Ország-Világ, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-11-12 / 46. szám
MAKAI GYÖRGY: A FEKETE NAPÓLEONTÓL CHE GUEVARÁIG 134 Villa egyre kevésbé bízik Carranzában, aki már nem is említi a földosztást, de ugyanakkor nem tudja rászánni magát, hogy kezébe vegye a forradalom irányítását, úgy hiszi, alkalmatlan erre a feladatra. A mexikói munkásosztály gyerekcipőben jár, anarchista és szindikalista vezetői még kevésbé értik meg a forradalom törvényeit, mint a parasztvezérek.. . Carranza parancsot ad Villának, hogy induljon el a hadsereggel keleti irányba, Saltillo felé. A parancs teljesen értelmetlen, hisz az ott állomásozó ellenséges erők már arra készülnek, hogy átszökjenek az Egyesült Államokba. Szerinte azonnal dél felé kell indulni: ha Zacatecasnál szétverik Huerta seregét, megnyílik az út a főváros felé, győz a forradalom! Carranza azt szeretné, ha kedvence, Alvaro Obregon tábornok vonulna be Mexikóvárosba. Obregon serege, az Északnyugati Hadosztály azonban még a csendes-óceáni partvidéken harcol. Ezzel a halogatással viszont Huerta, az ellenség is időt nyer! Miután Villa teljesíti a harci feladatot, Carranza hozzájárul ahhoz, hogy dél felé induljon, de csak 5000 ember bevetését engedélyezi. Világos a szándék: szét akarja darabolni, meg akarja semmisíteni az Északi Hadosztályt! Pancho Villa ezt az utasítást már nem hajlandó teljesíteni. Bejelenti, hogy lemond parancsnoki tisztségéről! Carranza válasza: jelöljenek másvalakit erre a beosztásra ... A parancsnokok pisztolyt rántanak, szét akarják lőni a távírógépet. Maclovio Herrera tábornok rá akarja kényszeríteni a távírászt az alábbi üzenet feladására: „Senor Carranza, a Villa tábornokhoz való viszonya azt bizonyítja, hogy ön kurafi!” A parancsnokok végül azt követelik, hogy Carranza vonja vissza döntését. Don Venus időnyerés céljából tárgyalásokat javasol, mire ezt a választ kapja: „Megerősítjük Francisco Villa tábornokot az Északi Hadosztály parancsnokának tisztségében. Nincs időnk, hogy önhöz menjünk, mivel a hadosztály haladéktalanul elindul Zacatecas felé.” Ténnyé válik a szakítás Carranza és Villa között. 14 tarreémi paktum 1914. július 15-én elindul az Északi Hadosztály 23 000 harcosa, egynapos csatában ízzé-porrá verik a huertista sereget — a 12 000 katona közül csak 200 menekül meg, a diktatúra napjai meg vannak számlálva. Az ország területének csaknem kétharmada felszabadult Elérkezett a forradalom döntő pillanata: ki lesz Mexikó ura? A Carranza vezette nemzeti burzsoák és liberális földbirtokosok, vagy a Villa és Zapata vezette forradalmár parasztok és radikális kispolgárok? Huerta menekül, hadserege leteszi a fegyvert, de a fővárosba az Északnyugati Hadosztály alakulatai vonulnak be, élükön Carranza és Obregon. Villa szakított ugyan Carranzával, de amikor délre törő csapatait feltartóztatják don Venus katonái, nem akarja megkockáztatni a polgárháborút. A mexikói parasztok tömegei azonban nemcsak Huerta ellen fogtak fegyvert, a földesúri kizsákmányolásra is csapást akartak mérni. Torreónba érkeznek az Északnyugati Hadosztály teljhatalmú megbízottai, hogy rendezzék a Villa és Carranza közti konfliktust. 