Ország-Világ, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-12 / 7. szám
A KÍNAI HATÁRNÁL A repülőgép széles, ködös, a őszi napon indult velünk kazah fővárosból, Balhas-tó közelébe. Máametbajev Sajmerden, a alelnöke Kazah Baráti Társaság kísért bennünket szép hangzású Taldi Kurgánba, ahogy ott megismerkedhessünk a XXII. pártkongresszus nevét viselő kolhozzal. Fél órát sem repültünk talán, eltűnt a köd, s a ragyogó napsütésben még az alattunk elterülő zöldesbarna erdők, mezők, és a Kína határán húzódó hatalmas hegycsúcsok is vidámabbnak tűntek. A gép alacsonyan, alig 300 kilométeres sebességgel szállt, így hát módunkban állt megszemlélni felülről is a változatos kazah vidéket: a lilás füstöt eregető házakat, a lustán hömpölygő folyókat és az országutakon apró bogarak módjára közlekedő járműveket. A repülőgép ablakából élvezetes szórakozást nyújtott a nézelődés. Szinte sajnáltam, hogy ott kellett hagynom, amikor Taldi Kurgán mellett leszálltunk a beton nélküli reptérre. Csak egy közös konyha volt... A kolhoz irodájában az elnök Viharos öleléssel fogadott. Ka- Egy kislány Taldi Kurgánból A népi motívumokkal díszített kultúrház. Előtte a kolhoz birkózócsapata A kolhoz egyik fő jövedelmi forrása a birkatenyésztés