Ország-Világ, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-03 / 23. szám
1900 hatták a siralmas nótát. A hagyomány szerint Barna Miska udvari zenésze írta, kitől unokája, a hírneves Czinka Panna örökölte, tartotta fenn s terjesztette, míg a 18-ik század vége felé Vaczek nevű váczi kanonok kótázta le először czigányhagyomány után. A nóta szövege és dallamának kedélyhullámzata után hajlandóbbak lehetünk keletkezését a szatmári béke alatt vagy utána való korszakra tenni, mert minden nemzeti népdallam folyása s hullámzása mindig visszatükrözője szokott lenni amaz érzelmeknek, melyek behatása alatt keletkezik. Ez elvitázhatlan lélektani igazság. Az utolsó magyar szabadságharc is tanúskodik e mellett. S ha behatóan elemezzük a nótát, abban csakugyan úgy dallamhajlítás, mint harmóniai kitérés tekintetében, oly sajátlagos fordulatú kedélyváltozatosságot találunk, melyen az akkori magyarságnak át kellett esnie szabadságvesztése fájdalmáért? * * * De ha a nóta feletti homályt nem lehetett eddig szétoszlatni, —s valószínűleg nem is fog az soha sikerülni — annál inkább sikerül — amint már megjegyzem — az indulóval szemben. Álljon itt történetének rövid vázlata. Tény, hogy az induló a régi nóta dalképleteiből keletkezett több-kevesebb módosítás, kihagyás és bővítéssel. Mikor 1862-ben erre nézve a nyomozások megindultak, még többen voltak életben, akik első bemutatásán jelen voltak. Bihari 1809-ben sokat érintkezett Pesten bizonyos Scholl Miklós nevű német-cseh katonai karmesterrel, aki akkor a Károly-kaszárnyában elhelyezett herczeg Esterházy Miklós magyar gyalogezred zenekarának az élén állott Az 1809-iki utolsó nemesi inturrekczió alkalmával Pest megye is kiállítván ezredjutalékát, Bihari ez alkalomból a régi Rákóczy nótából indulót készített s azt hegedűn bemutatta Schollnak, a ki felismervén benne az őserőt, azt lekótázta és hangszerelte bandája számára; mikor aztán a pestmegyei inturrekczionális ezred kivonult Pestről, hogy Győr alatt egyesüljön a francziák ellen a fősereggel: az Esterházy-ezred zenekara kisérte a határig az új Rákóczy-induló hangjai mellett, mely viharos lelkesedést keltett. Scholl későbben Bécsbe lett áttéve s ott az indulót saját neve alatt kiadta Mechetti zeneműárusnál ilyen német czím alatt: »Beliebter Marsch für das löbl. k. k. Linieninfanterieregiment Fürst Esterházy, von dessen Kapellmeister Nikolaus Scholl komponirt. Für das Pianoforte zu vier Händen eingerichtet von Franz Edl v. Decret«. A kivonulás és az első bemutatás tanúi közt 1862-ben még élt a többek közt Brauer Ferencz belvárosi egyházi karnagy, aki a jelzett kiadvány egy példányával is rendelkezett. Olyanok is számosan akadtak, akik az indulót Biharitól magától elégszer hallották. Ő nem volt kótás zenész, Scholl tette le hangjegyekre s adta ki saját neve alatt. Bihari úgy járt vele, mint a nagy franczia forradalom idejében a Marseillaise induló zenéjével Navoigil akkori jóhírű párisi zenész, aki a rémuralom alatt egy füzet forradalmi dalt és indulót adott ki, köztük a Marseillaise-t is. Mikor Ronget de Lisle a szövegét megírta, a párisi nép énekelni is akarta, de hirtelen nem találván hozzá alkalmas dallamot, a Navoigil füzetéhez fordult s abból kölcsönözte a világhírűvé vált induló dallamát. Későbben Rouget mind a kettőt a maga számára foglalta le s ma is az ő nevéhez van fűzve szöveg és dallam. Pedig a brüszszeli zeneakadémia könyvtárában található okmányok alapján kétséget nem szenved a kettős szerzőség hitelessége. A Rákóczy-indulóval szemben aztán sajátságos tünemény merült fel, mely szinte megfoghatlan a magyar nép szabadságszerető lelki világában. Egyszerre el lett feledve Bihari után. A Scholl-féle kiadás alig lépte át a határt s mint magyar zenészed speczialitás nem érdekelte sem a külföldet, sem Magyarországot mindaddig, a mig 1839—40-ben Liszt fel nem karolta s hangversenyei műsorába fel nem vette. 