Ország-Világ, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-23 / 8. szám
1902 ORSZÁG-VIZIÁO 149 Az elzárt leányok. Regény egy kötetben. (8) Irta V. GaáL Karolin. — Felséges ez a vidék itt! — mondá Zsigmondi a hegyről lefelé siető hölgyeknek. — Szegény jó apám mindig remélte, hogy Korztray úr engem tesz helyébe halála után. Ez valóban meg is történt. Túl e hegyen igen kedves helységben foglaltam el új hivatalomat. Atyám kedvezményből kapta pár év óta a szép úri lakást ott, hol én is tartózkodni fogok ezentúl. — Remélhető, hogy Komray úr jóakaratát meg fogja nyerni Zsigmondi úr! Igaz, hogy urunk inkább komoly, mint vig. De azért igen jólelkű. — Válaszolta Veróni. — Ó, két egész hétig jártuk együtt a birtokokat, szerencsés lehettem új uraságomat tanulmányozni. Talán nem volt mindig oly komoly. Mondják, a neje eltűnése miatt... — Neje halála miatt! — szólt közbe Veróni. — Meghalt már ? Én azt hallottam, hogy másként áll vele a dolog s halálhíre csak beszéd. — Ah Istenem! Hát élne a mama ? — kiáltott fel Szidi. Veroni elsápadt, a fiatalember megdöbbenve tekintett Szidire, kire eddig alig nézett. — Ah, nagysád Komray úrhölgy ?! Hirtelen levette vadászkalapját dúshajzatú fejéről. Ezer bocsánat, ha nagyságnak ijedelmet okoztam, vagy örömöt, mi véletlen megárthat! Nem sejtettem, kik előtt beszélek! — Valóban, uram, — szólt Veróni,— ez a hir megrázott bennünket, mert az úrnő halála nem vonható kétségbe. — És mégis, bocsánat, én magam hallottam egy tengeri fürdőből hazatért s e tájra való úriembertől, hogy saját szemeivel látta s felismerte ott Komray Adorján birtokos nejét, kiről itthon halálhírt terjesztettek. Egészséges, szép vidám úrinő s most báró Trittheim Walde már porosz báró udvarol neki. Azt mondják, együtt utaznak. — Az nem lehet való, Zsigmondi úr! Az emberek szeretnek lehetetlent valónak tartani. Úrnőm meghalt. Tudnia kell Önnek, hogy halála óta én, Sonnenberg Veronika, az ő két leányának nevelőnője vagyok s mint ilyennek, csak kell tudnom a család történetét. Szidi sírt, amit Zsigmondi is észrevett. — Esedezem bocsánatát Komray kisasszony. Szeretném, ha nem beszéltem volna. De nem sejtettem, hogy még könyeket is idézhetek elő szerencsétlen csevegésem által. — Ó, ki tudja, hogy miért kellett mindezt hallanom, Zsigmondi úr, — szólt Szidi. — Csak arra kérem, sehol, annál inkább atyámnak ne mondja el ezt. Ő szegény teljesen hiszi anyám halálát. Úgyis el van törődve, szomorú és talán e hit végzetessé válhatna reá nézve. Hiszen valótlan is az. — Soha többé senki nem fog erről tőlem hallani, nagysád ! Fáj a szívem drága könyei miatt, minek okozója vagyok. Csakhogy az emlitett egyén elterjesztheti a hirt, nagyság! — Ismeri ön azt az egyént? —kérdi hirtelen Veróni. — Igen jól ismerem. Egy megyének alispánja, éltes, művelt úriember. Most nyugdíjba megy s budapesti lakossá akar lenni. — Nagyon lekötelezné ön, ha nevét és majd budapesti lakását tudatná velem. Ugye megteszi Zsigmondi úr, de csak titokban tudatja velem itt majd és személyesen. — ígérem nagyság. Rövid időn meg fog történni. Most Veróni megmutatta, merre talál a kastély nagykapujához. Háromszor csengessen, ha be akar jutni. Kezet szorított vele mindkét hölgy és gyorsan mentek a ligeten át, a kertészlaknak tartva. — Ó, Veróni kisasszony. Ha anyánk élne . . — Az nem lehet! — És ha . . . jaj, mit mondjak? Ő vígan utazgat egy báró udvarlójával külföldön . . . Istenem! — Ne is gondoljon édes Szidim erre, nem való ez semmiképen. Szidi megtörülte szemeit. Szomorú gondolataitól szabadulni kívánva, arra kezdett visszaemlékezni, mily kellemes, elegáns férfi atyjának az új jószágigazgatója . . . Pataki Dezső szőke és neki, amint most tapasztalta, ez a barna Zsigmondi tetszetősebb dús fekete hajával, barna komoly kifejezésű szemeivel és mily kellemes, deli alak. Lihegve osontak be a kertészkapun, hol Józsi őrködött. Dezső nem mutatta magát. Kati kísérte fel a kastélyba Lenke kisasszonyt, ki már kényelemben, pamlagon pihenve várt reájuk. Lehet gondolni, hogy mindenik leány a látott s hallott Halász Károly. Dobó István. Kulisich István. Gabrielly János. Barna István. Rietky Aurél. Gácsér György. Kovács Nándor. Blau L. Findics E. Kertész F. Várad J. Országh J. Tölcséry J. Ritfner D. Por S. Herbich L. Latzkovics J. Agócsi István. Papp Ferencz. Hajabács László. Erdélyi S. karnagy. Jászay G. elnök. Dr. Kasza F. alelnök. Szakáll L. Várossy Ferenc*. Mayer Márton. Nyári Ferenc*. . Jakó Vilmos. Pap Dezső. Szokolai Gusztáv. A Szegedi Dalárda a kassai országos dalversenyen nyert díjjal. Telts Ede és Tory Emil pályaműve. Az Erzsébet királyné emlékmű pályaterve. Weinwurm fényképe után.