Ország-Világ, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

806 nehezebben halad,­­mégis már, kezdetben naponta négy, jelenleg öt-hat folyómétert, míg a kedvezőbb viszo­nyokkal bíró svájczi oldalon kezdetben naponta öt és fél, jelenleg hat-hét folyómétert haladnak. Ez a teljesítmény a vízerő által hajtott fúrógépek, villamos erőművek és berendezések tökéletes­ítése és a rendelkezésre álló munkásszemélyzet erőkifejtésé­nek összhangba hozatala folytán fejlődött ennyire s mindenesetre páratlanul kedvezőnek mondható, ha figyelembe veszszük, hogy egy folyóméterre 40 köb­méter 1 100 tonna, 12 méterre 1200 tonna sziklás ré­­tegzet fúrása és eltávolítása esik. Ez olyan eredmény, mely az ilyen műveknél egyedül áll. Eddig az alagút mindkét oldalán eszközölt összfúrás hossza 12 kilométernél valamivel több. A hó okozta nehézségek, melyek a fúrásnál a hegy mélyébe való fokozatos behatolás folytán növekedve előállottak s már a tervezés előtt a szakemberek és érdekeltek kö­zött élénk megbeszélés tárgyát képezték, jelenleg igen nagyok s csakis a műszaki tudományok mai magas fejlettsége segélyével győzhetők le. A svájczi oldalon 7­6 kilométernél eszközölt kísér­leti fúrásokkal a sziklarétegzetben 507 fok R. hőmér­sék konstatáltatott. A felületen azonban, valamint az abban helyenkint kisebb mennyiségekben mutatkozó s némileg magasabb hőfokkal bíró vizerekben e­gyrészt erős ventiláczió, másrészt nagyszabású hűtőberende­zések segélyével jelentékeny lehűlés észlelhető, mi­által lehetővé van téve az, hogy a munkások 24 fokú hőmérsék mellett is dolgozhatnak. Az olasz oldalon 4­6 kilométernél a sziklatalajnak hőmérséke 24 fok, mely ventiláczió segélyével 15 fokra sülyed le. Brieg közelében a folyó év tavaszán műjéggyártó telep létesült. A hűtés czéljaira két turbina áll rendel­kezésre egyenként 1100 lóerővel. Ezeknek mindegyike másodperc­enkint 22­5 légkör­nyomással bír, s 80 liter vizet képes szállítani. Különben egyesítve is működ­hetnek olyképen, hogy 45 légkörnyomás alatt 80 sze­­kundaliter vizet szállíthatnak. Ennek a magas nyo­más alatt álló jéghideg víznek a csővezetéke 253 milliméteres átmérővel bír. Ez a csővezeték ismét egy pulverizált faszén által izolált, 420 milliméteres mű­­másik csőben fekszik. Június harmadika óta az egyik turbina a 6­890 kilo­méternél alkalmazott hűtőkészülék számára­ vizet szál­lító központ futó szivattyúval van összekötve. Maga a hűtés olyképen történik, hogy a fátyolszerűen porlasz­tott jéghideg vizen keresztül hajtott levegő hét fokra hűttetik le s ilyképen a munkahelyen egy körülbelül 24 foknyi közepes hőmérsékkel biró atmoszféra kép­ződik s a­ fúrt­a kőzet felületének hőmérséke is 507 fokról 42 fokra sülyed alá. A hő okozta óriási nehézségekhez, főleg az olasz oldalon, a sziklakőzet keménysége járul. Az Iselle közelében létesített kovácsműhely nagy arányai fogal­mat adnak arról a nagy küzdelemről, mely ez aka­dály­­ leküzdése körül folyik. A lángvörös tűzben úszó műhelyben süstörgő kovácstűzhelyek és lármás pörö­lyök az erőteljes munkás karoknak százait foglalkoz­tatják. Itt naponta átlag nyolcz-tízezer darab kézi és ezer darab gépfúrót élesítenek és edzenek, a­melyek a sziklafúrásnál csorbulás következtében váltak hasz­navehetetlenekké. Az északi és déli oldalon a vállalat fürdőit naponta átlag kétezer munkás használja, a­kik munkaváltás után nedves ruhájukat levetik és megfürödve, száraz