Ország-Világ, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-12 / 7. szám

A KÍNAI HATÁRNÁL A repülőgép széles, ködös, a őszi napon indult velünk kazah fővárosból, Balhas-tó közelébe. Má­­a­metbajev Sajmerden, a alelnöke Kazah Baráti Társaság kísért bennünket szép hangzású Taldi Kurgánba, a­hogy ott megismerkedhessünk a XXII. pártkongresszus nevét viselő kolhozzal. Fél órát sem repültünk talán, eltűnt a köd, s a ragyogó nap­sütésben még az alattunk elte­rülő zöldesbarna erdők, mezők, és a Kína határán húzódó hatal­mas hegycsúcsok is vidámabb­nak tűntek. A gép alacsonyan, alig 300 kilométeres sebesség­gel szállt, így hát módunkban állt megszemlélni felülről is a változatos kazah vidéket: a li­­lás füstöt eregető házakat, a lustán hömpölygő folyókat és az országutakon apró bogarak módjára közlekedő járműveket. A repülőgép ablakából élvezetes szórakozást nyújtott a nézelő­dés. Szinte sajnáltam, hogy ott kellett hagynom, amikor Taldi Kurgán mellett leszálltunk a be­ton nélküli reptérre. Csak egy közös konyha volt... A kolhoz irodájában az elnök Viharos öleléssel fogadott. Ka- Egy kislány Taldi Kurgánból A népi motívumokkal díszített kultúrház. Előtte a kolhoz birkózócsapata A kolhoz egyik fő jövedelmi forrása a birkatenyésztés

Next