Ország-Világ, 1983. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-24 / 34. szám

Ma már százötven országgal teremthetünk pillanatok alatt összeköttetést Hosszú utat jár be az üzenet, amíg a feladótól eljut a címzettig Éjjel-nappal érkeznek a hívások a 02 szolgálathoz A XXI. század előcsarnoka, az automata kapcsolóterem Amikor azt kérem Feczkó Iván főmérnöktől, a Posta Központi Távíró Hivatalának igazgatóhe­lyettesétől, tegye lehetővé, hogy közelebbről is megismerjem a munkájukat — gyanakodva kér­dezi: „Talán nem kapott meg időben egy fontos táviratot?!’’ Aztán személyes találkozásunk­kor — hangjában minden rosz­­szallás nélkül — megjegyzi még: „Rólunk általában csak akkor szoktak írni, ha valami hibát kö­vetünk el.” Tízmillió távirat évente — A távíró hivatal munkájából a nagyközönség elsősorban a 02 Lehetne egyszerűbben is szolgálatot (a telefonon feladott táviratok vételét-továbbítását) is­meri. Itt találkoznak közvetle­nül. A géptávíró-, a telex- és az adatátviteli központ munkáját viszont már csak a hálózatba be­kötött vállalatok, intézmények is­merik, úgy-ahogy. Pedig ez is nagyon fontos feladatunk — tá­jékoztat a főmérnök. A 02 szolgálat naponta 20—25 ezer táviratot vesz fel, évente több mint tízmilliót. S ha csak tíz nem ér el a címzetthez, az milliomod százaléknyi hibaarány, viszont az ügyfélnek mégis ez a legfontosabb, esetleg pótolhatat­lan veszteséget is okozhat. — Ezzel az évi tízmillió táv­irattal a világ élmezőnyében va­gyunk. Dísztáviratot pedig sehol a világon nem küldenek annyit, mint hazánkban, összforgalmúnk 40—45 százalékát teszik ki ezek a jókívánságok. Vannak kiemelke­dő névnapok, mint mondjuk az Anna, a Katalin vagy az Erzsé­bet, amikor megháromszorozódik a munkánk. Ugyancsak jelentő­sen megugrik a forgalom anyák napja előtt. És új szokás, hogy az érettségi előtt álló, ballagó fiata­lokat is dísztáviratban köszöntik a rokonok, hozzátartozók, bará­tok. A Petőfi Sándor utcai postahi­vatal III. emeletén kapott helyet a távíró hivatal gépterme, a má­sodikon viszont az elektronikus távközlési központ. A harmadik emeleti terem egy kicsit a századelőt idézi. 1900-ban alakították ki és méretei miatt (110 méter hosszú és 17 méter széles) akkoriban a főváros leg­nagyobb helyiségének számított. Ugyanígy sorakoztak benne az asztalok, a géptávírók, ugyanek­kora volt a nyüzsgés, a zaj. — Azért mégis sok a változás — mutat körbe Lakatos Tivadar. HALLÓ, ITT A 02... A trilápranglista élmezőnyében EZ orszko-vhio

Next