öltözékben távoznak. Az olasz munkások keresetükből átlag 30—35 ezer frankot küldenek havonta hazájukba. A balesetek száma a­z év utolsó negyedében az északi oldalon 104, sú­k délin 102 volt, mindössze két, illetve egy halá­los kimenetellel, a­mely körülmény figyelmes és mintaszerű vezetést tételez fel. Egybe vannak itt gyűjtve és tökéletes­itve, mindazok a végrehajtó segédművek és berendezések, melyek hasonló munkálatoknál alkalmazva beváltak. A víz­­nyomással működő fúrógépek, nemkülönben is folyto­nosan fejlődő, s elektromos erőre , dolgozó gépezetek alig egy-két évtized alatt a műszaki tökéles­ülés ma­gas fokára emelkedtek, a­melyek a szemlélő szakem­bert méltán bámulatra ragadják. A kilátásba vett tizenkét folyóméter napi teljesít­ménynek nehézségei a tum­elfúrás távolságával, a törmelék aránylagosan növekvő elfuvarozásával foko­zódnak s a rendelkezésre álló berendezések kiválósá­gát feltételezik. Természetes, hogy a villamos áram­nak a sziklarepesztés, világítás, szellőztetés és jelzés czéljaira nagy szerep jutott. S ez másként nem is le­het, ha meggondoljuk, hogy a Mont-Cenis tunnelnek egy év alatt kiépített egy kilométerje hat millió, a st.-gotthardinak fél év alatt készült egy kilométerje négy millió frankba került, itt azonban egy kilométer utat egy negyed év alatt átlag három millió frank költséggel készítenek el, így az összköltség a tunnel teljes elkészítésére előirányzatba vett 75 millió fran­kot nem fogja túlhaladni. A végrehajtott munkálatok arányaiból biztosan lehet következtetni, hogy az óriási összegekre rugó­s bün­tetési kötelezettséggel elvállalt nagy mű a kötelezett időre — most már nem egészen két év alatt — telje­sen elkészül s ez­által a kultúra és világkereskede­lem — első­sorban Svájcz és Olaszország s a köz­vetlen összeköttetés révén Francziaország és Anglia — a gyakorlati tudományok érvényülésének egy újabb maradandó becsű diadalát fogják ünnepelni. Három napi mozgalmas és fárasztó tartózkodás után az Iselle és Brieg végpontok által határolt Sim­­plon-út környékét elhagytam, megköszönve előzetesen Blickensdorfer mérnöknek szíves felvilágosításait, mi­után svájczi kirándulásom végczélja felé, a visp­zer­­matt-gernergratti vasút megtekintésére indultam. Erről az utamról szintén ismertetni fogom az érde­kesebb dolgokat. (Folytatása következik.) Boross Jenő és neje, Borossné, szül. Bowen-Holman Josephine a kocsiján. ORSZÁG­ VIIJÁG Béri Gyula: Érdemes, közkedveltségű munkatársunk húnyt el Béri Gyulában. Mint író, mint ember egyformán jeles tulajdonokkal volt felruházva. Emlékezetét e sorokban adjuk át olvasóinknak. Béri (Moravcsik) Gyula született 1860. július 30-án Béren, Nógrád megyében. Középiskolai tanul­mányait Aszódon, Iglón és Budapesten végezvén, az egyetem jogi karának hallgatói közé lépett. Mint jogtudor, ügyvédi gyakorlathoz látott, majd meg­szerezvén az ügyvédi oklevelet, a déli vasút jog­ügyi osztályában vállalt alkalmazást, a­melynek később jogtanácsosa lett. Néhány évvel ezelőtt betegeskedése miatt nyugdíj­aztatta magát s a Krisz­tinavárosban ügyvédi irodát nyitott. Hivatalának elfoglaltsága mellett szaktudományában beható elmé­leti tanulmányokat is végzett s e nemű értekezé­sei a jogi szaklapokban jelentek meg. Azonban már zsenge korától fogva a költészet volt lelkének legfőbb öröme és vigasza. Napi hiva­talos munkájától szabadulva, ebbe az eszményi 1902 Béri Gyula.

Next