Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-10 / 6. szám

OTTHON HARMINCON H­a egy nő a harmincon túl is csinos marad, azt mondjuk rá, lám, miyen fiatalos. Ám a fiatalos külső semmi­képpen sem jelentheti egy fiatal lány utánzását. Sőt, a fiataloknak tervezett ruha inkább kihangsú­lyozza a kort. Még a kifogástalan alakú nőknek is le kell mondani­uk a bohókás vagy éppen kislá­­nyos holmikról. Az úgynevezett érett, nő ne a fiatalokkal versenyezzen, hanem inkább életkora vívmányait hang­súlyozza: a harmóniát, a kifino­mult ízlést, önmaga egyéniségé­nek pontos ismeretét, lelki egyen­súlyát, magabiztosságát, azt, hogy el tud igazodni a divatirányzatok­ban, egyénivé tudja változtatni a divatot stb. Minden nő külseje más és más, de az évek során az emberen olyan változások mennek végbe, amelyek valamennyi nőnél meg­­egyeznek. A kor általában súlygyarapo­dással jár. Ez egy bizonyos hatá­rig nem zavaró, de az ötvenes méreten túl elkerülhetetlenül je­lentős változások következnek be: a váll elveszíti egyenes vonalát, meggömbölyödik a hát, elzsíroso­­dik a kar. A „csapott váll” előny­­telenségén javít a ruha díszítése, a külön szabott vállrész, a váll­­lapszerű szabás. A vállaknak eny­he telítettséget biztosít a raglán­­ujj. A telt nők szeretik a galléros ruhákat, mert a gallérnak egy­szerre több esztétikai funkciója is van: betetőzi a ruha vagy a kosztüm kompozícióját, kiegyene­síti és meghosszabbítja a kerek hátat, elöl pedig fokozatos átme­netet biztosít a nyak és a váll, va­lamint a mell között. A hajtóká-

Next