Ország-Világ, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-51. szám)
1970-08-19 / 33. szám
Elhunyt a muzsikáló képek álmodozója : nyolcat! Mindössze 8,5X10 centiméteres lemezekre festett csodálatos színű és kompozíciójú díszleteket, amelyeket akár negyvenezerszeres nagyítással is lehetett a színpadra vetíteni. Nem mindennapi ember volt. Festőművész, zenész és vegyészmérnök, egy személyben, így hát predesztinálva lehetett arra, amire a fél életét tette. Feltalálta a lemez- és festékanyagot, amely eredeti színeit örökké megtartva elbírja a vas vörös izzásának hőjét is, és feltalálta hozzá a vetítésre alkalmas áttetsző felületet. És festette az apró díszletlemezeket, amelyekről azt írta egy párizsi lap: „Színpadra vetítésükkel megvalósul az időben való tökéletes együttműködés a zene, színjáték, a színek és képek között, ami első állomása a jövő színházának”. Ez a kritika a Párizsi Nagyopera előadásáról szólt, ahol Ernest Klausz vetített díszleteivel hozták színre Berlioz „Faust elkárhozása” című szimfonikus költeményét. Ezt a bemutatkozást több mint 50 követte ugyanebben a színházban, amely kizárólagos joggal kötötte le Klausz munkásságát. Csak ami A Paradicsom. A fényben villódzó háttérben az Angyalok Kara. Madách remekének egyik vetített díszletterve Klausz Ernő ecsetje alól éhány évvel ezelőtt ezeken a hasábokon adtunk hírt az örvendetes kulturális eseményről, hogy a Párizsban élő világhírű festőművész, Ernest Klausz - Klausz Ernő „hazaérkezett” : legutóbbi munkáját, X. Szimfónia című képét a Magyar Nemzeti Galériának adományozta. S most arról értesültünk, hogy ez a festmény élete utolsó alkotása volt, 74 éves korában elhunyt látását szinte teljesen elveszítve. Szemének romlásától mindig tartani lehetett. Évtizedeken át ugyanis miniatűröket festett. Parányi képeket. De milyen pará-Madách Tragédiájának egész díszlettára elfér a művész tengerében. (A kép 1946-ban készült Budapesten) Rohanás a pokolszakadék felé. A nagy úttörő siker, a „Faust elkárhozása” egyik „élő" díszletháttere, amely mozog a muzsikával... 18