1914. július 8-án megszületik a híres torreóni paktum, Carranza ideiglenes elnök, de az elnöki címre nem pályázhat. Az Északi Hadosztályt Északi Hadtestté kell átalakítani, Villa hadseregtábornok lesz. Konventet kell összehívni az új kormányprogram kidolgozására Különösen figyelemre méltó a paktum 8. pontja: „Az Északi Hadosztály és az Északnyugati Hadosztály, felismerve, hogy az ország nyomorának fő okai az áruló tábornokok, a plutokraták és a papság, ünnepélyesen megfogadja, folytatja a fegyveres harcot a volt föderális hadsereg teljes megsemmisítéséért, nemzetünk demokratikus rendjének megteremtéséért, a dolgozók boldogságáért, a parasztok gazdasági helyzetének javításáért a földek igazságos felosztása útján, s a római katolikus egyház képviselőinek megbüntetéséért, mivel anyagi és erkölcsi támogatást nyújtottak a bitorló Victoriano Huertának.” Villa Október első napjaiban Aguascalientes városában, a Morelosról elnevezett színházban összeül a forradalmi hadsereg parancsnokainak konventje, amely a köztársaság legfelső törvényhozó és végrehajtó szervének nyilvánítja magát. Október 16-án különvonaton megérkezik Pancho Villa, az ülést félbeszakítják, mindenki a pályaudvarra tódul. Az elnökségbe ültetik, s amikor az elnök bejelenti: — Átadom a szót Villa tábornoknak, a dicsőséges Északi Hadosztály parancsnokának — percekig zúg a taps, a konvent részvevői felállva kiáltják: — Viva Villa! Éljen az Északi Hadosztály! — Barátaim, tábornok és parancsnok urak! — kezdi a zömök mesztic, a földhözragadt jobbágy fia. — Nem tudom önöket semmire se megtanítani. Önök egy egyszerű ember szavait hallgatják, aki születése napjától távol volt a kultúrától. Uraim, én semmit se kérek a magam számára. Hadra keltem az igazságtalanság ellen, teljesítettem feladatomat. Semmit se kérek szolgálataim fejében, csak azt akarom, hogy mindaz, amiért harcoltunk, a nép javára váljék, a szegényeket segítse. Csak egyet mondok: világosan szeretném látni hazám jövőjét. Sokat szenvedtem érte, s nem akarom, hogy mexikói testvéreim és nővéreim újra a földesurak igájába hajtsák nyakukat! Az önök kezében a haza jövője, a mexikói nép sorsa, s amennyiben ügyünk elbukik, önökre hárul érte minden felelősség! Villa a konvent vezéralakjává nő. Tanácskozik Zapata megbízottaival, egységfrontot alakítanak, Carranza hívei kisebbségben maradnak. Ha Villa jobban eligazodna a hatalom gyakorlásának útvesztőjében, s nem béklyózná meg a legalitás bűvölete, a többség kikiáltaná az ország vezetőjévé. Elfogadja a konvent döntését: Carranzát köszönettel menesztik, Villa lemond az Északi Hadsereg vezetéséről, ideiglenes elnökké választják a Villát támogató Eulalio Gutierrez tábornokot. Zapatáról — serege időközben felvette a Dél Felszabadító Hadserege nevet — még nincs döntés, képviselőinek felhatalmazását még nem erősítették meg. Carranzának, aki sajnálatos módon jobban ismeri a hatalom játékszabályait, mint akár Zapata, akár Villa, esze ágában sincs lemondani a hatalomról. Veracruzba megy az Északnyugati Hadosztállyal és bejelenti, hogy harcolni fog a konvent és Gutierrez kormánya ellen! A fővárosban még Alvaro Obregon az úr. Kiáltványt tesz közzé, amely az ország népét felkelésre hívja „a reakció érdekében tevékenykedő Villa és Zapata ellen (!)”. Társa, Alvarado tábornok, még rajta is túltesz: „Francisco Villa a primitív állat prototípusa, nyers húst zabál, felfalja a csontot, a fakérget is, akár az afrikai orángután. Francisco Villa fizikai megjelenése a lehető legvisszataszítóbb, teljesen majomszerű, ami pedig értelmi képességeit illeti, még a legelemibb fogalomalkotásra sem képes!” A konvent kinevezi Francisco Villát az ország összes forradalmi fegyveres erőinek főparancsnokává. Villa tábornok lóra pattan. Mögötte vakmerőségig bátor testőrezrede, az arany váll-lapos horadók. — Adelante, muchachos! — Előre, fiúk! Irány, a főváros! (Következő számunkban: Mexikói fővárosban Két testvér talált egymásra Ki lesz Mexikó ura? ) Orángutánból fiparamanok Emiliano Zapata, Dél Felszabadító Hadseregének parancsnoka (DiaS° Kiverő freskója) 11