Ország-Világ, 1980. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)
1980-07-09 / 28. szám
lyaválasztásával, de nem hagyta magát befolyásolni. Moszkvába utazott és Dudin mester növendéke lett. Utolsó évei, amikor a Golgota televíziós változatának főszerepére szerződtetik. Alekszej Tolsztoj regényének filmre ültetése öt esztendeig tart. Közben megszerzi diplomáját, leszerződik a Komszomol Színház társulatához. Az Őrmester maga lő először című tragédiában alakítja első nagyobb színpadi szerepét, majd főszerepet kap a Pablo Neruda versei alapján írott Halit Muriel csillaga és halála című drámában. Közben azonban a gyönyörű arcú, alakú színésznőt felfedezi magának a film, és egymás után kapja és vállalja a filmszerepeket. Kedves szerepet játszott a Lenfilm Énektanár című produkciójában, majd a Belorusszfilmnél vállalt szerepet a Fekete nyírfában, azután az Odesszai Filmstúdióban övé volt a női főszerep a Három testőr legújabb szovjet változatában. Majd Szavcsenko, a világhírű rendező hívta hétrészes televíziós filmjéhez, a Bátorsághoz, végül pedig a moszkvai Gorkij Filmstúdió szerződtette Pavel Arszenov új filmjéhez, melynek címe: Akit szeretünk, attól ne váljunk el. A mai fiatalokról szóló film egy válás drámai krónikája, izgalmas részletekkel — ez a szerep ma is foglalkoztatja, amikor Szabó Magda Tündér Lala című regényének tv-filmváltozatában játssza az egyik főszerepet — egy mesebeli királylányt. Katkics Ilona rendező — Alfjorova úgy érzi — szabadon hagyja kibontakoztatni elképzelését. — Eddig ugyanis — mondja a fiatal színésznő — mindig kötött egyéniségekkel találkoztam, akikhez a szerepformálás közben nekem kellett alkalmazkodnom. Most viszont, egy mesehős szerepében az általam elképzelt ideális nő személyét formálhatom meg. A mesében minden elképzelhető, és ez szabad lehetőséget biztosít nekem ahhoz, hogy színészi képességeim teljes skáláját felvonultassam a kamerák előtt. Megkönynyíti helyzetemet, hogy a kedves mese folyama számos rendkívüli helyzettel szolgál: például beszélnek, sőt énekelnek az állatok; törpék, óriások, varázslók jelennek meg és tűnnek el; valóban mesébe illő események zajlanak. De azért olykor, amikor partnerei — többek között — Nagy Gábor, Bálint András, Győrffy Ernyei Bélával a „Tündér Lala” felvételén a vácrátóti arborétum egyik árnyas útján LEONYID MARTINOV Fáradtság Minden álom, álomkép beteljesült, s ami nem sikerült még, minden sikerült, ami még hiányoznék, megvan, csak a fáradtság az, mi volt rég , s ez nem csoda. A fáradtság tenyészik, ha jó az est, buján a világvégig gyökért ereszt, erősebb épp azért itt mindenkinél — vajh, mit felelsz, ha kérdezik, mégis, hol él? Fekszel, alig bocsátva lélegzetet, bordád között az árva lélek remeg! Sóhajtasz végre, s lám sóhaj, a mély, rájú a fáradtságra, mint lepke szél. Megmoccan akkor aztán egy picikét a halk fáradtság, hallván szellő neszét, s könnyedén, mint a hullám s felhőfodor, elszáll halandó útján és szétfoszol. ILLYÉS GYULA FORDÍTÁSA KÖNYVESPOLC Lapunk mai és korábbi — ma már nyugdíjban levő — munkatársai nem egy alkalommal jelentkeznek könyveikkel az olvasóközönség előtt. Az utóbbi hetekben jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában Bojár Sándornak — az Ország—Világ korábbi fotóriporterének — fotóalbuma Fél évszázad pillanatai címmel. Az igen szép kiállítású kötetben, amelyhez Boldizsár Iván írt érte bevezetést, a mindenütt jelenlevő fotóriporter — a kor levegőjét érzékeltetve, valóságát bemutatva — egyszerű eszközökkel mondja el kereken ötven év magyar történetét, mégpedig olyan meggyőző erővel, amilyenre semmilyen szöveg vagy szó nem lenne képes. Ugyan mi ad hívebb képet az 1933 és 1945 közötti magyar valóságról, mint — csak példaként emelem ki a gazdag kötetből — a fotó arról, amint Horthy Miklósné fogadja tisztelőit — s egy másik, amely a csendőrök menetét mutatja be. Vagy mi árulkodik jobban a régi, úri Magyarország megalázó helyzetéről, mint a Ciano olasz külügyminiszterről készült. ..Mussolini pózos” felvétel a GYOSZ székházában. Mélységesen egyetértünk Boldizsár Iván előszavával, aki azt írja, hogy a képsoroknak ezt az első részét követő másodikat, az 1945-től napjainkig szóló rész egyes képeit ,.tulajdonképpen minden magyar iskolában és sok közhivatalban felnagyítva kellene kiakasztani, hogy emlékezzünk, akik átéltük, s hogy tudják, akik ezután születtek, honnan indultunk el 1945-ben.” S hozzátehetjük, hogy ismét emlékezetünkbe idézzük, milyen óriási változások történtek ebben a hazában. Amire