Ország-Világ, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-09 / 6. szám

Az örök barátság jegyében Negyedszázados a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság. Huszonöt esztendő még az ember életében sem túlságosan nagy idő, s még kevésbé egy szervezet életében. Ezért ma, amikor megemlékezünk a népeinket összefűző barátság fejlődése történetének e neveze­tes évfordulójáról, azt egy meg­határozott szervezeti formában foglalt szakasz kezdetének te­kintjük. Barátságunk azonban sokkal régibb keletű. Népeink legjobb fiainak vére pecsételte meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az oroszországi polgárháború időszakában, majd később a Nagy Honvédő Háború éveiben. Ma ez a barátság különösen ér­tékes számunkra, mivel a szocia­lista rendszer szilárd alapjára, a szovjet és a magyar nép gyöke­res érdekeinek egységére, a mar­xizmus a leninizmus és a szocia­lista internacionalizmus elveihez való hűségre épül. A napokban vizsgáltuk meg a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság központi vezetősége titkársá­gának a múlt évről szóló tájé­koztatóját. Az 1982-ben végre­hajtott intézkedéseknek már a puszta felsorolásából kitűnik, milyen széles körben hatoltak be barátságunk eszményei a szovjet emberek életébe. Munkánk formái ugyanolyan változatosak, mint amilyen sok­rétű maga az élet. A társaság te­vékenységében az elmúlt eszten­dőben nagy helyet foglaltak el olan tömegrendezvények, mint a testvérvárosok és a testvérme­gyék képviselőinek találkozói, a küldöttségcserék, a turistautazá­sok. Nagy jelentőségűek voltak a népeink életének jelentős és em­lékezetes dátumai alkalmából rendezett konferenciák, szeminá­riumok és ünnepségek. Emlékeze­tessé váltak a színészekkel, mu­zsikusokkal és a kultúra más mű­velőivel való találkozók, mert ahogy mondani szokás, a kultúra a nép lelke. Ha pedig a barátok kitárják egymás előtt a lelküket, ez a bizalom és a barátság leg­magasabb foka. Emlékszem azokra a napokra, amikor a Magyar Televízióban A tavasz 17 pillanata című fil­met vetítették. Akkoriban Buda­pesten éltem és személyesen meggyőződhettem a művészet emberre gyakorolt hatásának ere­jéről. Vjacseszlav Tyihonov szov­jet színész játéka —, ahogy ezt magyar barátaim nemegyszer hangsúlyozták — a szovjet em­bernek nemcsak a jellemét, ha­nem a lelkét is teljes mivoltában feltárta előttük. A társaság munkájában aktív a szerepük a kollektív tagoknak, vállalatoknak és intézményeknek, kolhozoknak és iskoláknak. Szá­muk a Szovjetunióban ma már 1700 körüli. Érdekesen, igen ötletesen zaj­lottak le a magyar turistacsopor­tok és barátságvonatok résztve­vőinek találkozói legutóbb a Vla­­­gyimir Iljics és az 1905-ös Forra­­d­alom Emléke nevet viselő moszkvai üzemek, a Moszkvai Izzólámpagyár Egyesülés, a 2. moszkvai óragyár kollektíváival. Magyar barátaink kimerítő tájé­koztatást kaptak a fennállásának 60. esztendejét ünneplő soknem­zetiségű szovjet országról, dolgo­zóinak életéről és munkájáról, si­kereiről és megoldandó problé­máiról, államunk békeszerető külpolitikájáról. December végén Moszkvában, a Barátság Házában nagyszabású szovjet—magyar ifjúsági estet rendeztek a Szovjetunió fennál­lásának 60. évfordulója alkalmá­ból. S ezen részt vett a magyar ifjúság százötven képviselője — a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság küldöttei — és a mi társa­ságunk körülbelül ugyanannyi fiatal aktivistája. 1982-ben csu­pán Moszkvában hét küldöttsé­get, húsz turistacsoportot és nyolc barátságvonatot fogadtak Ma­gyarországról. A társaság alapszervezeteinek munkájában nagy figyelmet szen­teltek a rokon vállalatok és szer­vezetek társadalmi és termelési munkában szerzett tapasztalatai kicserélésével kapcsolatos kérdé­seknek. Megemlíthetjük az MSZMP Heves megyei Bizottsá­gának első titkára, Vaskó Mihály által vezetett magyar küldöttség látogatását a Csuvas ASZSZK- ban, ahol a barátok kicserélték az ipar és a mezőgazdaság irányí­tásában végzett pártpolitikai és szervező munka területén, vala­mint a tervek és a dolgozók által tett vállalások határidő előtti tel­jesítéséért indult szocialista ver­seny szervezésében szerzett ta­pasztalatokat. Novokuznyeck városban a ma­gyar szakembereket egyes