Ország-Világ, 1894 (15. évfolyam, 27-53. szám)
1894-11-04 / 45. szám
1894 nak nem egy könnyen fog sikerülni. A nagy érdeklődés, melyről a zsúfolt ház is tanúskodott, neki és a már elavult darabnak szólt. Erről tanúskodott a fogadtatás demonstrativ jellege és a szűnni nem akaró taps is a Cavatina előadása után s az énekóra alatt Lindából énekelt betét után. Arányi mint Almaviva sokoldalú használhatóságáról, szép hangja hajlékonyságáról újabb tanúságot tett s a siker egy részét nyugodtan magának tulajdoníthatja. Teljes dicséretet érdemel Takáts, ki mint Figaró méltóan egészítette ki a támaszt Hegedűs mint Bartolo túlhajtott, erőszakos komikumban keresi a hatást. Az opera után premiere jött: a Tánczpróba hallett, Mazzantini Lajostól, régi motívumokból és tánczdarabokból összeállítva. A szerzőtől távol állt valami újat, eredetit nyújtani, csak a meglevő motívumokat akarta összeállítani. Hasonló kísérletet más balletmester, sőt zeneszerző is meg szokott tenni, csakhogy nagyobb sikerrel és több szerencsével. Egészében ez a szerény kísérletezés, hogy valami újat nyújthasson, nem kárhoztatandó s tulajdonképpen csakis az első képet mondhatjuk sikertelennek. A kosztümpróbát a második kép, sok értékes számot mutat s az első kép elhagyásával időnkint jól fel is használható. Október 30-án Lammermoori Luciát Perotti rekedtsége miatt Az ezred leányával kellett helyettesíteni. Két síremlék. Mostanában leplezték le az egyiket, rövid időn lehull a lepel a másodikról is. Mégis jó, hogy halottak napja táján elvisz kegyeletünk a temetőbe és megemlékezünk azokról a nagyjainkról, akiknek jeltelen a sírja, koszorútlan a korhadt fejfája. Mily nagy ideje már, hogy Huszár Adolf itt hagyott bennünket ! Ez a zseniális magyar művész, egyik szobrászaink legjobbjai közül. Megalkotta a Petőfi-szobrot, megkomponálta a nagyszabású Deák-monumentumot, maga mondta, hogy annyi nagy emberünk van, hogy szobrászainknak mindig akadhat tere és ambícziója nagy alkotásokra. Emléket emelt ennek is, annak is, csak az ő sírja maradt soká jeltelen. Most már vége a kénytelen mulasztásnak : sírja felett ott áll a pompás szobormű, Donáth Gyula sikerült munkája s a nagy művész sírhantja megkapta a méltó díszét. A másik legdicsőbb korszakunknak egyik legnagyobb alakja, Klapka György tábornok. Hazafias eszmék állhatatos bajnoka, katonai erényekben gazdag, sztratégiai jelességekben elsőrendű anagyság. Hadi tettei a mi dicsőségünknek legnagyobb része; élete polgárerényeink mintaképe. Egy-két esztendeje csak, hogy pihenni tért; a nemzeti kegyelet mély csodálattal, rajongással csüggött nagy alakján életében is, nem hagyta sokáig jeltelenül sírhalmát sem. Forintból, fillérből egybegyűlt az összeg, melyből ma szép emlékszobor emelkedik az elhagyott síron.* Ott, Deák mauzolema közelében, azon a téren, ahová a nagy nemzeti pantheont tervezik, nyugszik a nagy szabadsághős. Sírja fölé könyezve hajol a géniusz, és sírja előtt meghatottan áll majd meg a temető minden látogatója, kegyelettel adózva Klapka emlékének, ki az elsők közt fényesítette meg küzdelmes harczaink történetét. * Róna József, a méltán jóhírű szobrász mintázta a síremléket. IKODALOM Szélcsend czímmel verskötet jelent meg a könyvpiacznak nevezett, nálunk csupán a kínálóktól látogatott terrénumon . Rózsa Miklós, egy ifjú úriember követte el a verseket, mégpedig olyan különös modorban, hogy máris feltűnést keltett velük az írói, szigorú