Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-21 / 16. szám

NEM EGY NYÁRON át, hanem több mint harminc éven át táncolt Zse­niális üzletasszony volt s a maga módján tisztességes nő. Senger Má­riaként anyagkönyvezték, és Sugár Mid néven lépett először a világot jelentő deszkákra. A Paulay Ede utcában működött a Casino de Paris nevű mulató, ott táncolt éjszakánként az ifjú lány. Társnői, akik nem túlságosan magas fizetésüket szí­vesen kiegészítették az uraktól szerelmi szol­gálataikért kapott koronákkal, úgy néztek rá, mint egy csodabogárra, Micivel nem le­hetett ismerkedni. A kispolgári szülők gyer­meke olcsón nem adta magát. S miközben hordta haza a fizetését szüleinek, arra várt, hogy a mulató előkelő közönségéből akadjon egyszer egy igazi lovagja. A legenda szerint — mivelhogy Miss Ari­zona élettörténete csupa nehezen ellenőriz­hető, de feltehetően mégis igaz pletyka alap­ján állítható csupán össze — éppen Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának nap­ján ismerkedett meg az első nagy szerelmé­vel, Jean Pierre d’Alcantarával. A budapes­ti francia követség diplomatája az Oktogo­non látta meg a csinos ifjú hölgyet, aiki hiá­ba tolakodott, hogy a szarajevói merényletet tudtul adó különkiadást áruló rikkancs köze­lébe jusson. A saját újságját nyújtotta át ne­ki lovagiasan. A szerelem nem tarthatott so­káig: a merénylet napjának estéjétől a hába­különbözött más táncosnőktől. Azoktól, akik nála dolgoztak az Arizonában, amelyet jog­gal nevezett a tulajdonos házaspár Csodabár­nak, azaz — hiszen nemzetközi közönsége volt a mulatónak — Wunderbarnak, Won­­derbarnak. Hogy milyen volt a Nagymező utcai mu­lató? Az egyik zenész, a ma is népszerű Beamter Jenő mondta el: amikor a hadifo­golytáborban a raktárban szolgáló egyik né­met megtudta, hogy ő egyszer ott dobolt, min­den lehetséges jóval ellátta. S Örkény István híres, még hadifogságból hazaküldött művé­ben Bubi — Beamter — így jellemezte a két világháború közötti, illetőleg a negyvenes évek elejének Arizonáját: „...A szórakozás nagyüzeme, több száz alkalmazottal, még a pincéje, a gépháza is látványosság. Minden forgott, mozgott, emelkedett. A páholyok lif­tek voltak, elektromos legyezőkkel, asztali te­lefonnal, amivel a másik asztalt fel lehetett hívni. A táncparkett forgott, a közepe fel­­emelkedett, vagy leszállt, a mennyezet bonyo­lult emelők és csigák rendszerét takarta ... Hát azt látni kellett. És micsoda közönség, barátom! Angolok, franciák, németek, olaszok. És a nők — erről jobb nem beszélni. Az em­ber nem tud utána elaludni.’’ ÉS ENNEK A BIRODALOMNAK — ame­lyet 1932-ben alapítottak — a megteremtője és császárnője az egykori Sugár Mici, azaz FOTO: ARCHÍVUM Miss Arizona és férje, Rozsnyai Sándor — otthonukban AKIRŐL A PESTI BROADWAY­N Miss Arizona szorgos élete és rett­ rn kitörése napját megelőző éjszakáig az at­tasé — a Senger család álmodni sem mert volna jobb partit, s már úgy érezték, hogy lányuk nemsokára révbe ér — minden éjsza­ka ott ült a Casino de Paris-ban, tizenkét szál szegfűt küldött a pincérrel Mici öltözőjébe, s az esti, illetőleg inkább éjszakai szertartás befejezéseképpen egészen hazáig a kapuig kísérte, hogy miután a csengetésre az álmos és hálósipkás házmester