Ország-Világ, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-25 / 4. szám
x \TJ/^ /-f fjn if) if) (íj '(íj LU Stockholmból jött, de stílusosan a Duna partján lakott, a Gellértszállóban. Reggelenként hosszú sétákat tett a hegyoldalon, ahogy ő nevezte, „kaptatón", hogy egyegy pillantást vethessen Budapest panorámájára, amely újra meg újra elbűvölte őt. Az emberek meg-megnézték, utánafordultak, ami nem csoda, talán nem átütő szépség, de bájos egyéniségű, játékos kedvű lány, akire valahogy oda kell figyelni. A pestiek megnézték, de nem tudták róla, hogy a világ egyik legünnepeltebb filmszínésznője, a svéd filmgyártás egyik legnépszerűbb csillaga, Harriett Anderssonnak hívják. Életében először járt Magyarországon, és ez ebben az esetben nagyon fontos. Harriett Andersson, ugyanis egy különös sorsú, Duna menti magyar lányt alakít a finn származású Jörn Donner „Mestergerenda’’ című, Svédországban készülő filmjében. A filmbeli magyar lány különös sorsa a második világháború tragikus napjainak egyenes folytatása és következménye. Ezt a lányt egy német koncentrációs táborból, ahol szüleit elpusztították, vitte Svédországba a Nemzetközi Vöröskereszt. Húsz évvel később, ennek a felserdült, már nyelvében és kultúrájában is svéd lánynak csak egészen homályos emlékei vannak Magyarországról, gondolat- és képzeletfoszlányok. De egy nap, miután több szerelmi csalódás érte, s a biztonságot kereső vágyával kutatja élete értelmét és igazi élettársát, a keserűségek óráiban, eszébe jut hajdani hazája, az „álmok földje”, és felteszi magában a kérdést: vajon ott is így történne-e? A kérdésre, amelyre mi most nem felelünk, majd a „Mestergerenda” adja meg a választ. A mi szempontunkból most az az érdekes, hogy ezzel a kitűnő svéd színésznővel mintegy hazatalálóval beszélgethettünk. Budapest Harrriett Andersson nagy élménye lett. Már nemcsak mint filmbeli magyar lány nézte a várost. Mintha igazi hazatérő lenne, önmagáról és elmúlt éveiről mesél. Élete kész regény. Harmincnégy éves. Tizenhét éves korában már diplomás színész volt, azóta majdnem minden nap a közönség elé állt. Mint gyakran lenni szokott, pályája bukásokkal kezdődött. Azután sokáig jelentéktelen filmszerepeket kapott. A nagy fordulat, a nagy siker beköszönte, Ingmar Bergman nevéhez fűződik. Az akkor már világhírű svéd rendező egy vékony, fejletlennek ható, kamaszodó leány alakítóját kereste, mert megfelelő színésznő hiányában már hosszú hónapok óta nem tudta elkezdeni „Egy nyár Mónikával” című filmjének forgatását. Véletlenül látta meg egy régebbi filmben Harriett Anderssont, és már másnap szerződtette. A színésznő világsikert aratott a szerepben, és azóta hét Ingmar Bergman-filmben játszott. De Ingmar Bergman nemcsak film , hanem színpadi sikereit is megalapozta. A neves rendező, ugyanis, egy időben a malmöi színház igazgatója volt, s Harriett Anderssonnak kitűnő szerepek alakítására nyújtott lehetőséget. A művésznőt később Stockholmba hívták, ahol Anna Frank szerepét kapta meg. 1963-ban azután egy időre búcsút vett a színháztól. Azóta csak filmekben szerepel. Úgynevezett „kortalan” színésznő. Sokoldalú tehetsége minden szerep eljátszására alkalmassá teszi, ennek köszönheti, hogy a világhírű Sidney Lumet, az ismert amerikai filmrendező Londonba kérte „Halálos affér” című filmjének felvételeihez. Majd pedig Hollywoodból kapott megtisztelő ajánlatot. De Hollywoodnak nemet mondott. A fiatal rendező, Jim Donner, érdekesebb és izgalmasabb világot kínált neki, mint Amerika. A „Mestergerenda” és A Duna menti magyar lány Stockholmban, hazájára gondolt jelenet a most elkészült „Mestergerenda” című svéd filmből (Fotó: Sandrews Film, Stockholm ) Budapesten, jókedvében! 18