Ország-Világ, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-05 / 10. szám

legvisszataszítóbbnak, amely el­­lén kérlelhetetlen harcot kell vív­ni, én azt válaszolnám — a kö­zömbösséget. A közömbösség nem egyszerűen önvédelem, a közöm­bösség agresszió. — Jevgenyij Alekszandrovics, ön gyakran utazik külföldre. Leg­utóbb a Kínai Népköztársaságban és Törökországban járt. — Kínában ámulatba ejtett az irodalmunk iránt megnyilvánuló vonzalom, csak az elmúlt év so­rán mintegy kétszáz szovjet iro­dalmi alkotás jelent meg. Ez jelzi, hogy a kínai haladó értelmiség, a kínai nép helyre kívánja állítani a jószomszédi viszonyokat hatal­mas országaink között. Törökor­szágban meghatott az a szívélyes fogadtatás, amelyben verseimet és az Óvoda című filmet részesí­tették. A művészet szerepe — nem más, mint a népek összetű­zésének szerepe. De az, ami elvá­laszt, nem művészet. — Vajon nem tulajdonítunk túlzott jelentőséget a költészet­nek? Hiszen az utóbbi időben a könyvesboltok polcain sorakozó eladatlan verseskötetekből ítélve — ami elképzelhetetlen volt pél­dául a hatvanas években — meg­csappant a költészet iránti érdek­lődés. Talán épp emiatt kezdett fényképezéssel és filmezéssel fog­lalkozni? — Az olvasói érdeklődés csak a rossz költészet iránt gyengült. Nem szabad ilyen émelyítő meny­­nyiségű verset publikálni „a sem­miről”, amelyekben még kísérle­tet sem tesznek arra, hogy a leg­fontosabbról, az olvasókat igazán foglalkoztató gondokról szólja­nak. Az olvasót miért érdekelné az a költő, akit ő nem érdekel? A nép kedves költőit mindig olvassa. Nagy példányszámban azokat a versesköteteket kellene kiadni, amelyek ezt kiérdemlik. És ismerni kell az olvasók igé­nyeit. Akkor majd eltűnnek a rí­mes ponyvahegyek. És azt tapasz­taljuk, hogy a költészet iránti ér­deklődés egyáltalán nem gyen­gül, hanem erősödik. Nem azért kezdtem el prózával és filmmel foglalkozni, mert a líra iránti ér­deklődés lanyhult, hanem az ön­­fejlesztés vágya miatt. A hitval­lás, a társadalmi állásfoglalás el­vi megalapozottsága a fontos, nem pedig a forma, amelyben ez kifejeződik. FORDÍTOTTA­­ RAPAI ÁGNES dós történetéről. Miután a fel­szabadult — felszabaduló — Pes­ten, a New York palotában szer­kesztett Új Szó 1948-ban meg­szűnt, Lévai a Magyar Rádióhoz került, ahol harminc esztendőn át volt legnagyobb példányszá­mú lapunk, a Rádióújság főszer­kesztője. Hozzátehetjük: az irigy­lésre méltóan fiatalos külsejű és szellemű volt főszerkesztő ma is csak „látszatra” nyugdíjas: a Rá­dió belső lapját, a Mikrofon-t szerkeszti és rádióműsorokat állít össze. S olyan lelkes szurkolója az Újpesti Dózsának, amilyen érdeklődéssel, sőt szenvedéllyel állt annak idején a szó szoros értelmében vett „harcoló betűk” mellé. az­. ORSZÁG-VILÁG 111 I ?­y 1971-ben megjelenik az akkor hetvenhét éves Déry Tibor kis­regénye: Képzelt riport egy amerikai pop­fesztiválról. S a remekmű ihletésére csakhamar megszületik az első magyar modern — társadalmi érzé­kenységű — musical. Déry— Pós—Presser—Adamis darabját 1973. március 2-án mutatja be a Vígszínház Marton László rendezésében. A Képzelt riport hazai dia­­dalútja közismert. A Vígszín­ház tizenegy évadon át játszot­ta folyamatosan, mindig telt házakkal, közel négyszáz elő­adásban, s bemutatták Szege­den, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Szolnokon és Győrött is. Az eredeti szereposztással készült lemez negyedmilliós nagyságrendben kelt el, s után­nyomásai rendkívül keresettek. A musical külföldi pályafutásá­ról azonban már a kelleténél kevesebbet hallottunk, pedig sikerrel játszották-játsszák nyolc ország huszonhat színhá­zában. (Legutóbb a kölni zene­­művészeti főiskolások vizsgada­rabja is volt.) Most kaptuk a hírt: a Képzelt riport színre kerül a műfaj őshazájában, Amerikában. New York állam Fővárosában, Al­­banyban mutatja be az ESIPA, a progresszív szelleméről ismert kiváló társulat. — Milyen maga a színház? — kérdezzük Adamis Annától, a darab magyar és angol versei­nek szerzőjétől.