mű­szaki feladatok megoldásának a helybeli bútorgyárban alkalma­zott útjai és módjai érdekelték. A szovjet kollégák viszont át­vették magyar barátaiktól a bú­torok kikészítésének, a szalagon végzett szerelésnek a technoló­giáját, a termelésirányítás egyes kérdéseinek ésszerű megoldását. Nem titok, hogy az előadások sikere függ az előadó felkészült­ségétől. Ezért nem véletlen, hogy a társaság különös figyelmet for­dított a Magyarországra külden­dő szovjet előadók kiválasztásá­ra. A múlt év folyamán például egész sor kiemelkedő szovjet szakember utazott a Magyar Népköztársaságba, köztük em­líthetjük V. P. Lukin profes­­­szort, az Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó intézet részlegvezetőjét, N. P. Varzin professzort, a közgazdaságtudo­mányok doktorát, a szakszerveze­ti főiskola tanszékvezetőjét, R. F. Ivanov professzort, a történet­­tudományok doktorát stb. Nagy sikerben volt része annak a cso­portnak, amelyet Jevdokija Kar­pova, a Szovjet—Magyar Baráti Társiarság központi vezetőségének első elnökhelyettese, az OSZSZK minisztertanácsának elnökhelyet­tese vezetett. A csoport tagjai sok magyar iparvállalat kollektívájá­val találkoztak és fogadta őket Kádár János, az MSZMP KB el­ső titkára. A jubileumi és emlékezetes dá­tumok kapcsán a társaság folytat­ta a szovjet emberek megismer­tetését a gazdag és eredeti magyar kultúrával. Emlékezetes találko­zóvá vált a Kálmán Imre-est, amelyet a híres magyar zeneszer­ző születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek. A színé­szek házában összegyűlt moszk­vaiak százai nagy élvezettel hal­­gatták a Kálmán-művekből ös­­­szeállított műsorszámokat a leg­jobb operettművészek előadásá­ban. Hasonló esteket rendeztek Leningrádban, Kijevben, Minszk­­ben, Vilniuszban és más szovjet városokban. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság más szervezetekkel együtt számos irodalmi estet is szervezett. A Vlagyimir Iljics ne­vét viselő üzem művelődési há­zában Magyar irodalom a Szov­jetunióban általános tematikával találkozót szerveztek. Az össz­­szövetségi külföldi irodalmi könyvtárban Petőfi Sándor és a jelenkori magyar költészet cím­mel rendeztek irodalmi estet. A korlátozott terjedelem nem engedi meg, hogy mindazt felso­roljuk, amit a Szovjet—Magyar Baráti Társaság az év folyamán végzett. Meg aztán unalmas is lenne hosszú listává változtatni ezt az írást. Csupán körvonalazni kívántam a népeinket összefűző barátság­ fejlesztésére jó szívvel (másként nem is lehetne) végzett sokrétű munkát. Mert az egész szocialista közösségről szólva a barátság és az egység az, ami le­küzdhetetlen erővé tesz bennün­ket. N. ZAB ELKIN, a Szovjetunió Hőse, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság központi vezetőségének tagja ■ 4­1 ORSZÁG-VILÁ­G Az ötévé Az év fordulója, eleje minden gazdaság számára a családtól a nemzetig az összegezés és to­vábbi feladatok meghatározásá­nak ideje. Ezért természetes, hogy az utóbbi hetekben a szov­jet belpolitikai élet színterein, különböző fórumain erről be­szélnek a legtöbbet. A közzétett adatok a XI. ötéves terv eddigi teljesítéséről és az elvégzendő munka számokba sűrített céljai­ról azt mutatják: folyamatossá­gában is új szakaszához érkezett a szovjet gazdaság fejlesztése. Ahogy Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára egyik beszédében megfogalmazta: „Ez az év kulcs­­fontosságú az ötéves terv szem­pontjából. Igyekeznünk kell be­hozni lemaradásainkat és meg kell teremtenünk az ötéves terv utolsó két évére a normális munka feltételeit." Hogy ennek megvalósítása nagy lendülettel máris elkezdődött, azt jól tük­rözik azok az írások, amelyeket a szovjet lapokban az 1982 no­vemberi plénum határozatainak ágazatokra, üzemekre, a gazda­sági élet minden szférájára le­bontott végrehajtási terveiről olvashatunk, összefoglalva ezek­nek a riportoknak, beszámolók­nak közös vonásait, mindegyik­ről elmondhatjuk, hogy konkré­tan határozzák meg saját fel­adataikat, önkritikusan, nem szépítve eddigi munkájuk hiá­nyosságait, és hangsúlyosan emelik ki a legsürgetőbb és leg­fontosabb teendőket. Csak néhányat említsünk ezekből, érzékeltetve, mennyi­re céltudatos és átgondolt fo­lyamat részese mindenki, aki az

Next