Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1894-05-27 / 22. szám
1894 Ha nincs Hozzám egy jó szavad, fiiért simulsz szívemre, mondd?! fiiért mosolyg kis ajakad, Hogy elrepül a bús a gond? Ha nincs Hozzám egy jó szavad, fiiért símúlsz szívemre, mondd?! OJ*S2SÁG~VlIiflG JUSTH ZSIGMOND mai magyar íróvilágnak legrokonszenvesebb tagjai közé számítom Justh Zsigmondot. Erős és önálló tehetség, akitől sok figyelemre méltó dolgot kaptunk eddig is, még többet és még becsesebbet várhatunk ezután. Novelláiban is filozóf. Nem is annyira meseszövő, mint karakterfestő. A belső ember fő tárgya vizsgálódásainak; a jellemeket analizálja, azoknak fejlődését rajzolja minden fázison át ritka szerencsével. Nagy műveltség, sok tudás, idegen hatás után nem futkosó, minden ízében eredeti írói tehetség jellemző vonásai Justh Zsigmondnak, a kit a magyar közönség szívesen vall kedvencz írójának s a kinek a külföld is megadja oly nehezen kicsikarható elismerését. Justh Zsigmond fiatal ember még 1863-ban született Szt.-Tornyán. Tanulmányait Budapesten kezdte meg s külföldi főiskolákon: Kidben, Zürichben, Párisban folytatta és fejezte be. Páris élénk szellemi élete ragadta meg leginkább; négy telet töltött a franczia fővárosban. Először nemzetgazdasági stúdiumokra szánta magát, de Taine Hyppolit, a nemrég elhalt nagy franczia kritikus tanácsára az irodalommal, kezdett foglalkozni s gazdasági tanulmányok helyett a belletrisztikához fordult. Nagy hatással volt különben ez elhatározására magyar író barátjainak unszolása is. Reviczky Gyulához benső barátság fűzte, Arany Lászlóhoz is ; ezeknek a befolyása elhatározó volt úgy pályaválasztására, mint az új úton fejlődésére is. Sokat köszönhet egyébként — mint maga említi — a kiválóbb magyar kritikusoknak, így Silberstein Adolfnak, Vadnay Károlynak, Bródy Sándornak, akik jókor fölismerve benne az erős tehetséget, hosszabban és behatóbban foglalkoztak a fiatal írónak mindjárt első köteteivel. Legelébb egy csomó elbeszéléssel lépett a nyilvánosság elé Káprázatok czímen; ezt követte 1887-ben első regénye, a Művész-szerelem, majd Páris elemei czímen érdekes följegyzései a mai Páris társadalmi és szellemi életéről. Valami három év előtt betegeskedni kezdett s azóta a téli hónapokat rendesen külföldi, melegebb tartományokban tölti. Megfordult Egyiptomban, a Riviérán, Tunisban, Algírban, Maroccóban, Indiában. Sratolla ez alatt sem pihent. Ha valami nagyobb művén nem dolgozott, szép úti leveleket küldözött lapjainknak az idegen földről, sok megfigyeléssel és élénk színekkel rajzolva távol kelet életét. 1891-ben jelent meg a Puszta könyve, egy himnusz a nagy magyar pusztáról, Alföldünkről. Ez a könyv Livre de la Pousta czímen Párisban is megjelent s a franczia sajtóban a legelőkelőbb kritikusok is nagy rokonszenvvel és dicsérettel emlékeztek meg a sokat érő munkáról. A franczia fordítás révén az angol, német, amerikai irodalom is tudomást vett a könyvről,s Justh tehetségéről, kötetének értékéről igen hízelgően írtak mindenfelé. A Kiválás genezise czímen regénysorozatot kezdett, melynek két első darabja, a Pénz legendája és a Gányó Julcsa már eddig is megjelent. Az elsőnek tárgya a főúri világból van véve, a másodiknak egy parasztleány a hőse. Mind a kettő haladást jelent Justh írói pályáján s az újabb magyar regénytermelésnek a legjavához tartoznak. Gányó Julcsát különben most fordítják angolra és francziára s a párisi, londoni írói világ élénk érdeklődéssel néz Justh új regénye elé. Őszszel — azt beszéli a hír — megint két új munkát kapunk tőle. Az egyik czíme Delelő s a népéletet rajzolja, a másik Fuimus czímen a vidéki társadalommal foglalkozik. Az Alföld, a puszta Justh Zsigmond kedvencze. Munkái a népéletet magasztalják, ő maga is legszívesebben tartózkodik szenttornyai parasztjai közt. Hogy bebizonyítsa, milyen erős a lenézett parasztság szellemi intelligencziája és értelmisége, színházat építtetett szent-tornyai birtokán. Paraszt kéz munkája az egész architektúra, parasztok festették a díszleteket s paraszt nép játsza benne a Moliére vígjátékait. S ez ne menjen csupán kuriózum számba; érdekes világot vet annak a gondolkozásmódjára, a ki nem röstell naphosszat a paraszt-művészekkel bíbelődni s érdekes és jóleső bizonysága népünk értelmi fejlettségének is. B. L. DAL — Hugo Viktor — Ha nincs szívedbe’ szerelem, Jyfiért pihensz meg vállamon? ábrándjaid közt édesem, főlket, te ébren álmodol, Ha nincs szívedbe' szerelem, Jyfiérf pifiensz meg vállamon. -----------------------------------Ha küldesz s én megindulok, Jufiért tekintsz oly esdve rám? Szemedben olyan fűz lobog, Lesújt a kéj s a kín, ÓH lány! Ha küldesz s én megindulok, Jyfiért tekintsz oly esdve rám ? Pretty István 373