Ország-Világ, 1884 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1884-02-23 / 8. szám
Előfizetési ár bérmentes postai szétküldéssel. Negyedévre..............................................................2 írt 50 kr. Félévre........................................................................5 „ — „ Egész évre..........................................................10 „ — „ FELELŐS SZERKESZTŐ: DEGRÉ ALAJOS. KIADÓ-TULAJDONOS : WILCKENS ÉS WAIDL. Egy számára 20 kv. megrendeléseket és előfizetéseket elfogad minden hazai és külföldi könyvkereskedés. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Koronaherceg utca) cimzendők. Kéziratok nem adatnak vissz 1884. Február 23. — 8. szám. Megjelenik minden szombaton, két ívnyi terjedelemben. V. Évfolyam. Tolnai Lajos. legnagyobb tehetség is csak az esetben képes igazi sikert aratni, ha a szerénység nem hiányzik erényeiből. Magas polcra juthat valaki, nagy hivatalt viselhet, övezheti babér, borostyán a homlokát, még ez nem teljes siker. A közszeretet, miben egy nagy ember részesül, mértéke voltaképpen értékének. Az az ember, kinek arcképét bemutatjuk, ritka szerencsés helyzetben van. Mindenki szereti, nincsenek ellenségei, irigyei, pedig olyan rangot és állást visel, ami már valójában fényes Életkrók nem egyszer foglalkoztak már Tolnai Lajossal, kiben a magyar közlekedési politika kitűnő személyesítőjét méltatták. Számtalanszor sorolták el érdemeit, melyek között első helyen áll az, hogy a vasutakat nemzeti intézménynyé fejlesztette, s a hazai vasutak magyarosításában az oroszlánrész őt illeti. Mi nem fogunk ismétlésekbe ereszkedni, és Tolnai Lajost olyan oldalról mutatjuk be, melyért érdemjeleket osztogatni nem szoktak. Nem a hivatalnokot, de az embert írjuk le. Ritkaság az, ha valaki a polgári állások lajtorjájának legalsó fokáról a legmagasabbra emelkedik, hogy azokkal, kikkel pályáját kezdő, szívesen barátkozzék. Rendesen nem szokták az alacsonyabb fokon maradt egykori társakat megismerni. Tolnai Lajos egészen ellenkező jellemű, mint más nagggyá lett ember. A szorgalom között és fáradságosan töltött hivatalos órái után a régi ismerősökkel való találkozásban üdülést lát. A római bölcs mondását követi életében, a jelen fáraszt, a múlt emlékei pihentetnek, erőt kölcsönöznek. Talán ez az oka annak, hogy a magyar királyi államvasutak vezérigazgatója olyan emberfeletti erőt képes kifejteni, és kedélyét nem vesztette el. Színarany humora gazdagodik és ebből pazaron részelteti azokat, akiket szeret. Nem veszett el abban az időben sem, mikor a legjobb fiú és legjobb testvérnek bizonyult be. Anyja, egy végtelen kedves, áldozatkész anya, özvegyen maradt Tolnai atyja a herceg Koburgok jogigazgatója volt, és az emberszeretetet olyan mérvben gyakorolta, hogy magáról feledkezett el. A testvérek nevelésének gondját atyai hajlamokkal segítette viselni és megtanította saját példájával őket arra, hogy az élettől senki sokat ne követeljen, s a megelégedés a legnagyobb kincs, amit a vagyon nem ad, kipótolja azt a kedélye. Amit a sors Tolnainak adott, az nem sok, azt ő kiérdemelte. Hálátlannak, igaztalannak kellene a végzetet nevezni, ha kevesebbet adott volna neki. Az ő boldogulását nem is irigyli senki. Szerény, kedves modora az utolsó dijnokkal is elfelejteti a közöttük levő társadalmi és hivatalbeli korlátot. A külföldi vasutakkal tartatni szokott konferenciákon emelkedik ki Tolnai, szeretetreméltó modora, műveltsége és mély gondolkozásra mutató szónoklatai a konferencia tagjai között az első helyet biztosítják számára. Vasúti politikáját jellemzi a takarékosság után való törekvés. Mikor Péchy Tamás miniszter lett, elhivatta magához és felszólította, hogy adjon be egy javaslatot a megtakarításra vonatkozólag. — Töröljük el az igazgatótanácsosi állomásokat és mindjárt meg lesz takarítva százezer forint. Péchy el is fogadta ezt a javaslatot, hanem nem vihette keresztül, a legjobb szándékkal adta elő a minisztertanácsban, de hát ugyanezen tanácsban kellett neki ellenjegyezni, vagy 10 igazgatótanácsos kinevezését. Tolnai Lajos személyes befolyásának lehet köszönni, hogy az államvasutak tisztikara a legszebb társadalmi állást foglalja el. Nincsen ma hivatalnoki osztály, mely anynyira kedvelt lenne a magánéletben, mint a vasúti tisztviselők. A kitűnő vezérigazgató mindent elkövet a vasúti tisztviselők anyagi helyzetének javítására. Ő alatta vett nagy lendületet a nyugdíjügy, alatta épült a nyugdíj-egyletnek két szép háza. Mint főnök a lehető legméltányosabb, az előléptetések, kinevezéseknél csak képességet és érdemet néz, rokonság, barátság előtt szemet húny. * TOLNAI LAJOS: 16