Ország-Világ, 1884 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1884-11-08 / 45. szám
Előfizetési ár bérmentes postai szétküldéssel. Negyedévre....................................................... 2 frt 50 kr. Félévre.............................................................. 5 « — « Egész évre....................................................... 10 « — « m 1884. november 8. — 45. szám. Megjelenik minden szombaton, két ívnyi terjedelemben. f|gY. Évfolyam. FELELŐS SZERKESZTŐ: DEGRÉ ALAJOS. KIADÓ-TULAJDONOS: PALLAS IRODALMI és NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Egy szám ára 20 kr. Megrendeléseket és előfizetéseket elfogad minden hazai és külföldi könyvkereskedés. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (koronaherczeg-utcza)szkntendők. Kéziratok nem adatnak vissza . ... . ... .. ■___________ . . . . ........ ■ FEJÉRVÁRY GÉZA BÁRÓ, honvédelmi miniszter. omlóskeresztesi Fejérváry Géza báró, az új honvédelmi miniszter arczképét mutatjuk be olvasóinknak. Fejérváry Gréza, fia az 1859-ben elhunyt cs. kir. altábornagynak és a hadsereg főegyenruházati felügyelőjének, több rend lovagja s érem tulajdonosa, 1833- ban született. A bécsújhelyi tiszti akadémiából mint hadnagy lépett be 1851-ben a hadseregbe. Már a következő évben főhadnagy lett, 1853-ban pedig a hadsereg táborkarához került, majd az 1859-iki franczia-olasz-osztrák háború kitörése alatt II. oszt. századossá neveztetett ki. Ily minőségben a szolferinói csata előestéjén ama fontos misszióval bízták meg, hogy a szárd hadsereg hadállásairól kémszemlék útján értesülést szerezzen; e feladatot egy század huszárság élén fényesen megoldotta s a csata napján is kitüntette erélyét és személyes bátorságát, anynyira, hogy a hadtestparancsnok még a csata folyama alatt kifejezte neki teljes elismerését és megelégedését. A hadtestparancsnok nemcsak teljesen szabad kezet engedett neki, hanem többször buzdította is helyes működésének folytatására. E hadtestparancsnok Benedek Lajos táborszernagy volt, aki az egész tisztikar jelenlétében kijelentette, hogy a VIII. hadtest által kivívott győzelem elsősorban Fejérváry vezérkari kapitány közreműködésének köszönhető. A háború után az egész hadseregben hire ment a hadvezéri talentummal megáldott, akkor még csak 26 éves kapitánynak, s a szolferinói csatáért megkapta a Mária-Terézia-rend lovagkeresztjét, s 1862-ben az osztrák bárói rangot. A slezvig-holsteini háború után őrnagygyá és ő felsége szárnysegédévé neveztetett ki. Ekkor Bécsbe költözött s nőül vette Biedemann bécsi bankár leányát. 1868-ban alezredessé, majd 1871-ben a honvédség kötelékébe lépvén, ezredessé lett, átvevén a XV. honvéd gyalogdandár parancsnokságát; rövid idő múlva aztán a honvédelmi minisztérium államtitkárává neveztetett ki. Ő felsége a honvédség fejlesztése körül szerzett érdemeiért 1875-ben a Szent-Istvánrend lovagkeresztjével jutalmazta meg, s ugyanez évben a főrendiház, mint magyar bárót, kebelébe fogadta. 1878-ban vezérőrnagygyá, ez év tavaszán pedig altábornagygyá neveztetett ki. Midőn honvédelmi államtitkárrá kineveztetett, akik őt nem ismerték, nem nagy bizalommal fogadták e kinevezést. Ennek a bizalmatlanságnak természetesen semmi köze se volt Fejérváry személyéhez, hiszen nem ismerték , hanem nem kellett egyszerűen azért, mert «osztrák katona» volt. Egy «osztrák katonát» pedig — úgy szokták akkor mondani - nem szívesen láttak a honvédség élén. Szentül meg voltak győződve, — általános hibánk volt ez akkor, most már megválthatjuk, — hogy még a saját vérünket is azzal az ominózus «osztrák katona» névvel szerettük nevezni, mihelyt a közös hadseregnek tagja volt, s teljesen elfelejtettük, hogy annak minden őse igazi magyar s minden rokona itt köztünk él. Azóta persze nagyot fordult a világ. A közös hadsereg nem idegen többé. Lassan kint rájöttünk, hogy az a hadsereg, a melynek épen felét magyarok teszik, a melynek 800,000 emberéből épen 400,000 a magyar, amelyben fiaink, rokonaink igen jól érzik magukat, az nem ellenségünk, hanem jó barátunk, amely egészen megérdemli jó akaratunkat. Amint változott véleményünk a közös hadsereg iránt, úgy változott meg Fejérváry iránt is. Csakhogy Fejérváry iránt hamarabb. Az ő igazán megnyerő személyisége csakhamar kibékítette mindazokat, akik csak egyszer is érintkeztek vele; az a hatalmas lendület, mely a honvédség fejlődésénél egyszerre tapasztalható lett, azok a fényes sikerek, melyeket kedvencz intézményünk évről évre felmutatott, gondolkozóba ejtették még a leginkább kétségeskedőket is, hogy várjon hát mindezt — mert hiszen mindenki tudta, hogy a honvédség szellemi vezetője tulajdonképen ő — az az «osztrák katona» csinálja-e, vagy tán mégis igazi magyar szív dobog az alatt a katonai egyenruha alatt? A honvédség rég tisztelte már benne a kitűnő magyar katonát; a minisztérium személyzete és minden ismerőse már rég szerette benne az igazi hazafit, midőn a közönség véleménye még mindig megoszlott. de más baj is volt. A parlamentarizmus kezdetét éltük: jó hazafit, igazi minisztert csak a képviselőház kebeléből tudtunk várni, s Fejérváry nem onnan került ki. Nagy bűne volt ez neki egész a legújabb időkig. Azoknak a fényes eredményeknek kellett bekövetkezni, amiket a külföld is csodálva ismert el; a honvédségnek, úgy szólva a semmiből, egy igazi hadsereg magaslatára kellett emelkedni, hogy végre valahára meggyőzettessünk, hogy az intézmény élén nemcsak korának egyik legkitűnőbb katonája, de hazájának egyik leghívebb fia is áll. Nehéz volt ezt elhinni, de annál jobban esett aztán, hogy elhihettük, mikor az eredmény rákényszerített. Mert valóban kényszeríttetnünk kellett; úgy elfeledkeztünk már arról a régi dicső korról, amikor magyar vezér állt a magyar seregek élén, s az a vezér jó katona lehetett a nélkül, hogy hazáját megtagadni kellett volna, h úgy elfeledkeztünk erről, hogy nem is mertük hinni, hogy az visszatérhet. Pedig bizony visszatérhet. A korona iránti hűség s a hazaszeretet szépen megférnek már egymás mellett. Nemcsak megférnek, de egyik a másikat kiegészíti, s ahol az egyik nincs meg, ott a másikat is hiába keressük. Az új honvédelmi miniszterben megvan mind a kettő. E mellett megvan az igaz szeretet az intézmény iránt, melynek élén áll, s megvan az a kiváló szaktehetség, melyhez minden várakozási joggal lehet 91 Fejérváry Géza báró.