Ország-Világ, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-12 / 7. szám
A„CSATORNAAKCIÓ” Arkagyij Malahov leningrádi festőművész is katona volt Európa felszabadításának napjaiban, mint annyian sors- és kortársai közül. Ezt tanúsítja egyik rajzának története is: Malahov egykori osztagparancsnoka eligazításra hívta össze egysége harcosait. Budapesten, a Vár-hegyen, a németek jól megerősített állásokban védekeztek. Fel kellett deríteniük védelmi rendszerüket. .Ehhez „nyelvet” kellett ejteniük. A felderítők már próbálkoztak ezzel, de a német védelem nagyon szilárd volt. Az egység parancsnoka, Viktor Kalganov, azt mondta a fiúknak: nézzenek szét a pincékben és csatornákban... A felderítők először azt hitték, hogy parancsnokuk tréfál, de... nem... sőt! Valóban fel kellett deríteniük a Vár-hegy egész pincelabirintusát, csatornarendszerét. A géppisztolyos szakasszal megerősített felderítő alakulat — gázálarccal felszerelve — éjszaka kezdett a „munkához”. A szennyvízlevezető csatornák átmérője nem, volt „túl nagy”, s a katonák csak hétrét görnyedve jutottak előre. A felderítők egy utcára vezető tisztítónyíláshoz értek, a Vár-hegy szívében, az ellenség területén. Egy német tisztet vettek észre, aki aktatáskával a kezében járt egyik házból a másikba. A felderítők kilopakodtak az utcára. Hangtalan rajtaütés! Megkötözték, nyomban vitték magukkal a tisztítónyílásba. A másik csoport még egy németet fogott. Visszaindultak. Útközben, a csatornában, az egyik „nyelv” fuldokolni kezdett, Malahov ijedtében, hogy „elveszíti”, a maga életét kockáztatva, ráhúzta a saját gázálarcát... Az akció sikerült. S harminc évvel később, Arkagyij Malahov, a festőművész rajzban is megörökítette a „Csatorna-akció” egyik pillanatát. Fotó és sZöveg: APN Arkagyij Malahov ... BUDAPESTTŐL bizonygatni árja mivoltát, ő is az egyik vagonba került. A szerelvény célja Németország, Berlin, Oranienburg, koncentrációs láger volt. Oranienburgban a häftlingek zubbonyán betű jelezte a nemzetiséget: francia, olasz, holland, lengyel, görög, román, cseh, szlovák, ukrán, belorusz, bolgár, szerb, horvát, vagy cigány. (Egy Párizsból deportált néger is akadt.) A jövevény magyarok kabátjának bal oldalán, a vászonra nyomott számon a piros háromszög jelzés mellett U betű — Ungarn — adta a nacionálét. Raboskodtak itt németek is. Politikai foglyok és „köztörvényesek”. Hitlerék a börtönöket megszüntették, s KZ-be szállították az elítélteket. A piros csíkos német: kommunista vagy legalábbis antifasiszta. A sárga: rabló, sikkasztó, betörő. A barna: gyilkos, a zöld, fegyvert nem fogó bibliás. A fekete: pederaszta, nemi eltévelyedett. Törzshelyükről, Oranienburgból a magyarokat rövidesen munkalágerükbe, Lichterfeldbe vitték. A napok teltek-múltak, a karácsonyt még tudta Venczel Tibi, a szilveszter, az újév napját találgatta, a vízkeresztről már fogalma sem volt. Lichterfeldben is pesti maradt. Pestre gondolt, Pestről álmodott. A pesti házakról, a 6-os villamosról, az István úti „kis büdös” moziról, a ligeti lányokról, a Fáskörről, a vurstliról. Légiriadókor a hastlingeket hatalmas, óvóhelynek kinevezett, embernyi magas, levegőtlen betoncsőbe zavarták. Itt Venczel mesélte, milyen meleg lehet a körúti Royal illemhelyén! S két robbanás között énekelt, mint himnuszt vagy zsolozsmát dalolta 1944 slágerét: „Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány. . . Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán.” Később Venczel Tibor ötödmagával extra piszkos munkára, Schmutz-kommandóba került. Élelmiszerraktár előtt, sínen veszteglő vagonból rothadt káposztát lapátolt. A káposzta gőzölgött. Büdös volt, émelyítően büdös. A bűz rongyaiba, szinte a bőre alá ivódott. Zsebeit megtömte torzsával, s a lágerben elcserélte, kapott érte főtt krumplit, kenyérhéjat, nyers marharépát. Máskor a Zooban az állatok ketreceit, barlangjait kellett pucolni, majd kutatólaboratóriumokban a kísérleti egerek nyitlak, macskák vackát. Másutt lebombázott házakból hordott ki szénné égett halottakat. S ott, az egyik hulla közelében Venczel Tibi újságot talált. Megpörkölődött, 1945 februári német újságot. A legnácibb hírlapot, a nemzetiszocialista párt hivatalos közlönyét, a Völkischer Beobachtert. Elrejtette, ruhája alá dugta a lapot. Este a lágerben nézegetni kezdte. A harmadik oldal egyik cikkében Budapest nevét látta. Szomszédja, Winternitz bácsi — két dekányi martíbeládért: „Hitler-szalonnáért” — lefordította a szöveget: „Berlinből jelentik. A véderő főparancsnoksága jelenti a Führer főhadiszállásáról. Budapest védő seregének további harcos csoportja is átverekedte magát sorainkig. Budapest parancsnokló tábornoka a budai Vár és Citadella körül folyó harcok befejezésekor 9600 német és 2000 magyar védelmére felkérte a pápai nunciust a felebaráti szeretet nevében. Ugyanakkor felkérte a Szentszék képviselőjét arra is, hogy a polgári lakosság védelmét is vegye át.” Valaki imádkozott. Franciául mondta a Miatyánkot. Másvalaki hortyogott. Egy harmadik csámcsogott. Venczel Tibi nevetett. Boldog volt. Budapestre, a németektől megszabadult Peterdy utcára gondolt. László Miklós ESII KÖNYVESPOLC Anna Seghers: Karib-tengeri történetek A kötet az írónő három kisregényét tartalmazza. Mindhárom a francia forradalom idején játszódik — de mai tanulságokat nyújt. A Karib-tengeri szigetek őslakosságának forradalmi megmozdulásai, amelyek a gyarmati rendszer és annak szekértolói ellen irányultak — végeredményben vérbe fulladtak. Mert a polgári forradalom Franciaországa rövid időn belül a napóleoni zsarnokság országává vált, s ha kezdetben még a gyarmati lázadásokat saját imperialista politikája érdekében az angolok ellen használta fel, látszatfüggetlenséget adva a Karib-tengeri szigeteknek, a császárság már saját gyarmatbirodalma megerősítésére törekedett és vérbe fojtotta a korábban támogatott mozgalmakat. A történetek, amelyeket Anna Seghers elmond, regényesek bár, de a történelmi valóság bizonyítható talaján állnak. Amit elmondanak, az a mai kor imperialista gyarmati törekvéseire is jellemző. Értékes, tanulságos és nagyon érdekes könyv. (Kossuth) Arisz Fakinosz: Határsáv A görög író a polgárháború utáni Görögország egy bányászfalujába viszi el az olvasót. Megmutatja, hogy a polgári Görögország miként állt véres bosszút mindazokon, akik az igazán demokratikus Görögországért küzdöttek — bemutatja, hogy a csendőri-rendőri államhatalom hogyan fordult mindinkább a csalás, a gyilkosság, a megfélemlítés nyílt fasiszta módszereihez. Pedig az időszak, amelyről a regény szól, nem a fasiszta katonai junta ural- Elmának ideje, hanem azé az Amerika-barát pol-gári kormányzaté, amely tulajdonképpen, ob- 5jektíve, módszereiben előkészítette a junta uralomra jutását, s amelynek élén ugyanaz a mi- miniszterelnök állt, mint ma: Karamanlisz. El Ma olvasva ezt a regényt, fel kell figyelnünk arra, hogy a katonai juntának a ciprusi kalandor következtében történt bukása csak egy korábbi állapot visszaállítását jelenti , s nem a de- 1emokrácia megteremtését. Nagyon tanulságos, Es érdekes könyv. (Kossuth) szíl