ismét csak néhány fotótra György, Paudits Béla és a főszereplőtárs, Ernyei Béla mellett áll, a felvételek szünetében még mindig az Akit szeretünk, attól ne váljunk erre gondol. Vajon, helyesen játszott-e el ott minden részletet? Sok részletet tett hozzá a főszereplőnő jellemrajzához. Helyesen járt-e el? Ez bizony nem mindegy neki. Ezt a szerepet úgy játszotta el, mintha az életből vett játékot, sőt magát az életet élte volna a kamerák előtt. És egy-egy hiba itt rosszul fizethet. Főszereplőtársa és partnere ugyanis napjaink egyik legnépszerűbb szovjet film- és színpadi színésze, Szasa Abdulov volt, aki civilben a férje... (FENYVES) (KOVÁCS SÁNDOR FELVÉTELEI) tudnánk ki jellemzésül: az Elnöki Tanács elnöke helyi gazdákkal beszélget kint a tarlón, panyókára vetett kabátban, nyitott nyakú ingben; a 83 éves analfabéta Mari néni írni tanul az esti iskolában; jól öltözött kisfiú könyvnapi könyvekben böngészik a pesti utcán; tsz-szervezés Mérges községben. Valóban igaza van az előszónak. ..Ennek a korszaknak a mindennapi képei is mások . . Hozzátehetjük: emberiek. Lapunk egykori főszerkesztő helyettese, Pető Miklós, ízléses — és olvasható: — minikötetben adta közre Majakovszkij-fordításait Hallgassanak meg! címmel. A kis kötetet, amely eddig magyarul ismeretlen Majakovszkij verseket tartalmaz, a Kossuth Kiadó jelentette meg, ezzel járulva hozzá, hogy az eddiginél teljesebb képet kapjon a magyar olvasó Majakovszkijról, költészetéről. Az új mini kötetek között hívjuk fel olvasóink figyelmét az abszolút világrekorder szovjet űrhajós Valerij Rjumin naplójára, amely az eladdig leghosszabb, 175 napos űrutazásról számol be. A napló szövege a világon elsőként magyarul jelent meg az Ország—Világ hasábjain, ez év tavaszán. A kis kötet a napló szövegén kívül gazdag fotóanyagot tartalmaz és pontos összeállítást az eddig szovjet, illetve nemzetközi űrutazásokról. Akik készítették — lapunk vezető munkatársai. A Kozmosz-könyvek „Én és a világ” sorozatában jelent meg nemrég Makai Györgynek, lapunk külpolitikai rovatvezetőjének könyve A harmadik világ címmel. Élvezetes előadásmódja, a politikai és gazdasági összefüggések világos bemutatása mindenki számára megnyitja a lehetőséget, hogy megértse ennek a ,,harmadik világnak” teljes problematikáját, egyszerű választ kapjon olyan bonyolult kérdésekre, amelyek ugyan a „harmadik világgal” kapcsolatban merülnek fel, de a mi életünkre, sorsunkra is kihatnak. AZ OLVASÓ FIGYELMÉBE Egy esténk otthon Június 28-án, szombaton szép estét töltöttünk a televízió előtt. Már a Vers mindenkinek megadta az alaphangulatot. A Semmiért egészen, Szabó Lőrinc híres és hírhedt verse, nehéz előadói feladat. S a színész, lám, nem tördelte szét, de nem is mosta össze a sorokat. Nem „idegenítette el” egykedvű motyogással, s nem „élte” hörögve, kiabálva. Elmondta, magyarul, versként, értőn és értetőn, Mensáros László. S jött a rokonszenves sorozatdetektív, a gülüszemű Derrick. A X. veszprémi tévétalálkozó díjkiosztó gálaestjét ezek után amolyan bágyadt ráadásnak véltük. Mi lehet ebből? Önünneplés, tiszteletkor, suta beszélgetések a díjazott alkotások alkotóival arról, hogy mely „üzenet” jegyében alkotják alkotásaikat. Nem ez lett belőle. Vitray Tamás nem alkuszik. A gálaestből igazi Vitray-műsort csinált. A recept, ugye, egyszerű: vedd mindenből a legjobbat! Zongoristából Kocsis Zoltánt. Nagybőgősből Pege Aladárt. Balett-táncosból Markó Ivánt. Színészből Sulyok Máriát és Páger Antalt. S akkor már csak a nagyon különböző produkciókat kell egységbe gyúrni, ízléssel és arányérzékkel, rövid, kedves konferansszal. Nem árt, ha érződik, hogy az ott jelen lévő bennfenteseknek is meglepetés minden egyes műsorszám. A zsűri igazságos döntését követően az interjúkat is megkaptuk, s nem bántuk: a kérdező Vitray Tamás, a „kérdezettek” a kiváló fregoli, Gálvölgyi János volt. A legutolsó paródiáról szívesen lemondtunk volna, de hát a tévékritikusokon és — kritikusnőkön való — lovagiatlan — élcelődés, úgy látszik, örök humorforrás. Volt ennek a végig csúcspont estének egy rendkívüli csúcspontja. Vitraynak sikerült rávennie az évek óta beteg, szobafogságra ítélt Mezei Máriát, hogy ismét színpadra lépjen — sok millió néző előtt. Az ilyen pillanatokra csak elcsépelt szavaink vannak. Katartikus élmény volt. És ilyen katarzist egyedül a televízió hozhat létre. A X. veszprémi tévétalálkozó gálaestje, ha benevezik, elhozhatja a XI. veszprémi tévétalálkozó fődíját. Akár a szórakoztató, akár a drámai kategóriában. TORDA ISTVÁN !