Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-03 / 18. szám

bbi&ss&mssin VAN ÓZD ÉRDEKE? a jegyzőkönyvvezető táppénzre ment, s a jegyzőkönyv később is sorozatos korrekciókra szorult. Egyéb — véletlenszerű — esemé­nyek miatt csak április 12-én tud­tam a választási elnökségnek át­adni a visszahívási indítványt. Azt a tájékoztatást kaptam a vb­­titkártól, hogy az indítványt a tanácsülés előtt be kell jelenteni, s ezt követően, 30 nap elteltével lehet kitűzni a szavazókörzetben a választást. Mint kiderült, a tör­vény szerint csak a választás eredményét kell ismertetnünk a tanácsülés előtt. .. De mi is történt azon a bizo­nyos március 14-i tanácsülésen? Az elnök kérésére a tanácstagok megszavazzák, hogy az ő szemé­lyes ügyével kezdjék a munkát. Korábbi érdemeire hivatkozva visszautasítja az ellene felhozott s elterjedt vádakat, s kéri: vizs­gálat döntsön a kedélyeket bor­zoló ügyben. A tanácstagok mel­lette állnak ki, de helyettese, Tóth János — mint kifejti — nem hallgathat tovább. Felidézi a saj­tóvita történetét, többek között azt, hogy az elnök olyan nyilat­kozat aláírására akarta rávenni — az interjú tartalmát cáfolandó —, amire ő nem volt hajlandó. A következmény egy mondat: „lesz még ennek folytatása ...” Az el­nökhelyettes — nem kevesek ámulatára — elmondja, hogy amíg lehetett, védte a főnökét, de most már úgy érzi, betelt a pohár. Szól különböző visszaélésekről, arról, hogy a tanácson szerinte egysze­mélyi diktatúra van, arról, hogy miket suttog a város évek óta, szóval alaposan kitálal. Össze­gyűjtött érvei alapján kezdemé­nyezi Varga Dezső elnök funk­ciójából történő visszahívását, s hogy indítsanak ellene összefér­hetetlenségi eljárást. Az indít­vány sokkolja a jelenlevőket, de idegtépő vita után bizalmat sza­vaznak az elnöknek azzal, hogy megvárják a gyors megyei vizs­gálatot, s annak eredményéről ér­tesülve, visszatérnek az ügyre. VÁDLOTTBÓL VÁDLÓ A város találgat hetekig: ki ma­rad, ki megy? Az érdeklődés óriási. ÁPRILIS 18.: a soron kívüli, most már zárt ülés időpontja. A néhány távozni kényszerülő ér­deklődő között indulatosan vonul ki is­ a folyosóra Kis Sanyi István Többen csak ennyit sziszeg­nek: ezt azért nem kellett vol­na... (A miskolci rádió korábbi adá­sában az elnök arra a kérdésre, hogy nyílt ülés lesz-e az „ered­ményhirdetéskor”, még ezt vála­szolta: „a magam részéről nem zárkózom el attól, hogy nyilvá­nos tanácsülés legyen”.) Dr. Majoros László, a megyei tanács elnökhelyettese, a vizsgáló­­bizottság vezetője ismerteti vizsgálat eredményét. A summa­a­dat: dr. Kormos — aki egyébként jól felkészült vezető — tévedett, az egészségügy helyzete Ózdon és térségében összességében megfe­lel a kívánalmaknak, egyes terü­leteken pedig jobb az átlagosnál. Tóth János beadványában nem találtak értékelhető észrevétele­ket. A pénzügyi vizsgálat sem derített fel a tanácson rendelle­nességeket. Az elnökhelyettes vádjait nem lehet tényekkel iga­zolni. A vizsgálati eredmény felolva­sása után a levezető elnök nem várt bejelentést tesz: a két ta­­nácsülés között Varga Dezső ta­nácselnök és a hódoscsépányi ta­nácstagi csoport összeférhetetlen­ségi bejelentést tett Tóth János ellen. Ugyanekkor Varga Dezső magánindítványt nyújtott be a városi bíróságon helyettese ellen. A vád: nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás. A tanácsülésen Tóth János kért szót. A vizsgálat furcsaságait veszi sorra, majd leszögezi, élni kíván a közérdekű beje­lentőt megillető védelemmel. Ko­rábbi érvei mellett újabbakat so­rakoztat fel. A bizonyítást szol­gáló dokumentumokat dr. Majo­ros László nem veszi