kritikus világban. Ez igen nevezetes körülmény: egy legényember, akinek a neve eddig nem volt országszerte ismeretes, egyszerre megmutatja a világnak az ő rímekbe szedett érzéseit és a kritika észreveszi azt és nagyon bírálgatja. Sajátságos dolog, de való igaz: Rózsát egyszerre észreveszik, a poéták reczipiálják maguk közé s nyugodtan konstatálják : egygyel többen vagyunk. Pedig ez a hirtelen fölfedezés annál különösebb, hogy azokban a versekben semmi szenzáczió nincs, a poéta semmi nagy dolgot föl nem talált, egy csöppet sem lármáz, egy makulányit se követelő, egyszerűen muzsikál a szerelemről. Hanem azért, ha az ember meggondolja, tulajdonképpen éppen ez a szerénysége olyan nagyon tetszetős. Méltóztassék csak elolvasni azokat a dalokat: rögtön látható lesz, hogy mélységes, tiszta, csöndes panaszhang szól ki belőlük ; nem is nagyon kínos, csak amolyan méla, szelíd, kedves. Olyan jó dolog, egy becsületes poétának a panaszszavát hallani, mikor az a poéta nem üvölt keservében, hanem csak úgy egyszerűen, mint jó emberek szoktak, elszomorodik és a bánatos hangulatában elverselget, hatást nem várva, szenzáczióban nem utazva, rímeket nem kalapálva, munkájába bele nem izzadva. Roppant jó ízlésű ember ez a Rózsa, hogy nem kiált az égre s a poklokat is békében hagyja; hogy hagyja a rikító színeket; hogy nem a fejével érez, hanem a szívével; hogy arról szól, amit érez, nem arról, amit mások eléreztek már előle. A szerelemnek titulált érzést ugyan nem ő fundálta ki, de minthogy a saját különös lényével szeretett, nem úgy volt szerelmes, mint a tucat emberek, hanem szépen, finoman, nagyon, úgy, ahogy őszinte meleg kedélyek szeretni szoktak, így aztán ha nem új thémáról ír is, tud új hangokon szólalni meg, éles szemével és finom lelkével meglát, megérez olyan apróságokat is, amiket közönséges halandók fölfedezni nem tudnak. Az világos: a Rózsa verseiből Rózsa szól, senki más, semmi szappenált l egyén ; maga Rózsa, a jó fejével, jó szívével, jó szemével, nem közönséges egyéniségével. Aki elolvassa dalait, megismeri belőlük a poétát. És egészen ajánlatos dolog őt megismerni, nem közönséges emberre talál benne, aki nem sajnál ez ismeretségért egy pengő forintot. A kötetből, melyhez a nemrég elhalt kitűnő író, Justh Zsigmond írt gyönyörű előszót, kimarkolunk egyet s mutatványul itt közöljük : Két arczkép. Amint így némán, önfeledten, Tekintetem rajt’ elpihen, Hervadt virágok illatával Telik meg elfásult szívem. Miként ha régi ismerős hang Rezegne kis szobámom át, Úgy hallgatom fájó gyönyörrel Az elfeledt melódiát. És összecsapnak, harczra kelnek .. Szívemben érzem a tusát — Egy csábos ajkai élysó várán S egy lágy kar félve ölel át. S míg vakmerően, buján, kihívón Kaczérkodik amaz velem. Önkénytelen keblembe rejtem A másikat féltékenyen . . . A Kisfaludy-Társaság szerdán, e hó 31-én, az Akadémia kistermében ülést tartott. Tárgyai: Vadnay Károly rendes tag fölolvasott Immaculata grófné czímű új szatirikus regényéből. Vértesi Arnold rendes tag A mi kutyánk czímen rajzot olvasott föl. Heinrich Gusztáv Lederer Ignácz vendégtől, Vargha Gyula pedig Radó Antal vendégtől mutatott be fordításokat. Az 1848—49-iki magyar szabadságharcz története czímű illusztrált nagy vállalatból most jelent meg a 22-ik füzet, amelyben Gracza György, a szerző az alvidéki szerb harczokat beszéli el a megszokott élénkséggel. Igen érdekes adatokat közöl Szent Tamás első sikertelen