Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 27-53. szám)
1906-10-21 / 43. szám
848 ! — Ludvigh Gyula főrendiházi tagot, a magyar királyi államvasutak elnök-igazgatóját a király az államtitkári címmel tüntette ki. Újabb elismerése e kitüntetés azoknak a nagy érdemeknek, melyeket Ludvigh Gyula államvasuti elnök-igazgatói minőségében szerzett. Az ő neve összeforrott a magyar államvasutak fejlődésével, az ő zsenialitásának, szakértelmének és buzgó tevékenységének köszönhető, hogy a magyar királyi államvasutak ma már a kontinens legkiválóbb hálózata, melyről a külföld legjelesebb szakférfiai is mindenkor dicsérettel nyilatkoztak. * * * A tudomány is részt kér a hét eseményeiből. Korányi Frigyest, a nagynevű orvosprofesszort ünnepelték kartársai és tanítványainak ezrei abból az alkalomból, hogy negyvenedik év iggmegnt-------------- fordulóját ülte meg egyetemi tanárságának. Negyven év óta egyetemi tanár Korányi és ez a négy évtized szakadatlan láncolata sikeres működésének. Korányi neve nemcsak nálunk, de az egész művelt világban általánosan ismert, s amit csak a tüdővész gyógyítása érdekében egész emberöltőn keresztül végzett, az nevét kikörülhetetlenül véste bele az orvostudomány történetébe. Vg. _________________________________5 0^r a_________________________________ Leánykérés. Az ispánét? Piroska lánya Harisnyát tolóva-folóva kötöget, mellette hetyke bajszú úrfi mezőn néz a falon egy nagy szöget. S a szög egyszerre táncba indul S immár ezer szög táncol a falon : — Piroska... én már rég szeretem! És most még százszor szebb lett, angyalom ! És tudja, én írnok úr lettem. (S felnéz, a nagy szó vajjon hogy hatott ?) Fogalmazó leszek még bizton S elérek első rangfokozatot. Szeret-e, mondja, kis Piroska? (5 ismét ezer szöget táncolni lát.) Piroska, mondja, eljön hozzám?... Piroska, én. .. én elvenném magát! Lesz két szobánk, előszobával. Igaz, hogy bár csak az emeleten... S vasárnaponkint süt majd tésztát, mert én a sültet, hejh !be szeretem ! Piroska, ó, e boldogsághoz Nyújtson, nyújtson, ó nyújts nekem kezet! ... 5 az ispánék Piroska lánya másnap immár papucsot hímezett. Propellerek. A Lánchidtól a Bombatérig És onnan vissza, óraszám, Örök egyformaságban éltét így őrli le a gőzkazán. Ideje-útja mind kimérve... 5 míg robotolja, szüntelen, Csak álmodik egy nagy hajóról, mely jár a büszke tengeren, VER5EK. úgy érzi, benne is feszül gőz. 5 lelkében tűz -tűzzel rokon, mint büszke, nagy hajó lelkében, mely úr az óceánokon . . . S ahogy a szél hullámot borzol, apró hullámot, tarlagost. Azt álmodja, hogy büszke gőzös 5 a tengerár dobálja most... Édes anyám... Édes anyám rózsát küldött... Egy csillagos este, Kicsi kertjét letarolva, Tudom, mind ő szedte. Sarabolyba rakosgatta, mohhal kipárnázta. Öregbetűs nagy árkuson Nékem atreszálta. Irta BRULfi IBÜHC. Édes szülém, öreg szülőm megsirathat engem, Hogy a sok szép piros rózsán úgy-úgy elkesergem. A virágok is megcsaltak, Hazudtak szerelmet... Ne is küldjön többé rózsát Énekem kigyelmed ! Nyílhat most már Rumélia száz rózsamezője. Ezer rózsát hajthat most már minden rózsatője. Ezer leány arathatja, Hogy mind présbe hordja, írül az én bánatomra, Az is kevés volna . .. -nssn — REGÉNY. — (17) Ez aztán a legnagyobb titokban kémleltetni kezdte őt s csakhamar rájött, hogy a besorozott honvédek valóságos testvéri szeretettel csüggenek rajta. Ezt pedig egy volt Jellasichvitéz akkor se érhette volna el, ha aranynyal tömte volna is ki kemény profintjukat. így aztán, ha nem is tudtak reá bizonyítani semmit, a tisztikarnak nem volt szabad többé szolgálaton kívül érintkeznie vele s mikor a titokban tovább folytatott szigorú vizsgálat során arra is