Ország-Világ, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-11 / 15. szám
A RÁCSON TÚL Szerda este volt, szeptember eleje. Vácszentlászlón néhány perc hiányzott az esti autóbusz indulásához, amikor 30 év körüli pár szállt a kocsira. Hangosan veszekedtek. — Majd én megmutatom neked, hogy kinek van igaza — acsarkodott a férfi. Ittas volt — Nem érdekelsz — vágott vissza az asszony kiabálva. — Igen? Hát akkor nesze — ordított a férfi és arcul ütötte a nőt. Az utasokon felháborodás hullámzott A busz vezetője és egy másik később induló autóbusznak a zajra odaérkezett vezetője megelégelték a csetepatét. — Szánjanak le. Nem visszük magukat — mondták. Csatlakozott hozzájuk az egyik utas Forgács Imre is. Hárman együtt letuszkolták a házaspárt akik élénk szidalmazás közben vissza akartak szállni a buszra. Forgács Imre igazolványt vett elő. — önkéntes rendőr vagyok. Igazolják magukat. — Mutassa csak ezt a vasutas igazolványt — mondta a férfi. Kikapta Forgács kezéből az igazolványt és felütötte vele az önkéntes rendőr orrát, majd a zsebébe nyúlt. Kés pengéje villant a félhomályban. Forgács egyik kezével kiragadta a férfi kezéből az igazolványt, a másikkal visszakézből lendületesen képen vágta, hogy a kezdeményező megtántorodott. A buszvezető közben megindította a motort és az önkéntes rendőrre kiáltott, hogy indul. Forgács tehát felugrott az autóbuszra. Gödöllőn Forgács és a buszvezető a kapitányságra mentek, ahol az ügyeletes tiszt további intézkedés végett jegyzőkönyvezte az esetet. Négy hét múlva október első szombatján éjfél közeledett. A valkói italbolt zárni készült. Vendégei már az utcára szállingóztak, de még az ajtó előtt maradtak, veszekedtek, vitatkoztak. Két fiatalember verekedni kezdett Egy harmadik azzal az indokkal, hogy szétválasztja a két verekedőt, huzakodni, lökdösni kezdte őket. Közelben állt Mészáros László valkói fiatalember, kezében bukósisakkal, mert nemrég érkezett motorkerékpárral. — Nem kell oda harmadik — mondta Mészáros a beavatkozónak. — Mi az, neked is kell valami — fordult meg a beavatkozó és ütni, csépelni kezdte Mészárost, aki a bukósisakkal védekezett A bukósisak szíja leszakadt és Mészáros észrevette, hogy kés villan ellenfele kezében. Futni kezdet Megbotlott, elesett Üldözője belevágta a kést az oldalába. A késelő ugyanaz a személy volt aki pár hete Vácszentlászlón az önkéntes rendőrt megtámadta. OH-s Rács mögött a késelő. Nagy Lajos László 28 éves valkói lakos. Hat év hat hónapot kapott. Csendesen felelget. — Mészárost életveszélyesen szúrta meg — mondom. — Nem volt az életveszélyes. Csak egy kis krumlipucoló kés volt. Szemrebbenés nélkül mondja. A nyomozati és bírósági iratok pontosan tartalmazzák, hogy a penge a nyolcadik bordánál a hónalj alatt áthatolt a sértett oldalán, lég- és vérmellképződéssel járt Életveszélyes volt. Azonnali műtétet és sok hetes gondos orvosi kezelést igényelt. — Én csak két parasztgyereket akartam megpártolni — mondja Nagy, hogy világos legyen , igényt tart arra, hogy békítőt lássanak benne. — Aznap sokat ivott — mondom. Ezt nem tagadja. Nem is volna értelme. Pálinkával kezdte, korsó sörökkel folytatta, aztán megint féldecik, pohár sörök, később még egy palack bor következett. — Már van elképzelésem szabadulás utánra — mondja. Lehet. Csak az a kérdés mi sül ki belőle. Mivelhogy jelenleg már harmadszor van elitélve. Aki isméekedett Forgács Imre Máriabesnyőn lakik egy takaros új házikóban. Nemrég építkezett. Szorgalmas festőmunkás és három éve önkéntes rendőr. — Vácszenlászlón fociedzésről indultam hazafelé. Intézkednem kellett — mondja. — Nem félt a késtől? — Akkor nem. Nagyon hirtelen történt minden. Csak mikor becsapódott az ajtó akkor lett melegem, mert mondták, hogy a hónom alatt fel van hasítva a kabátom. Nem sok hiányzott, hogy belémszaladjon a kés. Előveszi a kabátot. Tengerészkék csíkos zakó, a szövet egészen jó állapotban, de az oldalán és belül hosszú varrás. Házilag. — A feleségem varrta meg. Akkor már építkeztünk, nem vihettem szabóhoz. — Nagy Lajos sokszor emlegette, hogy családos. Erről mi a véleménye? Forgács mosolyog. — Nekem négy gyermekem van. Két fiú, két lány. A legnagyobb hétéves, a legkisebb négyhónapos. Mi történt volna, ha akkor nem fordul, nem ugrik olyan gyorsan? Ezt nem is kérdezem tőle. Még gondolni is rossz rá. Akit elért a kés Mészáros László 23 éves. Gépkocsivezető a valkói erdészetnél. — Aznap este Szentlászlón voltam szórakozni. Egy barátom hozott haza a motorbiciklijén. Az ő bukósisakja volt nálam. Megálltunk az italbolt előtt nézni, hogy mi ez a civakodás. Még szerencse, hogy az italbolttól talán csak 30 méterre lehet a körzeti orvos. Ketten támogatni kezdtek. Először nem gondoltam, hogy súlyos a sebem, de az orvos kapujában már összeestem. Aztán az orvos telefonáltathatott Gödöllőre mentőkért, akik hamar a rendelőhöz értek. Később a kocsiban már úgy félig eszméletlen állapotban hallottam az URH párbeszédeket, mert Pestről útnak indították a műtős kocsit A két kocsi állandóan tájékoztatta egymást hogy hol vannak. Valahol Kerepes táján emelhettek át a gödöllői kocsiból a műtős kocsiba. Aztán már csak arra emlékszem, hogy levegőt kértem. Késő éjjel operáltak a Mező Imre úti kórházban. Később tudtam meg, hogy a szüleimnek csak hajnalban szóltak. Azt jól tették. — Hány hétig gyógyították? — Kórházban körülbelül hat hétig voltam, de később is mentem kezelésre. Csak hát olyan egészséges már sohase leszek mint voltam. Igaz táncolgatok, meg pingpongozom, de módjával. — Látták az esetet mások? Miért nem segítettek? — Álltak ott vagy nyolc-tízen, de hát mámorosan. Tán fel sem fogták, hogy mi történhet. Nem avatkozott be senki. Hát igen, valakik hiányoztak. Amolyan Forgács Imre-féle emberek. Áldozatkész, rendcsináló hajlamúak. még egy. Amikor az ilyenek hiányoznak, akkor látszik igazán, hogy mennyire nagy becsben kell tartani a meglévőket. Az életveszélyes szúrás 18