ostromához is. A füzet képei, melyek ezúttal is művészies kivitelűek, a következők: Kazinczy Lajos honvédtábornok. (A vértanú 1848-iki arczképe.) Visoczky György honvédtábornok. (A lengyel hazafi 1848-iki arczképe.) Szerb csapatok szállítása. Szuplikácz István szerb vajda. (Eredetije a bécsi csász. udv. levéltárban.) Osztrák dragonyos. (1848-iki rajz.) A győztes nemzetőr hazatérése. Egykorú festmény. Eredetije az 1848—49-iki ereklyemuzeumban. Táborozó osztrák gyalogság 1848-ban. (Egykorú rajz.) Szent-Tamás besánczolása 1848. aug. 19-én. 1848-ban készült térrajz. Cseh önkéntesek a Hurbán táborában. (Prágában 1848-ban készült rajz.) Részlet a verseczi ütközetből. (Egykorú rajz.) Megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldött könyvek és füzetek: A szabadságharcz dalai, összegyűjtötte Hentaller Lajos, kiadta Singer és Wolfner. Érdekes anthologiája a negyvennyoczas idők hazafias költészetének. — Rosamunda, Vavrinecz Mór budavári karnagy operájának szövegkönyve a lipcsei Reclam czég kis könyvtárában. — Az Armenia magyar-örmény haviszemle októberi füzete. Hosszabb czikkei szerepelnek benne Szongott Kristóf, a szerkesztő, kívüle Simay Gergely, Molnár Antal, Merza Gyula, Krizsa Klára, Temesváry János, Kozocsa Tivadar. — Dr. Thirring Gusztáv : Budapest székes főváros statisztikai hivatalának története. A füzet a hivatal 25 éves fennállásának alkalmából készült. — Az Osztrák-magyar Monarchia írásban és képben czímű vállalat 214. füzete, mely Magyarország V. kötetének 9 füzetét képezi s a Dunántúli vidéket ismerteti. — A jelzáloglevelek biztosítása, írta Beck Dezső. A tartalmas füzet ára 20 kr. Új könyvek. Milkó Izidor, a kiváló tárczaíró előfizetést hirdet Római mozaik czímű művére, mely a szerzőnek római tárczaleveleit tartalmazza s deczember 20-án mintegy 15 ívnyi tartalommal igen díszes kiállításban fog megjelenni. Egy példány ára 2 frt. Az előfizetési pénzek dr. Milkó Izidor czímére Szabadkára küldendők legkésőbb deczember hó 1-ig. — Várady Ferencz, a Pécsi Napló szerkesztője, kitől lapunk is közölt több szép költeményt. Panasz czím alatt ez év deczember havában megjelenő verses kötetére hirdet előfizetést. A könyv ára fűzve 1 frt, kötve 2 frt. Az előfizetéseket szerző november hó közepéig kéri czímére (Pécs, Kálvária-utcza 81. sz.) beküldetni. Nevelési és tanítási eljárásaim magánrajza. E czímen jelent meg Budinszky Károly tanügyi írótól egy csinos kiállítású s érdekes tartalmú füzet öt táblázattal. Ebben tanítói működésének főbb elveit közli és a pedagógiai irodalom monografikus irányának gondolatát veti fel. A szerző annak az eszmének híve, hogy atermészet a legelső, a legnagyobb és a legjobb nevelő és tanító, sőt magát a nevelést és tanítást is a természet munkájának tekinti az élőlényekben, melynél a tanító szerepe az, hogy őrködjék, miszerint a természet fejlesztő erői folyton hassanak a nevelendő alanyra s elhárittassanak azon mesterséges viszonyoktól teremtett körülmények, a melyek a nevelés-oktatás természetszerű lefolyásait akadályozzák. E füzetében ennek az örök erőnek egyik nyilvánulási alakját a folytonosságot fejti ki, melyet a tanításra és nevelésre alkalmazva, nagymérvű könnyítést tapasztalt, úgy a tanulók, mint a tanító munkájában. Segédül szegődik e művecskéjével a modern pedagógiának azon törekvéséhez, melylyel a tanulás és tanítás egyszerűvé, könnyűvé és természetessé tételére igyekszik, hogy nyomában