rájöttek, hogy a fiatal kadéter rendkívül sokat forgolódik a magyar legénység körül, sorsa el volt döntve, többé nem maradhatott Magyarországon. Egy esős, októberi napon kapitánya azt a parancsot kapta, hogy szigorú felügyelet alatt Csernovitzba kísértesse, az ezred kiegészítő zászlóaljához. Ez a parancs, amily váratlanul jött, épp oly megdöbbentően hatott Gézára. — Ismét áruló van közöttünk, — sziszegte ajkába harapva, — most kell itthagynom bajtársaimat, mikor már valamennyit föleskettem Kossuthra. De sebaj, ha kibontják a mi zászlóinkat, azok úgy se maradnak itt egy percig se. Célomat elértem, csak az fáj, hogy nem fogom színről-szinte láthatni a lelkesedésnek azt a fenséges kitörését, amely el fogja söpörni a fejünkre nőtt zsarnokságot. Harmadnapra már egy hadnagy és két öreg baka felügyelete alatt Kézdivásárhelyre érkezett. A hadnagy ama kérdésére, hogy miért kísérik oly szigorú felügyelet alatt, mintha csak szökevény volna, igen kurtán és kitérőleg válaszolt. Ez aztán teljesen megerősítette őt (Degölt szinek, abban a hitben, hogy az ezredes előtt mégis eláztatta valaki. Elhatározta tehát, hogy szökni próbál a nagyobb veszedelem elől. Még mielőtt útra kelt volna, azt tanácsolta neki egy öreg magyar baba, hogy vegyen két garasért sáfrányt, azt tegye bele egy üveg pálinkába, keverje föl jól s néhány órai ázás után kenje be a pálinkávalaz egész testét. Az orvos azt fogja hinni, hogy sárgaságba esett és kórházba küldi, innen aztán könnyen megszökhetik. Gézának most eszébe jutott ez a különös recipe és nyomban élt is vele. Másnapra olyan volt a képe, mintha az egész egy roppant nagy tojás sárgája lett volna. A hadnagya pedig nem késett összecsapni a kezét s az »Isten szent nevére« álmélkodni az ő hirtelen támadt betegségén. Géza lesütötte a fejét, hogy az a bámész tekintet hahotára ne fakaszsza s olyan támolyogva lépett, mintha már csakugyan a sír felé ráncigálná a vén kaszás. A hadnagy természetesen azonnal a katonakórházba kísértette, ahol az orvos megvizsgálván, harangozni kezdett a fejével, aztán elég barátságtalan hangon rárivalt: — Minek dorbézolt ön annyit, most majd magára vessen, ha ilyen fiatalon elpusztul. Bolondnak a fapénz is jó, gondolta Géza, nagyot nevetve magában, majd megmutatom én nektek, ki kerül a szt. Mihály lovára, de tudom Isten, hogy szemetek-szátok eláll bele. Irta FARKAS EITIŐA. Hogy azonban a szökésből semmi sem lett, annak egy magyar kórházi segédorvos volt az oka, akivel csakhamar bizalmas ismeretséget kötött s az sietett felvilágosítani őt, hogy Bukovinában most éppen a leghálásabb talaj kínálkozik neki tervei megvalósítására, mert most szervezték ott a Lichtenstein-ezredet, amelynek legénysége csupa besorozott honvédekből áll. Géza erre másnap lemosta magáról a sáfrányszint s néhány nap múlva már ismét útban volt Csernovitz felé. XI. Lemondás. R 1 • ' a ' s Szatmár, 1850. jul. 25. Édes jó Anyám! Itt vagyok immár, a csalódottak, a vallást vigaszul hívók s a lemondás keresztjét lelkükön hordó apácák között. Mennyi könny, mennyi könyörgés kellett hozzá, míg meg tudtam puhítani a te áldott jó szivedet, melyre a csapások szakadatlan kőzápora hull, hogy a túlvilági vezeklés eme földi előcsarnokába léphessek. Ó anyám, ha tudtad volna, mennyivel könnyebb itt elviselni szivemnek a fájdalom vesszőfutását, nem ellenkeztél volna oly sokáig velem. Otthon minden porszem, minden fűszál, minden bútordarab fölidézte előttem a múltak tengerébe merült gyermekkort, azt az édes, feledhetetlen aranykort, amikor még dajka gyanánt ringatott ölében a legtisztább boldogság. És folyton fülembe suttogott forró, lázas, szerelemtől áradó szavakat az az árnykép is, amely 0R57R5-UILRS 1906