Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-03 / 18. szám
bbi&ss&mssin VAN ÓZD ÉRDEKE? a jegyzőkönyvvezető táppénzre ment, s a jegyzőkönyv később is sorozatos korrekciókra szorult. Egyéb — véletlenszerű — események miatt csak április 12-én tudtam a választási elnökségnek átadni a visszahívási indítványt. Azt a tájékoztatást kaptam a vbtitkártól, hogy az indítványt a tanácsülés előtt be kell jelenteni, s ezt követően, 30 nap elteltével lehet kitűzni a szavazókörzetben a választást. Mint kiderült, a törvény szerint csak a választás eredményét kell ismertetnünk a tanácsülés előtt. .. De mi is történt azon a bizonyos március 14-i tanácsülésen? Az elnök kérésére a tanácstagok megszavazzák, hogy az ő személyes ügyével kezdjék a munkát. Korábbi érdemeire hivatkozva visszautasítja az ellene felhozott s elterjedt vádakat, s kéri: vizsgálat döntsön a kedélyeket borzoló ügyben. A tanácstagok mellette állnak ki, de helyettese, Tóth János — mint kifejti — nem hallgathat tovább. Felidézi a sajtóvita történetét, többek között azt, hogy az elnök olyan nyilatkozat aláírására akarta rávenni — az interjú tartalmát cáfolandó —, amire ő nem volt hajlandó. A következmény egy mondat: „lesz még ennek folytatása ...” Az elnökhelyettes — nem kevesek ámulatára — elmondja, hogy amíg lehetett, védte a főnökét, de most már úgy érzi, betelt a pohár. Szól különböző visszaélésekről, arról, hogy a tanácson szerinte egyszemélyi diktatúra van, arról, hogy miket suttog a város évek óta, szóval alaposan kitálal. Összegyűjtött érvei alapján kezdeményezi Varga Dezső elnök funkciójából történő visszahívását, s hogy indítsanak ellene összeférhetetlenségi eljárást. Az indítvány sokkolja a jelenlevőket, de idegtépő vita után bizalmat szavaznak az elnöknek azzal, hogy megvárják a gyors megyei vizsgálatot, s annak eredményéről értesülve, visszatérnek az ügyre. VÁDLOTTBÓL VÁDLÓ A város találgat hetekig: ki marad, ki megy? Az érdeklődés óriási. ÁPRILIS 18.: a soron kívüli, most már zárt ülés időpontja. A néhány távozni kényszerülő érdeklődő között indulatosan vonul ki is a folyosóra Kis Sanyi István Többen csak ennyit sziszegnek: ezt azért nem kellett volna... (A miskolci rádió korábbi adásában az elnök arra a kérdésre, hogy nyílt ülés lesz-e az „eredményhirdetéskor”, még ezt válaszolta: „a magam részéről nem zárkózom el attól, hogy nyilvános tanácsülés legyen”.) Dr. Majoros László, a megyei tanács elnökhelyettese, a vizsgálóbizottság vezetője ismerteti vizsgálat eredményét. A summaadat: dr. Kormos — aki egyébként jól felkészült vezető — tévedett, az egészségügy helyzete Ózdon és térségében összességében megfelel a kívánalmaknak, egyes területeken pedig jobb az átlagosnál. Tóth János beadványában nem találtak értékelhető észrevételeket. A pénzügyi vizsgálat sem derített fel a tanácson rendellenességeket. Az elnökhelyettes vádjait nem lehet tényekkel igazolni. A vizsgálati eredmény felolvasása után a levezető elnök nem várt bejelentést tesz: a két tanácsülés között Varga Dezső tanácselnök és a hódoscsépányi tanácstagi csoport összeférhetetlenségi bejelentést tett Tóth János ellen. Ugyanekkor Varga Dezső magánindítványt nyújtott be a városi bíróságon helyettese ellen. A vád: nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás. A tanácsülésen Tóth János kért szót. A vizsgálat furcsaságait veszi sorra, majd leszögezi, élni kíván a közérdekű bejelentőt megillető védelemmel. Korábbi érvei mellett újabbakat sorakoztat fel. A bizonyítást szolgáló dokumentumokat dr. Majoros László nem