ne a degenerálódás, hanem az igazi testi és lelki fejlődés, haladás és egészség járjon! A füzet a megnyilt tanévben s hosszabb időkre is alkalmas nemes impulzusokat költeni a tanítóságban, kiváltképen annak ifjabb nemzedékében. Megrendelhető a szerzőnél, X. ker. Szabóky u. 18. sz. Ára 60 kr. Az Olcsó könyvtár új, olcsóbb kiadásából most vettük a második sorozatot, mely a vállalat 21—40. számait foglalja magában. A páratlan siker, melyet a Franklin-Társulat ezzel a vállalatával elért, csak onnan Egy sáppadt arczú kis leánynak Arczképét hordom keblemen, Megcsókolom naponta százszor, Dédelgetem, beczézgetem. El-elnézem rövid ruháját, Kis kontyba fűzött szöghaját S eszembe jut sok boldog óra, Mit együtt éltünk akkor át. S amíg így vissza-visszasírom A régi szép emlékeket, A falról ím egy másik arczkép, Büszkén, gúnyosan rám nevet. Egy czifra, fényes, büszke asszony, Amint a pamlagon pihen . . . A sáppadt arczú kis leányból Nincs benne semmi, semmi sem. ORSZÁG-VilÁG A közönség se vesztett, se nyert ezzel, mert mindkét operában Bianchié a főszerep, aki itt is utolérhetetlen volt. Utána a Babatündér ballet ment. Hg. Nemzeti színház. A lefolyt hétről vajmi kevés a feljegyezni valónk. Közepes műsor, hétköznapi előadások s a közönség részéről lanyha érdeklődés. Újdonság számba még leginkább a szombati este ment, mikor a már az őszi programmban hirdetett Makranczos hölgyet adták. Shakespeare-előadásaival a Nemzeti színház ritkán szokott szerencsés lenni: alig van igazi Shakespeare színészünk s éppen nincs hozzávaló ensemble. A Makranczos hölgy pompás jelenetei is, bárhogy igyekeztek a szereplők az ellenkezőre, minden nagyobb hatás nélkül maradtak. Pedig a czímszerep, melyet Csillag Teréz játszott, igen jó kézben volt s partnere, Gyenes is csak dicséretet érdemel. A Shakespeare-esték rendes közönsége elég jó hangulatban volt. Szerdán s azután a következő pénteken a legutóbbi újdonság, Charitas ment, mind a kétszer nagy közönség előtt, mely ismételten lelkesülten tapsolt P. Márkus Emilia nagy művészetének is. A többi szereplők is rajta voltak, hogy a darab jelességeit érvényre emeljék. May ----------------------------- Népszínház. Két vendégszereplés tette érdekessé a múlt hét műsorát. Haday Sándor, a kolozsvári nemzeti színház baritonistája lépett föl vasárnap és hétfőn, az előbbi estén a Piros bugyellárisban, aztán a Falu rosszában. Végre két népszínmű egymásután! Hajlandók volnánk himnuszt zengeni, ha ez rendes körülmények közt történik meg, tisztán az igazgatóság iniciatívájából. De így csak Haday Sándort illeti a dicséret, aki maga választotta a darabokat vendégjátékához s kikorrigálta legalább egy rövid kis időre azokat a botlásokat, amiket az igazgatóság magas műérzéke hétről-hétre elkövet. Dicséretet Haday máskülönben is érdemel, mert játékában sok a temperamentum, ügyesség és hangja is, bár nem elég erős, mindig kellemesen cseng. A közönség rokonszenvesen fogadta Haday vendégjátékát; egy intelligens, hasznavehető színészt nyerne benne a népszínház. Érdekes különben, hogy a kolozsvári művészek hogy gravitálnak Budapestre. Aki egy kis sikert aratott a kolozsváriak közt, az már a mi tapsainkra vágyik. Pedig akárhány példa van rá, hogy ottani jóravaló erők itt elcsenevészednek. Szerephez nem jutnak, fizetésük kisebb, gyakorlatuk nem akadhat, előbb utóbb elkallódnak. Óhajtandó, hogy Hadayval ne történjék így, ha Budapestre jő is. D. Sz. 747