kicsoszogott, a nyíló­félben levő kapuban udvarias kézcsókkal bú­csúzzék el tőle. S aztán Jean Pierre mindössze egy kis le­vélkében tudott elbúcsúzni. A háború kitö­résének órájában az ellenséggé vált franciák követségének minden tagja azonnal csomagolt és elutazott. A magyar táncosnőbe fülig sze­relmes ifjú diplomatának csupán annyi ide­je maradt, hogy egy hordárral néhány soros búcsúlevélkét írjon, és az utolsó tizenkét szál szegfűvel együtt elküldje a Paulay Ede utcá­ba. Sugár Mici művésznő részére. Még azon az éjszakán a Senger Mária nevet krétával írták fel a Rókus Kórház öngyilkosokat ápo­ló osztályának egyik ágyán levő táblára. Egy alapos gyomormosás segített. Mindazok, akik később ismerték meg Miss Arizonát, a hatá­rozott, akadályt nem ismerő üzletasszonyt, el sem tudták képzelni, hogy egyszer ő sem Miss Arizona, vagyis Rozsnyai Sándorné volt. A férj — Pipinek hívták a pesti éjszaká­ban — tehetséges karmester és zeneszerző, formailag ugyan társtulajdonos volt, de min­denki tudta: az asszony tartja kezében a kor­­mányrudat. A műsorok tanúsága szerint Miss Arizonától és Rozsnyai Sándortól származ­tak a „művészi elgondolások” — ma úgy mondanánk: ők rendezték a revüket —, ame­lyeknek sztárja kivétel nélkül a már csep­pet sem fiatal Miss Arizona volt. De hát ő tu­dott minden lányról és minden ruháról, min­den pezsgősvödörről és minden pincér anya­gi ügyeiről, s úgy ismerte a vendégeket, mint ahogyan a tulajdon édesanyjuk vagy felesé­gük sem. Miss Arizona képességeit mi sem bizonyítja jobban, hogy miközben a mulatók egész sora ment tönkre, ez a fényűző hely, amelyet az ő és férje külföldi vendégszerep­lésein összespórolt gázsikkal kezdtek el, ha­talmas összegeket hozott. Miss Arizona ék­szereinek értékét félmillióra becsülték, s a Nyékesen vásárolt földbirtok sem két fillért ért. Később, már az ország hitlerista meg­szállásának előestéjén, Rozsnyainé eladta ezt a jókora földet, az árán drágaköveket vá­sárolt, amelyeket a nyakán viselt selyemzacs­kóban őrzött. Készen állva minden eshetőség­re... És bízva abban, hogy pénze és ösz­szeköttetései segítségével sikerül mindent át­vészelnie ... Kapcsolatokban nem volt hiány: egy csuda­világ csuda helye volt ez a Csodabár. Ven­dégei közé tartozott a többi között a walesi herceg, aki, amikor 1935 februárjában trón­örökösként Budapesten járt, nem mulasztot­ta el, hogy szerelmével, Mrs. Simpsonnal, el­látogasson Miss Arizonához, s miután egy rövid ideig VIII. Edward néven uralkodott — Miss Arizona nem mulasztotta el, hogy a koronázásra dísztáviratot adjon fel —, de szerelme miatt lemondott a trónról, mint ex uralkodó, vagyis windsori herceg, 1937 szep­temberében ismét csak a „Wonderbar” ven­dége volt. EBBEN AZ ELŐKELŐ KÖRNYEZETBEN fel sem tűnt volna egy lord sem, ha nem lett volna olyan bőkezű, mint Lord Hampton, aki száz pengő borravalót adott a vécésnéninek, százat a szivarosnak, háromezer-százat an­nak a hölgynek, aki öt percet ült az asztalá­nál. Az ifjú lord — Miss Arizona személyes rendeletére — különpáholyt kapott, ahová beakasztották az angol király fényképét is. Aztán becsapott a bomba: kiderült, hogy a lord nem lord, hanem egy Vivian Roy ne­vű szélhámos. Költekezésével bizalmat kelt ! 22 ORSZÁG-VILÁG

Next