ország népe. Ez alkalommal azokra adjuk szavazatainkat, akik az ország építésében eddig is élen jártak, s ezért méltóak a nép képviselőjének megtisztelő címére. Azt példázza 1942. március 15-e is, hogy a kommunisták évtizedek óta vallják a nemzeti haladó erők összefogásának szükségességét, a haza felvirágoztatása, a nép jóléte és békéje érdekében. Kádár János elvtárs a választási nagygyűlésen mondott beszédében erről így szólt: „A mai népfrontmozgalom alapjait azok a magyar hazafiak rakták le, akik annak idején világnézeti és minden más ellentétet félretéve összefogtak a Hitler-fasiszták háborúja és megszálló csapatai, horthysta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti, megsemmisülés fenyegető veszélyének elhárítására, a szabadság kivívására.” A Hazafias Népfront választási felhívása szocialista jövőnk további építésére szólít minden választópolgárt. Szebelkő Imre ELSŐ VÁLASZTÓK Az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium IV/B. osztályának növendékei, akik már szavaznak március 19-én Bojár Sándor rel. Az 1912. március 15-i tüntetés a Petőfiszobornál. A koszorúzás után a tömeg a Kossuthszobor felé indul