Ország-Világ, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-05 / 10. szám
ÚJ SZOVJET ŰRÁLLOMÁS A FÖLD KÖRÜI Nemzedékváltás a világűr Első generációs Az előzetes tervek szerint április első felében, nagyjából a szovjet űrhajózás negyedszázados évfordulójára, benépesül a január 20-án felbocsátott Mir (Béke) nevű új szovjet űrállomás. A rendkívüli biztonsági követelmények miatt ugyanis a kezelő személyzet csak huzamos — néhány hétig tartó — eredményes pilóta nélküli Föld körüli keringést követően léphet az új űrállomás fedélzetére. A Mir pályára állításával egyben befejeződött a Szaljut űrállomásokkal folytatott 15 éves program, és kezdetét vette egy minden eddiginél szélesebb körű, kiterjedtebb űrhajózási eseménysorozat. A Mir megalkotásában természetesen felhasználták a másfél évtizedig tartó Szaljut program, a szovjet űrállomások első két generációja üzemeltetésének bőséges tapasztalatait. Az első generáció A Szaljut űrállomás első példányát 1911. április 19-én állították pályára. Ezt és még négy társát tekintik az első űrállomás-generációnak. Az első öt Szaljutnak jellemzője a fedélzeten elhelyezett nagy számú, egymástól eltérő fedélzeti berendezés, kísérleti eszköz. Ezek döntően nagyobb hányadát a felbocsátást megelőzően helyezték az űrállomásra, hiszen az első Szaljutokat felkereső űrhajósok — a szállító űrhajók igen korlátozott teherbíróképessége miatt — csak kevés és kis tömegű eszközzel, illetve fogyóanyaggal voltak képesek kiegészíteni az űrállomás fedélzeti készleteit. A Szaljut—1 — Szaljut—5 jellemzője volt a viszonylag rövid aktív élettartam, vagyis, hogy a meglehetősen korlátozott fedélzeti fogyóanyag-készletek (víz, élelem, hajtóanyag stb.) csak néhány személyzet egymás utáni fogadására adtak lehetőséget. Ezeken az első űrállomásokon éppen az időbeni korlátok miatt a személyzet napi munkája különféle, — egymástól eltérő — jellegű feladatokból tevődött össze, így váltották egymást az olyan, viszonylag rövid ideig tartó műveletek, mint a szárazföld és az óceán figyelése, a technológiai, biológiai kísérletek (kristálynövesztés, zöldségtermelés a súlytalanság körülményei között), valamint a csillagok teleszkóppal történő megfigyelése. A második generáció A Szaljut—6 1977. szeptember 29-én történt pályára állításával megjelent a világűrben a második generációs űrállomás, melynek legfontosabb jellegzetessége a sokszoros felhasználhatóság, a 4 évnél is hosszabb aktív élettartam volt. A legfeljebb 8—10 hónapig használható első generációs űrállomásokhoz képest ezt a jelentős üzemidőnövelést úgy sikerült elérni, hogy a személyzet nélküli Progressz teherszállító űrhajókkal megoldották az űrállomás fogyóanyag-utánpótlását. Evégett a két második generációs szovjet űrállomáson, a Szaljut—6-on és a Szaljut—7-en két csatlakozó szerkezetet alakítottak ki, vagyis képesek voltak egyidejűleg egy személyszállító űrhajó és egy teherszállító űrhajó vagy két személyszállító űrhajó fogadására. Ezeken az űrállomásokon — a fedélzeti műszerkészlet kiegészíthetősége miatt — az űrhajósoknak lehetőségük volt egy-egy feladattal elmélyültebben, hosszabb ideig foglalkozni, majd a kísérletsorozat befejeztével egy teherszállító űrhajóval feljuttatott új berendezésekkel felváltani a befejezett kísérletekre szolgáló eszközöket és másfajta, ugyancsak hosszabb ideig tartó munkálatokat végezni. Tetemesen megnövekedett az űrállomáson egyfolytában eltölthető időtartam is, az első generációs űrállomások 20—45 napjához képest fél évnél is hosszabb időre. A második generációs Szaljutokon az állandó személyzet időszakonként 6—7 napra érkező, sajátos kutatási feladattal megbízott „látogató” személyzetet is fogadhatott, így a fedélzeten egyszerre 4—5 fő is dolgozhatott. A változtatás szükségessége A második generációs űrállomások kedvező üzemeltetési tapasztalatai ellenére egyre inkább szükségesnek, indokoltnak mutatkozott az űrállomás továbbfejlesztése, módosítása. A 110 köbméter hasznos térfogatú űrállomás a széles körű és egymástól sokban eltérő körülmények, valamint eszközöket igénylő műveletek miatt egyre szűkebbnek bizonyult. A világűrben folytatandó tevékenységet meghatározó tudósok mind több feladatot adtak az űrhajósoknak, s ezek végzéséhez a teherszállító űrhajók egyre több műszert, eszközt, felszerelést hoztak az űrállomás fedélzetére. Egy több hónapos űrexpedíció végén az űrállomás fedélzete műszerraktárhoz vált hasonlóvá és kevéssé emlékeztetett az ideális űrlaboratóriumra. Ennek hátrányait felismerve már 1983-ban megtették az első lépést a mostani megoldás- ^ TUDOMÁNY—TECHNIKA űrállomás... A képen jól látható, hogy egy űrhajó kapcsolható hozzá ilyen körülmények között éltek, dolgoztak eddig az űrállomásokon a kozmonauták 12 .ORSZÁG-VILÁG