át. Tóth Já­nos szerint a jegyzőkönyv nem tartalmazza a vizsgálat lényeges megállapításait. Amellett nem vizsgálták meg az elnök és a kór­házigazgató vitáját, pedig ez volt mindennek az elindítója. „Most is a tisztes nyugdíjba vo­nulás lehetőségét ajánlom fel az elnöknek. Akkor nem kellene szavazni indítványomról, amelyet március 14-én tettem. Ellenkező esetben ennek kényszerülök” — megismétlésére mondja Tóth János. Ezután következnek a hozzászó­lások. A meg nem értés, a káosz, a „ki kit vádol és miért” sok­szori firtatása, a „ki menjen, ki maradjon” dilemmája felkorbá­csolja a szenvedélyeket. Máriássi Ágnes, az ügyrendi bi­zottság tagja kifakad: „Ocsmány­ság, ami itt folyik! Most azonnal hívjuk vissza mind a kettőt!” A teremben — a helyzet fintora? — kitör a taps. SZÜNET UTÁNI VILLANÁSOK Mit mondanak a tanácstagok? A Petőfi tanácstagi csoport ve­zetője szerint amit az elnökhe­lyettes az imént felsorolt, az nem érdekli a tanácstagokat. Az el­nöknek pedig odaszól: „Szálljon le a magas lóról!” Szóvá teszi, hogy a megye nem tett javaslatot a béketeremtésre. Egy másik ta­nácstag a költségvetésről kezdené mondani a véleményét, rászólnak: „Itt még nem tartunk!...” Aztán szavaznak, további vitá­nak nincs helye. Majd újra ma­gasba emelkednek a kezek: az ügyrendi bizottság indítsa meg az összeférhetetlenségi eljárást Tóth János ellen. Hogy ez a jogi megfogalmazás mit jelent, több­ször kell magyarázni, de a mo­raj csak nehezen ül el. Másfél órás bizottsági tanácsko­zás után délután elhangzik a sú­lyos mondat: javasolják a tanács­ülésnek az összeférhetetlenség ki­mondását. Hogy mit takar ez a fogalom, azt többen, többfélekép­pen magyarázzák. A vb-titkár kér szót. Közli tanácstagokkal: az elnöknek a bí­­­róságra benyújtott magánindítvá­nya csak akkor „él”, ha kimond­juk az összeférhetetlenséget. Majd megkérdi: „Meg akarjuk-e fosz­tani Varga Dezsőt attól, hogy a becsületén esett sérelmet orvo­­soltatni tudja a bíróságon?” Szavazás! 42 igennel, 1 nem­mel, 6 tartózkodással kimondják az összeférhetetlenséget Tóth Já­nos ellen. Az elnök elleni visszahívási ja­vaslatot nem tűzik napirendre. Dr. Kormos kórházigazgató nem bír az indulataival, kierőszakolja a szót: „Az elnökhelyettes elleni bizalmatlansági indítványt — anélkül, hogy megalapozottságá­ról meggyőződtek volna — a ta­nácstagok elfogadták, de amikor az elnök engem az újságban egy­értelműen megrágalmazott, a ta­nács nem vette figyelembe a té­nyeket. A megyei vizsgálat ered­ménye megítélésem szerint nem felel meg a valóságnak, lakko­zott ... Ez az ügy nem most kez­dődött, hanem még decemberben, amikor egy kényes kérdést tet­tem fel az elnöknek!” TETTES KÁOSZ Délután három óra. Tóth Jánosra kimondatott az ítélet „a város ér­dekében”. Az „összeférhetetlen” elnökhelyettes, a valamikori pe­dagógus mond még néhány kö­szönő szót, összeszedi holmiját és kivonul a teremből. A levezető elnök utána siet. A vizsgálat lezárult. Felejtsük el? Keresem, kutatom az okokat. Mi vezetett ide? Máriássi Ágnes: — Félek, a tanácstagok nem voltak meggyőződve a tények­ről... Vajon utánajártak-e a kör­zetükben, hogy mi az emberek véleménye? Mispál István, egyike a csépá­­nyi tanácstagi csoport indítványa aláíróinak, a csoport vezetője. Mi­előtt bármit mond, tiltakozik a magnetofon használata ellen. — Az újságokat olvassa el, ab­ban minden benne van! Én most nem mennék bele, hogy melyikük volt a hibás, az utóbbi években nem derült ki a sok ellentét. Egyébként nem okozott volna lel­ki konfliktust, ha elvetik a bead­ványunkat, de hát megszavazták. Miért éppen most ömlesztett min­den vádat