Ország-Világ, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-23 / 34. szám
Lelkesedés A minap úttörő nyakkendőd, tízéves forma fiúgyerek csöngetett be hozzánk. — Nem kérem: nincs újságpapír? Volt. Méghozzá sok, hiszen a napokban szedtem össze a több éves képesújságokat, hogy majd elviszszük a MÉH-be. Gyűjtési akcióm eredménye: a papírhegy, ott sorakozott a sarokban. — Nem tudod egyedül elvinni — mondtam a gyereknek —, jó lenne, ha segítségül hívnád a barátodat. A gyerek kétkedve nézett rám, feltehetően azon gondolkodott, hogy míg ő segítségért megy, nem adom-e oda a »konkurrenciának« a szokatlan mennyiségű papírt. Úgy látszott azonban, hogy megbízhatónak ítélt, mert elviharzott. Hazaérkező apám megkérdi: -Miért hordtad le azt a papírhalmot egy emelettel lejjebb?« Mondom, hogy feltehetőleg ifjú gyűjtögetünk tette oda a papírt, míg segítségért rohant. Újabb csöngetés és megjelent a gyerek, ezúttal szárnysegédével egyetemben. — Ott vannak a régi, általános iskolai tankönyveim is, elvihetnéd azokat is — jegyeztem meg. A fiú szakértő szemével nézegette a könyveket. — Azért nagyon keveset adnak a MÉH-ben! Nem érdemes cipelni! — legyintett. Nem tudtam megállni szó nélkül. — Azt hittem lelkesedésből gyűjtitek, nem pénzért! A derék úttörő tágra nyílt szemmel végigmért. — Mit tetszik képzelni? Nyáron? * Magam is gyűjtöttem papírt és vasat úttörőkoromban, és emlékszem, hogy a MÉH-től kapott öszszeget úttörőszobánk csinosítására fordítottuk. Nem mintha irigyelném a gyerektől a mozijegyet, vagy a fagyipénzt, amit az újságért kaptak, de valahogy nem tartom helyesnek, ha az egyébként nagyon ötletes és hasznos papírgyűjtő mozgalom ilyenfajta maszek üzleti tevékenységgé fajul. Kubesch Erika, a Debreceni Tanítóképző Intézet v. éves hallgatója Az «ígéret földje« Panaszkodnak a kazincbarcikai Tavasz utcai lakók, mert a tanács három éve ígéri, hogy a játszótérnek kiszemelt területre hintát, csúszdát szerelnek, de mindössze az történt, hogy gyepesítették a területet és kitették a «fűre lépni tilos« táblát. Érthető a Tavasz utcaiak türelmetlensége, hiszen három esztendő egy ígéret teljesítésére elég hosszú idő. Kánikulai kérdés «-Vajon mennyi energiát pazarol ránk a nap ezekben a fullasztó kánikulai napokban? Ez a kérdés gyötör már napok óta és nem találok rá választ. Talán Önök segítségemre lesznek« — írja Bán Frigyes budapesti levélírónk. A válaszadáshoz a Meteorológiai Intézet nyújtott segítséget. Egyetlen héten, a kánikulai csúcsban, hazánk minden négyzetcentiméterére 3686, az ország egész területére pedig csaknem három és fél trillió gramm kalória meleget sugárzott a Nap. És még egy érdekes adat: ennyi meleget kereken 686 millió tonna elsőrendű tatai brikettel lehetnemesterséges úton előállítani. Négy lábon járó liba Endrődön, Gyuricza Lajosék Petőfi Sándor utcai háza előtt csodálkozva állnak meg az emberek a gyenge füvet csipegető, pelyhes csőrű libák láttán. Káprázatnak vélik, pedig valóság, hogy a sok liba közül egy, négy lábon jár. A libaritkaság már súlyban is túlszárnyalta hasonló korú, normális testalkatú társait. — Sztanyik Károly, Fndrőd. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. évfordulója feledhetetlen emlékeket idéz bennem, mivel a magyar forradalmi események aktív résztvevője voltam: mindössze 15 éves fejjel fogtam fegyvert a Tanácsköztársaság védelmében. 1918-ban a Tengerész Nemzetőrség különítményében harcoltam, először Budapesten (egy reálgimnáziumban volt a főhadiszállásunk), majd Nagyszombaton, ahol Fiala százados vezetésével védelmi műveletekre rendeltek bennünket. Visszatérve Budapestre, a Radeczkylaktanyában, ünnepélyes keretek között felesküdtünk a Vörös Hadseregre és a 10. számú páncélvonaton, a forradalom védelmére indultunk az intervenciós támadás leverésére. Csapattestünk a 3-as és 8-as számú páncélvonatokkal érkező katonákkal együtt harcolt. Úgy gondolom, hogy az évfordulón sor kerül a régi harcosok baráti találkozóira. Nem szeretném, ha elmaradnék róla. Bizonyára még sokan emlékeznek rám a harcosok közül. Szeretnék találkozni velük. Kérem, írjanak címemre: Kömös István, Bukarest, Str. Vulcan Judetul No. 2. Árvák özvegy Sz.