Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-21 / 16. szám
NEM EGY NYÁRON át, hanem több mint harminc éven át táncolt Zseniális üzletasszony volt s a maga módján tisztességes nő. Senger Máriaként anyagkönyvezték, és Sugár Mid néven lépett először a világot jelentő deszkákra. A Paulay Ede utcában működött a Casino de Paris nevű mulató, ott táncolt éjszakánként az ifjú lány. Társnői, akik nem túlságosan magas fizetésüket szívesen kiegészítették az uraktól szerelmi szolgálataikért kapott koronákkal, úgy néztek rá, mint egy csodabogárra, Micivel nem lehetett ismerkedni. A kispolgári szülők gyermeke olcsón nem adta magát. S miközben hordta haza a fizetését szüleinek, arra várt, hogy a mulató előkelő közönségéből akadjon egyszer egy igazi lovagja. A legenda szerint — mivelhogy Miss Arizona élettörténete csupa nehezen ellenőrizhető, de feltehetően mégis igaz pletyka alapján állítható csupán össze — éppen Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának napján ismerkedett meg az első nagy szerelmével, Jean Pierre d’Alcantarával. A budapesti francia követség diplomatája az Oktogonon látta meg a csinos ifjú hölgyet, aiki hiába tolakodott, hogy a szarajevói merényletet tudtul adó különkiadást áruló rikkancs közelébe jusson. A saját újságját nyújtotta át neki lovagiasan. A szerelem nem tarthatott sokáig: a merénylet napjának estéjétől a hábakülönbözött más táncosnőktől. Azoktól, akik nála dolgoztak az Arizonában, amelyet joggal nevezett a tulajdonos házaspár Csodabárnak, azaz — hiszen nemzetközi közönsége volt a mulatónak — Wunderbarnak, Wonderbarnak. Hogy milyen volt a Nagymező utcai mulató? Az egyik zenész, a ma is népszerű Beamter Jenő mondta el: amikor a hadifogolytáborban a raktárban szolgáló egyik német megtudta, hogy ő egyszer ott dobolt, minden lehetséges jóval ellátta. S Örkény István híres, még hadifogságból hazaküldött művében Bubi — Beamter — így jellemezte a két világháború közötti, illetőleg a negyvenes évek elejének Arizonáját: „...A szórakozás nagyüzeme, több száz alkalmazottal, még a pincéje, a gépháza is látványosság. Minden forgott, mozgott, emelkedett. A páholyok liftek voltak, elektromos legyezőkkel, asztali telefonnal, amivel a másik asztalt fel lehetett hívni. A táncparkett forgott, a közepe felemelkedett, vagy leszállt, a mennyezet bonyolult emelők és csigák rendszerét takarta ... Hát azt látni kellett. És micsoda közönség, barátom! Angolok, franciák, németek, olaszok. És a nők — erről jobb nem beszélni. Az ember nem tud utána elaludni.’’ ÉS ENNEK A BIRODALOMNAK — amelyet 1932-ben alapítottak — a megteremtője és császárnője az egykori Sugár Mici, azaz FOTO: ARCHÍVUM Miss Arizona és férje, Rozsnyai Sándor — otthonukban AKIRŐL A PESTI BROADWAYN Miss Arizona szorgos élete és rett rn kitörése napját megelőző éjszakáig az attasé — a Senger család álmodni sem mert volna jobb partit, s már úgy érezték, hogy lányuk nemsokára révbe ér — minden éjszaka ott ült a Casino de Paris-ban, tizenkét szál szegfűt küldött a pincérrel Mici öltözőjébe, s az esti, illetőleg inkább éjszakai szertartás befejezéseképpen egészen hazáig a kapuig kísérte, hogy miután a csengetésre az álmos és hálósipkás házmester kicsoszogott, a nyílófélben levő kapuban udvarias kézcsókkal búcsúzzék el tőle. S aztán Jean Pierre mindössze egy kis levélkében tudott elbúcsúzni. A háború kitörésének órájában az ellenséggé vált franciák követségének minden tagja azonnal csomagolt és elutazott. A magyar táncosnőbe fülig szerelmes ifjú diplomatának csupán annyi ideje maradt, hogy egy hordárral néhány soros búcsúlevélkét írjon, és az utolsó tizenkét szál szegfűvel együtt elküldje a Paulay Ede utcába. Sugár Mici művésznő részére. Még azon az éjszakán a Senger Mária nevet krétával írták fel a Rókus Kórház öngyilkosokat ápoló osztályának egyik ágyán levő táblára. Egy alapos gyomormosás segített. Mindazok, akik később ismerték meg Miss Arizonát, a határozott, akadályt nem ismerő üzletasszonyt, el sem tudták képzelni, hogy egyszer ő sem Miss Arizona, vagyis Rozsnyai Sándorné volt. A férj — Pipinek hívták a pesti éjszakában — tehetséges karmester és zeneszerző, formailag ugyan társtulajdonos volt, de mindenki tudta: az asszony tartja kezében a kormányrudat. A műsorok tanúsága szerint Miss Arizonától és Rozsnyai Sándortól származtak a „művészi elgondolások” — ma úgy mondanánk: ők rendezték a revüket —, amelyeknek sztárja kivétel nélkül a már cseppet sem fiatal Miss Arizona volt. De hát ő tudott minden lányról és minden ruháról, minden pezsgősvödörről és minden pincér anyagi ügyeiről, s úgy ismerte a vendégeket, mint ahogyan a tulajdon édesanyjuk vagy feleségük sem. Miss Arizona képességeit mi sem bizonyítja jobban, hogy miközben a mulatók egész sora ment tönkre, ez a fényűző hely, amelyet az ő és férje külföldi vendégszereplésein összespórolt gázsikkal kezdtek el, hatalmas összegeket hozott. Miss Arizona ékszereinek értékét félmillióra becsülték, s a Nyékesen vásárolt földbirtok sem két fillért ért. Később, már az ország hitlerista megszállásának előestéjén, Rozsnyainé eladta ezt a jókora földet, az árán drágaköveket vásárolt, amelyeket a nyakán viselt selyemzacskóban őrzött. Készen állva minden eshetőségre... És bízva abban, hogy pénze és öszszeköttetései segítségével sikerül mindent átvészelnie ... Kapcsolatokban nem volt hiány: egy csudavilág csuda helye volt ez a Csodabár. Vendégei közé tartozott a többi között a walesi herceg, aki, amikor 1935 februárjában trónörökösként Budapesten járt, nem mulasztotta el, hogy szerelmével, Mrs. Simpsonnal, ellátogasson Miss Arizonához, s miután egy rövid ideig VIII. Edward néven uralkodott — Miss Arizona nem mulasztotta el, hogy a koronázásra dísztáviratot adjon fel —, de szerelme miatt lemondott a trónról, mint ex uralkodó, vagyis windsori herceg, 1937 szeptemberében ismét csak a „Wonderbar” vendége volt. EBBEN AZ ELŐKELŐ KÖRNYEZETBEN fel sem tűnt volna egy lord sem, ha nem lett volna olyan bőkezű, mint Lord Hampton, aki száz pengő borravalót adott a vécésnéninek, százat a szivarosnak, háromezer-százat annak a hölgynek, aki öt percet ült az asztalánál. Az ifjú lord — Miss Arizona személyes rendeletére — különpáholyt kapott, ahová beakasztották az angol király fényképét is. Aztán becsapott a bomba: kiderült, hogy a lord nem lord, hanem egy Vivian Roy nevű szélhámos. Költekezésével bizalmat kelt ! 22 ORSZÁG-VILÁG