Ország-Világ, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-07 / 27. szám
I létrehozni egy találkozót valamely ország első számú vezető személyiségével sehol a világon nem tartozik a könnyű feladatok közé. Amikor kérésünket — továbbítás céljából — előadtuk a Mongol Távirati Iroda nemzetközi osztálya vezetőjének, még csak nem is biztatott bennünket. Pár nap múlva kezdődik a kongresszus, és a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkárának, aki egyben a minisztertanács elnöke is, aligha van kisebb gondja, mint hogy újságírókat fogadjon. Mindezek után kissé váratlanul ért bennünket a telefonértesítés, hogy Cedenbál elvtárs vasárnap este hat órakor fogad bennünket a hivatalában. Mongol barátainkban, akik előtt ismeretes a párt és a kormány vezetőjének hihetetlen munkabírása, egyáltalán nem keltett meglepetést a meglehetősen szokatlan időpont. — Maximum húsz perc — figyelmeztettek bennünket a titkárságon, amikor pontban hat órakor megjelentünk a kormánypalotában. A beszélgetés könnyedén indult. Cedenbál elvtárs a házigazda szívélyességével tessékelt bennünket az asztalhoz, majd perceken keresztül ő kérdezett. Mit láttunk, hol jártunk, milyenek a benyomásaink Mongóliáról? — Barátaink véleménye mindig is nagyon érdekelt bennünket — mondta. — Mongólia sokban különbözik a többi szocialista országtól, és az idegen szeme sok olyant is észrevesz, ami számunkra talán természetesnek tűnik. Észrevételeikből gyakran hasznos tanulságokat tudunk levonni. — A távoli Magyarországból nehéz, és talán csak a statisztikai adatokból lehet felmérni azt a fejlődést, amelyet a Mongol Népköztársaság az eltelt ötven év alatt elért. Az ön véleménye szerint mi jellemzi a legjobban azt az utat, amelyet a mongol nép az eltelt időszak alatt megtett? — A legfontosabb eredménynek a feudalizmusból a szocializmusba való közvetlen áttérést tekintem. A lenini tanítást bizonyítja az a tény, hogy a múltban elmaradt népek a kapitalizmus fázisának kihagyásával is áttérhetnek a szocialista társadalmi rendbe. Az, hogy ez az ugrás a mi országunkban végbemehetett, elsősorban a Szovjetunió proletárdiktatúrájának volt köszönhető, annak az óriási segítségnek, amelyet az első szocialista állam Mongóliának nyújtott. Mongólia az európai államokhoz viszonyítva rendkívül elmaradott ország volt, de viszonylag rövid idő alatt végrehajtotta ezt az ugrást Ennek a fejlődésnek az eléréséhez más körülmények között évszázadok kellettek volna. — Milyen alapvető feladatokat tűiz ki az ez évi, XVI. pártkongresszus a további fejlődés biztosítása érdekében? — A kongresszus alapkérdése az 1971—1975. évekre szóló ötéves terv programjának megvitatása és elfogadása. A terv alapvető célkitűzése a népgazdaság minden területének az ország sajátosságainak megfelelő arányos fejlesztése. A legfontosabb továbbra is az állattenyésztés, és az ezzel kapcsolatos területek — a takarmánybázis, a vízellátás — fejlesztése, de az irányelvek különös figyelmet szentelnek az ipar, a közlekedés, oktatás, egészségügy kérdéseinek is. Az előrehaladás egyik feltételeként a gazdasági ösztönzés hatékony rendszerének megteremtését tekintjük. Az egyik fontos intézkedés — a mezőgazdasági és állattenyésztési felvásárlási árak felemelése — már ez évtől kezdve életbe lép. — A mongol és magyar nép közötti baráti együttműködésnek számos példáját tapasztaltuk országjáró körútunk során. Hogyan értékeli ön a szocialista országok által nyújtott gazdasági segítséget? — Baráti kapcsolatok népeink között — és nem csak gazdasági jellegűek — a múltban is voltak, és lesznek a jövőben is. Ezek a kapcsolatok a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapulnak. Örömmel fogadjuk a segítséget, és a mongol nép hálás azért a támogatásért, amelyet a kedvezőbb körülmények között fejlődő szocialista országok részéről tapasztalunk. Jelenleg is több magyar szakember dolgozik Mongóliában, nemcsak az új létesítmények építésénél, hanem a népgazdaság egyéb területein is. Gazdag szakmai tapasztalataik átadása megkönnyíti számunkra az iparosítás terén felmerülő problémák sikeres áthidalását. — Cedendál elvtárs beszélgetésünk kezdetén benyomásaink felől érdeklődött. Érzésünk szerint egyelőre Mongóliában nem aknázzák ki teljes mértékben azokat a lehetőségeket, amelyeket az ország egzotikuma, a gyönyörű és változatos táj, az Európában szinte elképzelhetetlenül gazdag vad- és halállomány nyújtana az idegenforgalom számára. Történnek-e intézkedések a devizabevételek szempontjából is hasznos idegenforgalom fejlesztésére? — Annak ellenére, hogy Mongólia kiesik a nagy idegenforgalmi útvonalakból, a külföldi turisták száma évről évre nő. A lehetőségek valóban nagyok, de ahhoz, hogy ezen a téren ugrásszerű növekedést érjünk el, először meg kell teremtenünk az idegenforgalom anyagi bázisát. Sok szállodára, étteremre, szórakoztatási intézményre, jó utakra van szükségünk. Ezek létrehozása pedig nem megy egyik napról a másikra. Az interjúra szánt húsz perc már régen letelt. Cedendál elvtárs ismét a kérdező szerepét veszi át, majd a magánéletére terelődik át a szó. Mit csinál a szabad idejében? Nem nagyon van, de ha igen, hétvégeken szeret moziba járni a családjával. Vidéki útjai alkalmával gyakran vadászik. — Ha egy kis időt tudok szakítani, legszívesebben olvasok. Az irodalom, művészet érdekel a leginkább. No és régi szerelmem, a közgazdaságtan. Én magam is közgazdász diplomát szereztem annak idején, a feleségem szintén, és hogy teljes legyen a kép, a nagyobbik fiam szintén erre a pályára adta a fejét. De a kisebbik fiam már „fellázadt”. Három közgazdász éppen elég egy családban, szokta mondani. Pedig higgyék el, közgazdászból egy országban soha nem lehet elég — tette hozzá nevetve. Horváth J. József „ÖTVEN ÉV ALATT FÉL ÉVEZRED” Jumzsagim Cedenbál nyilatkozata az Ország-Világnak 3