Ország-Világ, 1899 (20. évfolyam, 27-52. szám)
1899-09-24 / 39. szám
1899 Főiskoláink során e héten a József-műegyetem tanári karának vezetőit mutatjuk be írásban és képben. Rövid tíz esztendő alatt a műegyetem az ország leglátogatottabb intézete lett. Hatszáz tanulóra építették és ma már kétannyi hallgatója van, úgy, hogy új otthont kell a főiskola számára építeni. Jövő esztendőben a Lágymányoson hozzáfognak egy új egyetem építéséhez, amely Buda szélén, a Lágymányoson új városrészt fog alkotni. Tudás, szakképzettség tekintetében a mi műegyetemi tanári karunk bátran felveheti a versenyt Európa legelső intézeteivel. Hogy ma már Magyarországnak oly kiváló mérnöki kara van és műépítészeink tekintetében is oly keveset szorulunk a külföldre, azt csak ennek az intézetnek köszönhetjük, amely eddigi működésével rászolgált az ország elismerésére. A főiskola ez idei rektoráról és dékánjairól a következő hű életrajzi adatokat közöljük olvasóinkkal: Kisfaludi Lipthay Sándor, a kir. József-műegyetem rektora. Amióta a gőzt és a villamosságot rendszeres munka teljesítésére fogták be, a népek művelődésében új tényező lépett föl, a technika, mely alig egy század lefolyása alatt gyökeresen átalakította köz- és magánéletünk egész berendezését. A századunk elején még gyönge csemete hatalmasan, szinte szédítő rohamossággal fejlődik és izmosodik. Nyomában füstölgő kémények, zakatoló gépek, villamos vezetékek támadnak és adnak más képet a világnak. Az ősi, patricius univerzitások mellett újabb szabású technikai univerzitások keletkeznek, a műegyetemek, amelyek szintén tudományos alapokon az új alakulások harcrosait nevelik, a mérnököket, gépészmérnököket, építészeket stb. stb. Hazánkban 1846-ban létesítették a műegyetemet, nagy feladatokkal és képtelenül gyönge eszközökkel. Az iskolák sorsát és színvonalát azonban szerencsére nem egyedül az eszközök bősége, hanem csaknem mindig és mindenütt a tanári kar képzettsége szabja meg. Ebben a tekintetben a magyar műegyetem szerencsés csillagzat alatt indult életnek. Tanári testülete kezdettől fogva hivatásának magaslatán állott, amely nem szűnő lelkesedéssel és szeretettel szorgoskodott az intézet fejlesztésén és emelte azt a maga nemében az elsők közé. E tanári testület oszlopos férfiai: Stoczek József, Kruspér István, Szily Kálmán, König Gyula,Hunyady Jenő, Ilosvay Lajos között foglal méltó helyet kisfaludi Lipthay Sándor, a jelen iskolai évi rektor, kinek arczképét és életrajzát ezúttal olvasóinknak bemutatjuk. Kisfaludi Lipthay Sándor Tatán született 1847-ben. Középiskoláit Esztergomban és Budapesten, műszaki A József-műegyetem, tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. Ezeknek befejeztével mint mérnök működött, kezdetben Ausztriában, majd Budapesten és az éjszakkeleti vasút építésénél. 1873-ban az államvasutak budapesti osztálymérnökévé nevezték ki és innen hívták meg 1875-ben a műegyetemre helyettes tanárnak, de már a következő évben ő Felsége a vasutépítéstan rendes tanárává nevezte ki. Alapos képzettsége és megnyerő egyénisége csakhamar vezető szerephez juttatták a műegyetemen. Már kineveztetése után egy év múlva megválasztották a műegyetemi tanács tagjává s mint ilyen, részt vett az intézet igazgatásában. Majd midőn a műegyetem újjászervezésének nagy munkája kezdődött, a tanári testület őt bízta meg az előadói fontos tiszttel és így kiváló része van annak az alapnak a megépítésében, amelyen a magyar műegyetem szebb, szilárdabb szervezetté fejlődött. 1882-ben, az új szervezet életbeléptetésekor, a mérnöki szakosztály dékánja, 1885-től 1888-ig a műegyetem rektora volt. Most, midőn a műegyetem új elhelyezésének életbevágó kérdése került napirendre, a közbirodalom ismét ő felé fordult, et ültette a rektori székbe és tőle várja fontos érdekeinek megvalósítását. Tanártársainak osztatlan becsülése, tanítványainak általános szeretete környezi az új rektort, ki mint tudós, értékes szakművekkel gazdagította irodalmunkat. Vasútépítéstana, melyből eddig öt kötet jelent meg, nagyon túlhaladja a tankönyv szokásos kereteit és a gyakorlat férfiainak is hasznos szolgálatokat tesz, kiknek egybehangzó nyilatkozatai szerint e munka bármely nemzet irodalmának díszére válnék. Egyéb munkái: A keskeny pályákról, A vasutak jövedelmezőségéről, Gróf Széchenyi István műszaki alkotásairól, A technikusok qualifikácziójáról, A technikusok neveléséről stb., egytől-egyig értékes, magvas dolgozatok. A magyar Tudományos Akadémia Lipthay tudományos munkálkodását azzal méltatta, hogy 1891-ben levelező, 1896-ban pedig rendes tagjául választotta. A magyar műszaki karnak Lipthay közszeretetben álló vezérlő tagja és fáradhatatlan előharczosa. Lelkesen karolja fel e karnak minden érdekét. Hivatott szószólója a műszaki szervezet ügyeinek, melyeket nála senki alaposabban nem ismer s melyek mellett síkra szállani soha egy alkalmat sem mulaszt el. A magyar mérnök- és épitészegyesületnek éveken át volt titkára, majd alelnöke és elnöke. Azzal az örök derült vonással, amely Lipthayt a közpályán jellemzi, teljes összhangban van családi és magánélete. 1874-ben nősült. Neje Müller Olga, dr. Müller Kálmán egyetemi tanár és közkórházi igazgató testvérhuga, aki nagy műveltségével és gyöngéd, nőies lelkületével csak fokozhatta a közpálya munkájának magasra törő szárnyalását. * * * K. Jónás Ödön, műegyetemi tanár és országgyűlési képviselő született 1851. deczember 10-én Kassán (Abaujmegye), hol atyja, Jónás Alajos, a város főerdőmestere volt; ennek halála után mostoha atyja kronburgi báró König József lovasszázados által örökbe fogadtatott és annak vezetése alatt folytatta reáliskolai tanulmányait. 1863—69-ig Kassán és Budán végezte, hol 1869-től 1872-ig a József-műegyetem hallgatója volt. 1872-ben mérnöki oklevelet nyert. Technikai tanulmányainak befejezésével nagyobb külföldi utazásokat tett. 1873. január 2-án és 1874. október 31-én a budapesti műegyetemen a géprajz és mérnöki gépszerkezettan előadására segédtanár, 1875-ben pedig a leiró géptan magántanára lett. 1875-ben a budapesti egyetemen a jog- és államtudományokat hallgatta. 1877. évi junius hó 25-én középiskolai tanképesitő vizsgálatot tett, melynek alapján junius 29-én a budapesti VIII. kerületi községi reáliskolához (hol 1876. október 26-tól ideiglenes tanár volt) segédtanárnak neveztetett ki. 1881-ben Máramarosmegye vissói kerületében szabadelvű párti képviselőnek választatott; tagja volt a gőzkazánügynek törvény által való szabályozása czéljából összehívott ankétnek és annak fi ORSZflG-VlLiAG 613