Ország-Világ, 1884 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1884-05-24 / 21. szám

Előfizetési ár bérmentes postai szétküldéssel. Negyedévre ...............................................................2 frt 60 kr. Félévre..........................................................................5 „ — „ Egész évre.....................................................................10 „ — „ FELELŐS SZERKESZTŐ: DEGRÉ ALAJOS. KIADÓ-TULAJDONOS: PALLAS, irodalmi és nyomdai részvénytársaság. Egy szám ára 20 kr. Megrendeléseket és előfizetéseket elfogad minden hazai és külföldi könyvkereskedés. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Koronaherceg­ utca) cimzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 1884. Május 24. — 21. szám. Megjelenik minden szombaton, két ívnyi terjedelemben. V. Évfolyam. Prónay József, férfid, kinek arcképét lapunk élén közöljük, egyike volt a köz­élet legnemesebb, legfeddhetlenebb jellemeinek, s egyike azon kevés számú főuraknak, kiket sem hatalom, sem fény el nem kápráztat hazafiságukban soha; akiket a születés kiválósága, a vagyon és rang kényelmei el nem puhítanak annyira, mint sokakat, hogy léhaságokkal töltve egész életeket, valóban élődjei a társadalomnak. S nemcsak mint hazafi volt egyike a legkivá­lóbbaknak, aki tudta kötelességét teljesíteni a harcban épp úgy, mint a békében, s elvállalta a hiva­talt akkor, amikor vele hazá­jának szolgálhatott, de viszont, amikor hazája érdekei úgy kívánták, épp oly határozottan utasított vissza magától min­den előkelő méltóságot, mely­­lyel a hatalom megkínálta; ő mint tisztviselő is ki tudott válni magasan minden társai közül, úgy lelkiismeretes szor­galma, mint a hosszú, fárad­ságos tanulmányok által, a­melyekkel magát fölruházta. Hazájának lángoló szerete­­tén kivül legerősebben jellemző tulajdonsága volt a férfias ko­molyság és a folytonos törekvő munkálkodás. A hazafiság min­dig vérükben volt a Prónayak­­nak, s míg az elhúnyt mint tisztviselő s mint főbíró telje­sítette kötelességét, bátyja Ist­ván százados volt a Károlyi­­huszároknál, részt vett több csatában, míg súlyos beteg­sége nem kényszerítő a kard letételére. Prónay József kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy ő bár csak a megye szűkös, elavult formái között tanulhatta végig az administrálás nehéz iskolá­ját, mihelyt fontosabb, orszá­gos tekintélyű állásra emelke­dett, éles tekintettel rögtön át tudta látni a megváltozott helyzet különb­ségeit, s beletalálta magát mint vezető szel­lem abba az óriási gépezetbe, melynek szer­kezetéről mindaddig fogalmat sem alkothatott magának. A legtöbb felelősséggel és a leg­több támadásoknak kitett pontok egyikén, olyan átmeneti korszakban, amidőn a foly­tonos, rohamos haladás különben is ezerféle bajt és viszályt volt előidézendő; amidőn a régi, korhadt rendszer helyett meg kellett teremteni az újat, az európai, megváltozott viszonyoknak megfelelőt, s ő ezen a helyen annyi lelkiismeretességgel, annyi tapintattal és erélylyel tudott működni, hogy minden PRÓNAY JÓZSEF­ ponton tudott kiváló eredményeket fölmutatni és soha összeütközésbe a közvéleménynyel még annyira sem jött, hogy politikai ellen­felei is csak a legkisebb mértékben meg­tagadták volna tőle rokonszenvüket Ez ellen­felek mindig a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel övezték körül Prónayt, s alig van a parlamenti életben férfiú, akinek min­denféle pártokból annyi barátja lett volna, mint neki, s annyira ne lett volna egy ellen­sége is, mint neki. Mint feddhetlen jellem, mint példás szor­galmú hivatalnok, s mint szerény, igénytelen férfiú, aki mindenki iránt lekötelező nyájas­­ságú volt, mintául szolgálha­tott bárki előtt is. A főváros és az ország mély fájdalom­mal fogadta halála hírét, mert elveszített benne egy derék férfiút! De az a gyász, melyet a képviselőház, a miniszté­riumok és a nagy­közönség a Prónay halála fölött magára öltött, nem lesz veszendő, ha élete példányképül fog szol­gálni az utókor előtt! Prónay 1824-ben született a Prónay­ak nógrád-megyei nemesi ágából, Romhányban. Édes­atyja János 1825-től 1832-ig országgyűlési követ volt, de egyúttal vezére me­gyéje szabadelvű pártjának. József Eperjesen, Rozsnyón, Losoncon végezte első isko­láit s Pozsonyban jogászosko­­dott, míg 1843-ban Radván­­szky Antal zólyomi követ mel­lett lett jurátus, majd szerepelt mint a távollevők követe. Ez időben lett Nógrádmegye al­jegyzője. 1845-ben letette az ügyvédi vizsgálatokat, s barát­jával, Podmaniczky Frigyes báróval, aki holtáig a legjobb barátja maradt, s akit az ő halála a legmélyebben sújtott, elindult külföldre, komoly tanulmány­útra.­­ Beutazták Poroszországot, s hallgattak több semestrist az akkor oly híres berlini egyetemen , majd

Next