Ország-Világ, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-11 / 15. szám

m /mi T­úljutottunk már a Hortobágyon, Debrecent is elhagytuk. Görcsös ágú öreg akácfák szegélyezik az utunkat. Körös­­körűi szélfútta homokbuckák, mélyen fekvő laposok, fehér derekú nyírligetek. Nyírbátor, az ősi „szabad királyi város", Budapesttől 284, Nyíregyházától 37 kilométerre nagy eseményre készülődik: április 15-én visszakapja 1886-ban elvesztett városi rangját. Ettől fényesebb a házak homlokzata és az emberek arca. Mindenki tud róla: a kerékpárról leszálló férfi, a háztartási boltban, a ki­rakatok előtt nevetgélő lányok, a hegedűtokkal siető kisfiú, a hentes, s a tejivóban a cigányasszony. Nyírbátor (korábban Bathor, Batur, Nogbatur), a honfoglalást követő időkben a nyírvizekből kiemelkedő dombokra települt téli szállásokból fejlődött faluvá. Bátort 1279-ben a Gud-Kelet-nem­­zetség Bereck nevű tagja szolgálati jutalmául kapta Kun László királytól. Ekkor a falu vásártartási, 1282-ben pedig árumegállító jogot is nyert. Bereck unokái már a helységről Báthoriaknak ne­vezik magukat. Ettől kezdve 340 éven át az ország egyik leggaz­dagabb és leghatalmasabb családjának és Nyírbátornak a sorsa elválaszthatatlan. Báthori István fehér kőbe vésett alakja a má­nak is idézi a küzdő és győzedelmeskedő erőt, az önmagát és környezetét építő szellemet. A főtéren tornyos, impozáns épület, a Tanácsháza fogad, s az egymásnak köszöngető emberek, akik keresztül-kasul szelik a parkot. Még a halkan surranó autók is lefékeznek az átjárókon egy-egy köszönésre. Nagy nyugalom és napsütés. Ebédidő. Nyírbátor járási székhely, lakóinak száma 12 ezer fő, s közvet­len vonzási körzetében 55 ezer ember él. Az utóbbi öt-hat évben lendült igazán fejlődésnek. Ipari létesítményeiben 4 ezer ember dolgozik, s üzemei 1972-ben több mint 1 milliárd forint terme­lési értéket szolgáltattak. Tavaly 37 ezren látogatták a művelő­dési központ rendezvényeit, 58 134 könyvet kölcsönöztek, 35 km hosszú a vízhálózatuk, s az elmúlt időszakban 103 lakást adtak át. Közel háromszáz embernek van gépkocsija, s a szalmatetős vályogházakból alig találtunk egy múltat idéző hírmondót. A látogatónak először is a műemlékeket mutatják meg. Ma­gyarország keleti felében történelmünknek igen kevés látható emléke akad. Ezért is olyan becses az a néhány műemlék, amely mindmáig épen maradt Még inkább értékessé válik, ha sorsának alakulása belejátszik környezetének jelenébe. Nyírbá­tor e kivételes kisvárosok egyike. Az épen maradt Báthori mű­emlékek a magyar művészet gótikus, reneszánsz és barokk kor­szakában is előkelő helyet biztosítanak a városnak. Az ősi csa­lád temetkező templomában rendezik meg immár nyolcadik éve a nyírbátori zenei napokat. Ez a műemlék kiválóan alkalmas a klasszikus zene tolmácsolására, koháló boltozatával korabeli han­gulatot idéz, s lenyűgözi a legkényesebb hallgatót is. Az idegen­­forgalmi szempontból is jelentős kulturális program legnagyobb ér­deme, hogy élményt ad a hozzá nem értőnek is. A három évszá­zados fa harangtoronyból hangzik fel a nagy esemény szignálja, Tinódi Lantos Sebestyén dallamára, aki hajdan vendége volt a városnak és meg is énekelte. A város történelmének nagy ismerője dr. Szalontai Barnabás, Állami-díjas múzeumalapító, ma a Báthori István Múzeum igaz­gatója. A teremtők megszállottságával, erejével, hitével hozta létre a páratlan intézményt a korábbi gótikus kolostor helyén. Itt őrzik a Báthori-emlékeket, a híres középkori reneszánsz padsort, Heltai Gáspár krónikáját, a felbecsülhetetlen értékű 40 ezer tár­gyat, Nyírbátor földjéből kiásott történelmi leleteket. A múzeu­mot megalapítása, 1955 óta több mint egy millióan látogatták, így vált a történelem az emberi tudatban ható élő erővé, a mai ember cselekedeteinek részesévé. Bár itt van a megye legöregebb gyára, a 118 éves Báni ipar­telep, legtöbb üzeme a közelmúltban létesült: a Vastömegcikk Ipari Vállalat 1970-ben, az „Auróra" Cipőgyár 1972-ben. Érdekes, hogy a cipőgyári dolgozók átlagos életkora 22 év. A Növényolaj­gyárban étolajat állítanak elő, napi 14—15 vagon napraforgót dol­goznak fel, s ez az egyetlen hely az országban, ahol egyik legkor­szerűbb mosóporunk, a Biopon készül. Ugyanez a gyár évente 100 vagon gyertyát szállít a kereskedelemnek. A Cipőgyár a város­avató ünnepségekkel egyidőben megnyitja helyi cipőboltját, ahol termékeit, a ragasztott női és gyermekcipőket árusítják. A Cse­peli Motorkerékpárgyár Nyírbátori Gyáregysége ma 690 fő­vel 89 millió forint termelési értéket produkál. S még egy sokat­mondó számadat: 1949-től 1970-ig a mezőgazdaságban dolgozók számaránya 29 százalékkal csökkent az iparban elhelyezkedők javára. A két nap alatt, amíg a nagy eseményre készülődő várossal is­merkedtem, gyakran elhangzott egy fontos gondolat: a múltból okulunk, vállaljuk a jelent, hogy építkezhessünk a jövőnek, csa­tornahálózattal, gyógyszertárakkal, szállodával, iskolákkal, házas­ságkötő teremmel­­ s a városi vezetők „mindenkinek előre kö­szönő” stílusával. Távozóban az almafák guggoló sora a határban még felvillant­ja a Nyírség tegnapi jelentését, de a búcsúzó gyárkémények már meg is fogalmazták a holnapit. A városi örökébe lépő településnek a szocialista jövő az el­következő hét évre többet ígér, mint amit az első Báthoriak óta eltelt hétszáz összesen adott. Ómhsn­­yra Báthori István fehér kőbe vésett alakja Az évszázados ipartelep a „Báni” legkorszerűbb terméke, a Biopon, útra kész csomagolásban A történelem és a jelen közvetlen találkozása . .. f­otó: Hojár Sándorr 17

Next