veszi át. Tóth János szerint a jegyzőkönyv nem tartalmazza a vizsgálat lényeges megállapításait. Amellett nem vizsgálták meg az elnök és a kórházigazgató vitáját, pedig ez volt mindennek az elindítója. „Most is a tisztes nyugdíjba vonulás lehetőségét ajánlom fel az elnöknek. Akkor nem kellene szavazni indítványomról, amelyet március 14-én tettem. Ellenkező esetben ennek kényszerülök” — megismétlésére mondja Tóth János. Ezután következnek a hozzászólások. A meg nem értés, a káosz, a „ki kit vádol és miért” sokszori firtatása, a „ki menjen, ki maradjon” dilemmája felkorbácsolja a szenvedélyeket. Máriássi Ágnes, az ügyrendi bizottság tagja kifakad: „Ocsmányság, ami itt folyik! Most azonnal hívjuk vissza mind a kettőt!” A teremben — a helyzet fintora? — kitör a taps. SZÜNET UTÁNI VILLANÁSOK Mit mondanak a tanácstagok? A Petőfi tanácstagi csoport vezetője szerint amit az elnökhelyettes az imént felsorolt, az nem érdekli a tanácstagokat. Az elnöknek pedig odaszól: „Szálljon le a magas lóról!” Szóvá teszi, hogy a megye nem tett javaslatot a béketeremtésre. Egy másik tanácstag a költségvetésről kezdené mondani a véleményét, rászólnak: „Itt még nem tartunk!...” Aztán szavaznak, további vitának nincs helye. Majd újra magasba emelkednek a kezek: az ügyrendi bizottság indítsa meg az összeférhetetlenségi eljárást Tóth János ellen. Hogy ez a jogi megfogalmazás mit jelent, többször kell magyarázni, de a moraj csak nehezen ül el. Másfél órás bizottsági tanácskozás után délután elhangzik a súlyos mondat: javasolják a tanácsülésnek az összeférhetetlenség kimondását. Hogy mit takar ez a fogalom, azt többen, többféleképpen magyarázzák. A vb-titkár kér szót. Közli tanácstagokkal: az elnöknek a bíróságra benyújtott magánindítványa csak akkor „él”, ha kimondjuk az összeférhetetlenséget. Majd megkérdi: „Meg akarjuk-e fosztani Varga Dezsőt attól, hogy a becsületén esett sérelmet orvosoltatni tudja a bíróságon?” Szavazás! 42 igennel, 1 nemmel, 6 tartózkodással kimondják az összeférhetetlenséget Tóth János ellen. Az elnök elleni visszahívási javaslatot nem tűzik napirendre. Dr. Kormos kórházigazgató nem bír az indulataival, kierőszakolja a szót: „Az elnökhelyettes elleni bizalmatlansági indítványt — anélkül, hogy megalapozottságáról meggyőződtek volna — a tanácstagok elfogadták, de amikor az elnök engem az újságban egyértelműen megrágalmazott, a tanács nem vette figyelembe a tényeket. A megyei vizsgálat eredménye megítélésem szerint nem felel meg a valóságnak, lakkozott ... Ez az ügy nem most kezdődött, hanem még decemberben, amikor egy kényes kérdést tettem fel az elnöknek!” TETTES KÁOSZ Délután három óra. Tóth Jánosra kimondatott az ítélet „a város érdekében”. Az „összeférhetetlen” elnökhelyettes, a valamikori pedagógus mond még néhány köszönő szót, összeszedi holmiját és kivonul a teremből. A levezető elnök utána siet. A vizsgálat lezárult. Felejtsük el? Keresem, kutatom az okokat. Mi vezetett ide? Máriássi Ágnes: — Félek, a tanácstagok nem voltak meggyőződve a tényekről... Vajon utánajártak-e a körzetükben, hogy mi az emberek véleménye? Mispál István, egyike a csépányi tanácstagi csoport indítványa aláíróinak, a csoport vezetője. Mielőtt bármit mond, tiltakozik a magnetofon használata ellen. — Az újságokat olvassa el, abban minden benne van! Én most nem mennék bele, hogy melyikük volt a hibás, az utóbbi években nem derült ki a sok ellentét. Egyébként nem okozott volna lelki konfliktust, ha elvetik a beadványunkat, de hát megszavazták. Miért éppen most ömlesztett minden