Ország-Világ, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-29 / 48. szám

HEGYEN­­VÖLGYÖN ÁT Pár hónappal ezelőtt, aki Sal­gótarján és Hatvan között járt, meglepetve tapasztalta, hogy a határban hegyen-völgyön át ve­zetéket építő munkások idegen nyelven beszélnek. Ez a látvány csak az ország északi részén volt meglepő, itt ugyanis először je­lentek meg jugoszláv olaj- és gázvezeték-építő munkások. Ha­sonló kapcsolat, különösen Sze­ged környékén ma már szinte természetes. A jugoszláv „Naf­­tagas” és a magyar gazdasági szervek közötti kapcsolatok ugyanis nem új keletűek. Évek óta komoly, volumenében is jelentős együttműködés van a Novi Sad-i „Naftagas” és az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt között. Kovács András, a Novi Sad-i vállalat vezérigazgatója, a legnagyobb elismerés hangján beszél a közös munkáról, amely kölcsönösen előnyös mindkét fél számára. Ahogy mondja, a kap­csolatok a lehető legjobbak, s kez­dettől fogva semmilyen problé­ma nem volt és ma sincs. A Novi Sad-i „Naftagas” vál­lalat több mint 25 éve alakult. Ez idő alatt széles és sokoldalú a kapcsolatot épített ki, elsősorban szomszédos országokkal és ahogy a szomszédos fél értékeli, azok közül is elsősorban hazánk­kal. 1961-ben Zrenjaninban ön­álló szerelő üzemrészleg alakult, amely az elmúlt években roha­mos fejlődésnek indult. Jelenleg évenként 150—200 km-es, nagy át­mérőjű gázvezeték lefektetésére képes és 100—150 tonna kapaci­tású petrokémiai létesítmények szerelésére. A munkafolyamat nagy részét gépesítették. Az eme­lőket és a csőfektetőket a Szov­jetunióból szerezték be, míg a kotrógépek francia gyártmá­nyúak. Három évvel ezelőtt a szerelőrészleg átlépte a határt és részt vállalt a magyarországi csőhálózat építésében. Mint Magda Sever, a trenjanini szere­lő­ részleg kereskedelmi igazga­tója mondja: ha külföldön vál­lalt munkáról beszélünk, ak­kor elsősorban Magyarországra gondolunk. A Magyarországon végzett munkák értéke­ 1970-ben 800 ezer, 1971-ben pedig már egymillió-nyolcszázezer dollárt tett ki. Ennek keretében került sor a Salgótarján és Vecsés kö­zötti 90 kilométer hosszú gázve­zeték kiépítésére. Ezt a munkát a jugoszláv szakemberek négy hónap alatt végezték el. Ilyenkor természetesen felve­tődik a külföldi munkások laká­sának és élelmezésének problé­mája. Ahogy az itt dolgozók el­mondották, hazánkban semmi­féle nehézségük nem volt. A munkások egy része jól ismeri a magyar nyelvet, így ez sem oko­zott problémát. S az ő szavaik­kal élve, a magyar partnerek is a legmesszebb menő segítséget nyújtották. Rövid idő alatt jó baráti kapcsolat alakult ki a magyar munkásokkal és alig tudtak eleget tenni a sok-sok szíves meghívásnak Ezzel a munkával nem fejező­dött be a jugoszláv szakemberek magyarországi tevékenysége. Mindkét fél azon munkálkodik hogy ez a kapcsolat tovább fej­lődjék Erre jó alapot nyújt a több éves, mindkét fél számára előnyös együttműködés, amely a jövőben is országaink és né­peink érdekét szolgálja.­ ­»«Mi Évfordulóra Déli szomszédunk, Jugoszlávia népei november 29-én ünnep­lik a köztársaság napját. Amikor 1943. november 29-én a bosz­niai Jajce városában összeült a Jugoszláv Népfelszabadító Anti­fasiszta Tanács (AVNOJ), hogy megteremtse az új Jugoszlávia alap­jait, Európában még javában dúlt a háború. A várost is minden oldalról ellenség vette körül. Az ellenség nem is sejtette, hogy e kis városban történelemformáló összejövetel készül. Az AVNOJ átalakult az ország legfelső törvényhozó és végrehajtó hatalmává és egyben a nép és állam szuverenitásának képviselőjévé. Ezzel egy­­időben megvonta a jugoszláv menekült kormánytól a kormányzati jogokat. A partizánmozgalom mind szélesebb terjedése és elszánt harca következtében a megszállók helyzete az országban re­ménytelenné vált. A keleti fronton elszenvedett sorozatos vere­ségek visszavonulásra késztették a náci Németország hadsere­gét és a jugoszláv népfelszabadító hadsereg a szovjet hadsereg segítségével felszabadította Belgrádot és tovább folytatta harcát a győzelemig. Két évvel később, 1945. november 29-én Belgrád­­ban összeült az alkotmányos­ nemzetgyűlés és kikiáltotta a köz­társaságot. Ez a tény mintegy törvényes megerősítése és befeje­zése volt a jugoszláv népek hősi harcának. A jugoszláv népi forradalom kezdettől fogva egyidejűleg fel­szabadító háború volt, s egyben harc az új társadalmi rendsze­rért, a szocializmusért. A kommunista párt vezetésével a szocia­lista útra lépett jugoszláv népek hatalmas eredményeket értek el. A háború előtt az ország Európa egyik legelmaradottabb országa volt. Ma pedig a közepesen fejlett ipari országok so­rában foglal helyet. A felszabadulás óta Jugoszlávia ipari fejlő­dése évente átlagosan tíz százalék volt, ami világviszonylatban is figyelemre méltó. A nemzeti jövedelem több mint három és félszeresére emelkedett. Hazánk és a szocialista Jugoszlávia kapcsolatai örvendetesen fejlődnek. Ezt állapította meg legutóbb a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága is. Az élet minden területén erősödnek és szélesednek kapcsolataink. Köztársaságuk születés­napján együtt örülünk a szomszédos szocialista Jugoszlávia ered­ményeinek és kívánunk további sikereket. 7

Next