1841-ben pedig Berlioz tette zseniális hangszerelésével európai hírűvé. Későbben ő maga is felhasználta Fauszt-szimfóniájában, meglehetős anakronizmussal. A Nemzeti Színházban lett legelőször az időben bemutatva s az eredeti vezérkönyvet az átíró Erkel Ferencznek ajándékozta emlékül. Liszt későbbi Rákóczy- átiratai s számtalan más kidolgozása ma már nemzetközi világforgalmi tőkét képez, kisbőgős zenekari tagjához. Szépségének hire is országos lett. Mindig férfiruhában járt s dicsőítették mindenfelé. Megfordult a külföldön is, főleg Lengyel- és Oláhországban. Mindig babérokkal és gazdagsággal tért vissza hazájába, hol bálványozták. Mikor 1772-ben meghalt, az egész Gömörmegye urai megjelentek a temetésén s tizenkét czigánybanda kisérte zenével a sírjába. Nagyszámú versköltemény jelent meg emlékére, dicsőítve szépségét, virtuozitását s tiszteletreméltó házi s nyilvános erényeit. Tekintélyes vagyont hagyott hátra, mert szolid s takarékos életmódja főerényéhez tartozott. Óhajtása szerint fényes egyenruhájában temették el kedves Amati-féle hegedűjével együtt s számtalan drága gyűrűkkel az ujján. Fiai díszes sirkövet emeltek sirhalmára, rajta e felirat olvasható latin hexameterek s pentameterekben, melyek magyar értelme a következő: Csillagokig hires hegedűs, Czink’ Panna e sírban Nyugszik. Örök hírnév fedje be szent porait ! Asszony szülé őt, de a hirt ő szülte e névnek. Hírneve messzire szállt, bárha a sír befödé. Édesanyjáról keserű sors, gond maradott rá, ő maradékainak fényteli hírnevet ad. * * * A 19-ik század magyar zenéjének a hírét, nimbuszát semmi sem vitte kihatóbban előbbre, mint a legendás nótából eredt nemzeti indulónk, a Rákóczy-induló, melynek úgy hősies ereje, felzaklató ritmusa, mint formai tökéletessége azt páratlanná teszi a világirodalomban. Ma már alig van nemcsak zenész, de általában művelt ember, aki a Rákóczy-indulót ne ismerné. De még mindig gyér a száma azoknak, akik előtt a régi Rákóczy nóta (siralma) hiteles alakban ismert lenne, melyből pedig az induló keletkezett. Mint a század legmonumentuózusabb magyar zenei kimagasulását, bemutatom azért e helyen, melyből mindenki meggyőződhetik a kettő közötti szerves rokonságról. * * * Már fentebb megjegyzem, hogy a régi Rákóczy-nótát a hagyomány szerint Barna Miksa, a fejedelem udvari zenésze komponálta; mások szerint az öreg Czinka, a ki szintén udvari zenésze volt s a ki Rodostóba is követte s ott halt meg. De ez mind csak legendáris, bizonytalan adatszámba mehet. Ennek az öreg Czinkának a leánya volt Czinka Panna, a 18-ik század legünnepeltebb czigány-virtuóza, a ki feltartotta s tovább adta — bárkitől eredt légyen — a kérdéses régi nótát. Nevezetes egyéniség volt e női zenészprimás a 18-ik században. Született 1711-ben Sajó-Gömörön gömörmegyei helységben, hol atyja Lányi földbirtokos udvari zenésze volt. Korán mutatkozott nála a kiváló zenészed hajlam s már 15 éves korában önálló zenekart igazgatott s férjhez is ment egyik CziNKA Panna. ten. —r.----— * 1-2-----R----4ai----r----------------7------------- ORSZÁG-A TKAG 447