vádat Tóth János? Csúnyán viselkedett... Dr. Farkas Sándor gyermekorvos: Nem volt világos, hogy az összeférhetetlenség Tóth János elvesztésével is jár. Engem a megyei vizsgálat egyébként sem győzött meg Varga Dezső ártatlanságáról. Ízléstelennek tartottam, hogy épp ezen a tanácsülésen szavaztak meg neki 3000 forintos fizetésemelést. Úgy vélem, semmit sem intéztünk el. Én a szavazáskor tartózkodtam. Dr. Hajdú Koppányné, az ügyrendi bizottság elnöke, levezető elnök: — Már a második tanácsülés telt el, s mi egyfolytában azzal foglalkozunk, hogy a két vezető perlekedik. Ez pedig kifejezetten káros a városra nézve. Mivel előttünk csak az elnök indítványa volt, ebben kellett döntenünk. Hogy tudták-e a tanácstagok, mire szavaznak? Sokszor magyaráztam. Igaz, többször kiigazított a megye törvényességi képviselője, ami engem nagyon zavart. S hogy az újonnan felhozott vádakat figyelembe kellett volna-e venni? A testület nem szavazta meg, hogy vizsgáltassuk ezeket. Időhúzásnak hatott Tóth János hozzászólása. Nem azt kellett néznünk, hogy ők ketten személy szerint milyen emberek, milyen vezetők, hanem, hogy mi szolgálja a város érdekét. Básti János a SZOT megyei vezető titkára, Ózd város pártbizottságának egykori első titkára: — Már a nyolcvanas évek elején felvetődött az elnök alkalmasságának kérdése. Bár akkor sem vitattam a városfejlesztésben elért eredményeit, úgy tapasztaltam, emberi hibái miatt — a felelősségvállalást általában igyekezett elhárítani magától — más munkaterületre kellene mennie. Észrevételeimre azt a választ kaptam: féltik Ózd jövőjét, az elnök maradjon. Nagyon sajnálom, hogy akkor nem voltam következetes. Talán megkímélhettem volna ezt az amúgy is sokat kínlódó várost a mostani visszás helyzettől. El kell ismernem saját felelősségemet, de mindenkinek le kell vonnia a tanulságokat. Az elkövetkezendő napokban — ha lehetőségem lesz rá — javaslatot fogok tenni, mely szerint a városnak záros határidőn belül teljesen új tanácsi vezetésre van szüksége (ebbe mindenki beletartozik). Ami az ominózus döntést illeti: többéves munkakapcsolatunk alapján állíthatom, Tóth János nem érdemelte meg a várostól ezt a bánásmódot. Jogsegélyszolgálatunk kész arra, hogy Tóth Jánosnak is segítsen. AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Tóth János, volt elnökhelyettes, volt tanácstag: — Mélyen megdöbbentett, ami történt. Különös köszönet eddigi közéleti fáradozásomért a munkakönyvi „kilépett” bejegyzés. Meggyőződésem, hogy a tanácstagok többsége nem tudta, mire szavaz. Nem tudta, hogy az összeférhetetlenség kimondása fegyelmi úton történő azonnali hatállyal való elbocsátást is jelent. A tanácsülés napján túl nem jár fizetés, s még munkanélküli-segély sem egy ideig. A demokrácia megcsúfolásának tartom, hogy a vita lezárása előtt nem kaptam szót, azt pedig a hatalom cinizmusának, hogy az elnök április 4-re pénzjutalomban, most pedig fizetésemelésben részesült. A választóim nem hiszik el, hogy ilyen eset 1989-ben Magyarországon megtörténhet. Mi lesz velem ezután? Nem tudom. Az elhelyezkedési lehetőségek három diplomával is korlátozottak, de itt akarok maradni, minden ideköt. Egy biztos: belefáradtam és mélységesen csalódtam ... * Epilógus Hívom Varga Dezső tanácselnök hivatali számát, szeretném, ha elmondaná ő is a véleményét. A visszautasítás egyértelmű „Én magának nem nyilatkozom.” Epilógus II. Beszélgetőpartnereim utolsó mondata szinte kivétel nélkül ez: „Legyen nagyon óvatos!” Takács Mariann !--------------- \ érdekével, ossz»__________________—-___