Ország-Világ, 1884 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1884-03-22 / 12. szám

Előfizetési ár bérmentes postai szétküldéssel. Negyedévre...............................................................2 frt 50 kr. Félévre..........................................................................5 „ — „ Egész évre.....................................................................10 „ — „ FELELŐS SZERKESZTŐ: DEGRÉ ALAJOS. • KIADÓ-TULAJDONOS : WILCKENS ÉS WAIDL. Egy szám­ára 20 kv. megrendeléseket és előfizetéseket elfogad minden hazai és külföldi könyvkereskedés. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Koronaherceg­ utca) cimzendők. Kéziratok nem adatnak vissza 1884. Március 22. —12. szám. Megjelenik minden szombaton, két ívnyi terjedelemben. V. Évfolyam. Beöthy Zsigmond e­ gy érdemekben gazdag férfiúnak, a magyar jogász világ kitűnőségé­nek rendez a hétszemélyes tábla bírói kara megtisztelő ünnepet. Hosszú, fáradságos évek lefolyása után nehéz pályán eltöltött félszázad még minden érdem nélkül is méltó, hogy bizo­nyos hódolattal tekintsünk arra, ki ezt tisz­tességgel átfutotta. Hát még milyen szép tér nyílik az elisme­rés adója lerovására az esetben, ha az eltöl­tött évek mindegyikére úgy tekinthet vissza valaki, hogy élete minden kor­szakában emelkedett, küzdel­meit siker koronázta. A szor­galom, kitartás a való határai között érvényre emelték az ifjú álmait. Ma ötven éve annak, hogy Beöthy Zsigmond az iroda­lomban első kísérletével meg­jelent és Themis istenasszony udvarához csatlakozott. Az irodalom terén, ha bizonyos körök méltánylásával nem ta­lálkozott is, nevét szép ver­seivel és jogi munkásságával az elsők közé sorozta. Mint jogtudós, mint biró előtt min­denki meghajol. Egyformán kedvelte a múzsát, egyformán Themist s nem nevezheti egyik sem hűtlennek őt. De lássuk ezt a tettekben fényes és hasznos életet kez­detétől. Beöthy Zsigmond a buda­pesti királyi tábla tanács­elnöke született 1819 február 17-én Révkomáromban. Atyja Beöthy Gáspár köztiszteletben álló férfiú, anyja Kovács Ka­talin, Kovács Pál kitűnő ve­terán írónk testvére volt. Már családi körében, házi tűzhelyénél megtanult minden szépért és jóért lelkesülni Is­koláit Révkomáromban vé­gezte, a jogot pedig a pozso­nyi akadémián. 1839— 1840-ben a kitűnő Pázmándy Dé­nes oldalánál találjuk már mint jurátust, ki annyira megszerette, hogy a pozsonyi or­szággyűlésre magával vitte. A nagy tehet­ségű ifjú már itt kiváló szerepet játszott és biztosította maga számára mindenki tiszteletét. 1840- ben megyei aljegyzőnek, 1845-ben szolgabirónak választották meg. Pályáján fényes sikereket ért el. 1846-ban a komá­romi ref. egyházmegye világi jegyzőjének választotta meg, ugyanez évben mély tudo­­mányu készültségre és szakismeretre mutató „Közjog”* jelent meg tőle. Az 1848-diki átalakulás alkalmával a ki­tűnő férfit­­. Eötvös József a kultuszminisz­tériumba hívta meg fogalmazónak, honnan azonban a szabadságharc küzdelmei elszólí­tották.­­ A szabadságharc gyászos kimene­tele szakította meg pályáját. Szülővárosában magánéletbe vonult vissza, s hogy függet­lenül megélhessen, ügyvédkedni akart. Ügy­védi diplomája s egyéb jelességei dacára azonban mert kompromittált egyénnek te­kintették, az ügyvédi gyakorlattól eltiltot­ták, s engedélyt arra csak egy év múlva kapott kegyelem útján. Csakhamar egyikévé lön a legkeresettebb s legtekintélyesebb ügy­védeknek, s munkás szorgalma, alapos és mély szakképzettsége s fedd­­hetlen tiszta jelleme közbecsü­­lést szerzett részére. Kitűnt e mellett a komá­romi eklézsia egyházi és is­kolai ügyei iránt tanúsított buzgalmával is, ez érdemeiért a hívek buzgalma őt a fő­gondnoki díszes állással tisz­telte meg, s mint egyházának képviselője az egyházmegye és kerület tanácskozásaiban jelentékeny szerepet vitt. Hogy ez időben az egyházi kérdé­sekkel jogi szempontból is tüzetesen s rendszeresen fog­lalkozott, mutatja „Az evang. házasságügyi új törvények gyakorlati magyarázata“ című munkája, melyet, mint maga említi, főként azért írt, „hogy kik a házassági viszályoknak legelső bírái, kik vallástanítói ihlettségök teljes erejével hi­­vatvák és kötelesek e viszá­lyok kigyenlítését legelső lé­­pésileg eszközölni, szóval, kik a házassági lépések törvényes­ségének fentartásában a nép legelső tanácsadói, oktatói és őrei — úgymint lelkészeink, bírjanak lehető legjutányosb és legkönnyebb alkalmával a házassági törvények megisme­résének.“ E mű 1853-ban jelent meg, s máig is hasz­nálatban van. — Az abszolút korszak lejártával Beöthy Zsig- BEÖTHY ZSIGMOND.

Next