Tóth János? Csúnyán viselkedett... Dr. Farkas Sándor gyermekor­vos: Nem volt világos, hogy az összeférhetetlenség Tóth János el­vesztésével is jár. Engem a me­gyei vizsgálat egyébként sem győ­zött meg Varga Dezső ártatlansá­gáról. Ízléstelennek tartottam, hogy épp ezen a tanácsülésen szavaztak meg neki 3000 forintos fizetésemelést. Úgy vélem, sem­mit sem intéztünk el. Én a szava­záskor tartózkodtam. Dr. Hajdú Koppányné, az ügy­rendi bizottság elnöke, levezető elnök: — Már a második tanácsülés telt el, s mi egyfolytában azzal foglalkozunk, hogy a két vezető perlekedik. Ez pedig kifejezetten káros a városra nézve. Mivel előt­tünk csak az elnök indítványa volt, ebben kellett döntenünk. Hogy tudták-e a tanácstagok, mi­re szavaznak? Sokszor magyaráz­tam. Igaz, többször kiigazított a megye törvényességi képviselője, ami engem nagyon zavart. S hogy az újonnan felhozott vádakat figyelembe kellett vol­na-e venni? A testület nem sza­vazta meg, hogy vizsgáltassuk ezeket. Időhúzásnak hatott Tóth János hozzászólása. Nem azt kellett néznünk, hogy ők ketten személy szerint milyen emberek, milyen vezetők, hanem, hogy mi szolgálja a város érde­két. Básti János a SZOT megyei ve­zető titkára, Ózd város pártbizott­ságának egykori első titkára: — Már a nyolcvanas évek ele­jén felvetődött az elnök alkalmas­ságának kérdése. Bár akkor sem vitattam a városfejlesztésben el­ért eredményeit, úgy tapasztal­tam, emberi hibái miatt — a fe­lelősségvállalást általában igye­kezett elhárítani magától — más munkaterületre kellene mennie. Észrevételeimre azt a választ kap­tam: féltik Ózd jövőjét, az elnök maradjon. Nagyon sajnálom, hogy akkor nem voltam következetes. Talán megkímélhettem volna ezt az amúgy is sokat kínlódó várost a mostani visszás helyzettől. El kell ismernem saját felelőssége­met, de mindenkinek le kell von­nia a tanulságokat. Az elkövet­kezendő napokban — ha lehető­ségem lesz rá — javaslatot fogok tenni, mely szerint a városnak záros határidőn belül teljesen új tanácsi vezetésre van szüksége (ebbe mindenki beletartozik). Ami az ominózus döntést illeti: többéves munkakapcsolatunk alapján állíthatom, Tóth János nem érdemelte meg a várostól ezt a bánásmódot. Jogsegélyszolgála­tunk kész arra, hogy Tóth János­nak is segítsen. AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Tóth János, volt elnökhelyettes, volt tanácstag: — Mélyen megdöbbentett, ami történt. Különös köszönet eddigi közéleti fáradozásomért a mun­kakönyvi „kilépett” bejegyzés. Meggyőződésem, hogy a tanács­tagok többsége nem tudta, mire szavaz. Nem tudta, hogy az ös­­­szeférhetetlenség kimondása fe­gyelmi úton történő azonnali ha­tállyal való elbocsátást is jelent. A tanácsülés napján túl nem jár fizetés, s még munkanélküli-se­gély sem egy ideig. A demokrácia megcsúfolásának tartom, hogy a vita lezárása előtt nem kaptam szót, azt pedig a ha­talom cinizmusának, hogy az el­nök április 4-re pénzjutalomban, most pedig fizetésemelésben ré­szesült. A választóim nem hiszik el, hogy ilyen eset 1989-ben Magyar­­országon megtörténhet. Mi lesz velem ezután? Nem tu­dom. Az elhelyezkedési lehetősé­gek három diplomával is korláto­zottak, de itt akarok maradni, minden ideköt. Egy biztos: bele­fáradtam és mélységesen csalód­tam ... * Epilógus Hívom Varga Dezső tanácselnök hivatali számát, sze­retném, ha elmondaná ő is a vé­leményét. A visszautasítás egy­értelmű „Én magának nem nyi­latkozom.” Epilógus II.­ Beszélgetőpartne­reim utolsó mondata szinte kivé­tel nélkül ez: „Legyen nagyon óvatos!” Takács Mariann !---------------­ \ érdekével, ossz»__________________—-___

Next