­­ Sokan az űrből éppen le­szállt, valamiképpen félbeha­sadt csészealjhoz hasonlítják, mások hosszában kettévágott főtt tojáshoz. Nos, az utóbbi nézetet oszthatták többen, az épület minden hangzatos titu­lus helyett a The Egg, azaz A tojás nevet kapta. Mi van a tojásban? A próbatermek és a kiszolgáló helyiségek mellett két, a legjobb technikával fel­szerelt színházterem. A Képzelt riportnak a kilencszáz szemé­lyes ad otthont. — Tudomásunk szerint ez az első magyar zenés darab, amely átkerül a tengerentúlra. — A színház igazgatónője, Patricia B. Snyder hét-nyolc éve látta Budapesten. Először négy éve kaptunk jelzést arról, hogy be akarják mutatni, az­tán úgy tűnt, a dolog elaludt, holott „csupán” az anyagi okat nem tudta előteremteni az igazgatónő. Azóta megtette. Ta­valy áprilisban telefonáltak ismét, és a szövegek angol vál­tozatát kérték, elképesztően rö­vid időn belül. A négyéves várakozás az amerikaiak sze­rint kifejezetten szerencsés volt: a hatvanas évek immár végérvényesen legendává vál­tak, zenei világuk történelem­mé, a Woodstock fesztivál úgy­szintén, a visszatekintéshez megvan a kellő távolság. Rá­adásul erős kábítószerellenes kampány tetőzik náluk mosta­nában, s az úgynevezett Pokol Angyalainak szerepéről is sok szó esik. — Kikből áll a társulat? — Kiemelkedő művészeket, szakembereket szerződtettek. A zenei igazgató Louis St. Louis, akinek legismertebb munkái a Grease-filmek, John Travoltá­­val és Olivia Newton-Johnnal. A zene a produkcióban rend­kívüli hangsúlyt kap, az itthoni néggyel szemben ott nyolc ze­nész játszik, St. Louis maga is beül az egyik zongorához, a musicaleknél szokásos karmes­terszerep szerinte ezúttal nem elegendő. A koreográfus, Pat­rícia Birch olyan klasszikus ze­nei adaptációk és Broadway-si­­kerek közreműködője, mint a Mozart- és a Gershwin-balet­­tek, Bernstein Candide- ja, a West Side Story vagy az Okla­homa. A rendező a kitűnő Deák Róza, aki ugyanitt állítot­ta színpadra 1981-ben Molnár Ferenc darabját, A hattyút. Az előadáson huszonhárom fiatal, a hírek szerint nagyszerűen éneklő-táncoló színész lép fel. A nyáron a színház vezérkara átjött Budapestre. William A. Frankonis, a prózai rész, a pár­beszédek fordítója dr. Székely Györggyel dolgozott a darab végleges változatán. Jómagam és St. Louis áténekeltük-átbe­­széltük a dalokat, egyeztettük az elképzeléseket. Számomra talán az a legvonzóbb, hogy a darabot nem kívánják úgy­mond, modernizálni, vagyis a nyolcvanas évek közérzetére áttenni. A törekvés az, hogy tartalmában és zenei megvaló­sításában karakteresen érzékel­tesse az eredeti helyszínt és időt. Ami engem illet, az an­gol szövegváltozat megírásánál is a hatvanas évek szóhaszná­latát, szövegvilágát, „érzését” kellett visszaadnom. Az ittho­nihoz képest az előadás egy dallal, Barta Tamással írt szerzeményünkkel bővült. Ez a tizenkettedik song Beverly szerepét erősíti. Bemutató: március 15-én. Képzelt riport­­ Amerikában Egy színháztörténeti pillanat: Déry Tibor és Adamis Anna a Képzelt riport vígszínházi premierjén Az ESIPA „vezérkara” és a szerzők­­ Budapesten

Next