-né története nem tartozik a szabványos esetek közé. Leánya, aki boldog házasságban élt férjével, tizenkét esztendővel ezelőtt egy elárvult csecsemőt fogadott örökbe, mivel nem volt gyermekük. A kislányt, a szülők és a nagymama, özvegy Sz.-né, nagy szeretetben együtt nevelték. A múlt évben a házaspár külföldre utazott, a kislányt a nagymama gondjára bízták. Az útról csak egyikük tért haza: a férj hirtelen meghalt, felesége néhány hónap múlva szintén elhalálozott. Magára maradt a nagymama és a 12 éves kislány. Az idős asszony a tragédiáról nem beszél. Érzelmeiről nem számol be, csupán a gyakorlati kérdésekben kér tőlünk tanácsot. Ugyanis, amikor a házaspár a kislányt magához vette, mindketten megalapozott anyagi helyzetben éltek. Könnyen kiszámíthatták, hogy nemcsak a kislányt, de a nagymamát is el tudják tartani. Amikor megtervezték a jövőjüket, gond nélkül éltek s nem számítottak arra, hogyan is él a nagymama és a kislány, ha a véletlen másként hozná... Sz.-né azt kérdezi: mi lesz velük? Kereset, jövedelem nélkül hogyan élnek majd? Hogyan neveli a gyereket? Többes számban beszél, mert a kislányt szereti, róla nem akar lemondani. Helyes, hogy a magányt valakivel megosztja, ha bánatát a kislánnyal eltereli. Később még leánya helyett leánya, a bajban támasza, az egyedüllétben menedék lehet. A megoldást azonban a helyi Tanács gyámügyi osztályán kell keresni. Családjogi törvényünk értelmében a szülők elhalálozása után (az örökbefogadó szülők esetében is), a hátramaradott gyermek nagykorúságáig, vagy önállóságáig, árvaellátásra jogosult. Feltétele, hogy az elhalálozott szülők valamelyike (vagy mindketten) a felszabadulás óta legalább 10 éves munkaviszonnyal rendelkezzék. Az árvaellátás összege a munkaviszonytól és jövedelemtől függ. Ha nem éri el a létminimumot, kérje a gyermek állami gondozásba vételét. Ilyen esetben az állam gondoskodik ruháztatásáról, neveltetéséről és tartásáról. Azt azonban mindenképpen kérje, hogy a gyermek továbbra is saját háztartásában élhessen, természetesen, ha megfelelő körülmények között képes nevelni és ellátni őt. Óvókutakat szeretnénk... A közelmúltban a budai Várban sétálgattam. A Várhegyen épült történelmi múltú ősbudavárában mindig nagy az idegenforgalom. Különösképpen szeretem a fővárosnak ezt a részét és zavar, ha hiányosságot tapasztalok. Sajnos ez történt, így szóvá teszem, illetőleg azonnal javaslom, hogy az Országos Idegenforgalmi Hivatal és a Fővárosi Tanács VB. karöltve gondoskodjon a szemet gyönyörködtető díszkutak mellett ivókutak létesítéséről is, a budavári koronázó főtemplom közelében és a vársétány több más pontjain. Az elmúlt évben külföldön jártam és jólesően tapasztaltam, hogy a nagy idegenforgalomnak örvendő műemlékek és parkok közelében mindenütt található ivókút, ahol a turisták szomjukat enyhíthetik, kezet és gyümölcsöt moshatnak, s nem kényszerülnek minden esetben arra, hogy a vendéglátóipar (gyakran nem éppen a közelben lévő) helyiségeit keressék fel. Varga Géza Ernő, Budapest AZ ORSZÁG-VILÁG válaszol Tűnő idő nyomában BÉLYEGVILÁG Szovjetunió a II. világháború partizánhőseit mutatja be az új bélyegsorozaton: M. F. Smirev, Sz. V. Rudnev, M. Sz. Harcsenko arcképét láthatjuk a bélyegeken. Franciaország tájképes bélyeget ad ki. VÁLTOZÁSOK A TV MŰSORÁBAN AUGUSZTUS 22. KEDD 18.50: Ők is a piacról élnek. Riportműsor. AUGUSZTUS 23, SZERDA 19.30: Ágra Markkleeberg 67. Riportfilm. AUGUSZTUS 24, CSÜTÖRTÖK 10.40: Ágra Markkleeberg 67. (ism.). 18.05: Vizek, halak, emberek, horgászfélóra. AUGUSZTUS 27, VASÁRNAP 14.40: Ivanhoe. Magyarul beszélő angol filmsorozat (ism.). 15.30: A Magyar Hirdető műsora. 15.40: Jégeső. Kisfilm a jégeső keletkezéséről. 15.50: Igények és lehetőségek. Ormai Olivér, az Állami Biztosító vezérigazgatóhelyettese mondja el jegyzetét a termelőszövetkezeti biztosítás továbbfejlesztéséről. 16.00: Utazás jegy nélkül. A Visztula forrásánál, Krakkó, Lengyelország régi fővárosa.