Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 27-53. szám)

1906-11-25 / 48. szám

ívott­ ját, mit ő kezdetben lelkesedéssel hall­gat, aztán kikapja a cigány kezéből a hegedűt és maga is játszik. Ilona el van ragadtatva és egy szál fehér rózsát nyújt át Lavottának. Ezt észre­veszi Aradi gróf; egyszerre világos lesz előtte a valóság. A cigányasszony átka beteljesedett. A második felvonás kezdetén Szent­­györgyi kastélyában Ilonát öltöztetik az esküvőre. Szerelme egyre lángolóbb Lavotta iránt. A zongorához lép és eljátssza Lavotta lakodalmasát, amikor az imádott férfi belép. Lavotta be­vallja szerelmét. Ilona előbb védeke­zik, de győz a szerelem és ő is meg­­vallja szíve szent érzelmeit. A nász­nép jön és már-már megindulnak a kápolna felé, amikor Ilona kijelenti, hogy nem lehet Aradié. Közben meg­jöttek az inzurgensek. Lavotta felcsap katonának és az inzurgensek közé áll. A csalódott vőlegény boszút esküszik, azt kiáltja, hogy megöli vetélytársát, boldogsága megrontóját, de Ilona ki­jelenti, hogy meg fogja védeni szerel­mesét. A harmadik felvonás az inzurgensek tábora. A katonák toborzót járnak, Lavotta őrségen marad. Egyszerre mesz­­sziről megcsendül egy pásztorsíp hangja: »Cserebogár, sárga cserebogár . . .«, a Lavotta nótája. Ilona izgatottan, félve lopódzik a táborba. Nem tud élni Lavotta nélkül. Csata készül, nem tö­rődik vele. Hirtelen lövés dördül. Szent­­györgyi és Aradi jöttek, hogy elvigyék Ilonán De a leány megtagadja apjá­nak az engedelmességet és kijelenti, hogy márkája Lavottának. Epilógus, Szentgyörgyi Ilona sír­boltja. Lavotta jön, kezében hegedű­vel, amelyet össze akar zúzni, hogy örökre némuljon el a hangja. A kripta ajtajában azonban megjelenik Ilona és Lavotta megtörten borul a holttestre. Tehát hegedűje nem pusztul el és a magyar dal él továbbra­­ örökké ! A poétikus, gyönyörű szöveget Far­kas Imre remek versekbe foglalta és ezekhez írta Hubay Jenő a zenét. A magyaros szöveg magyar lüktetésű ze­nét kívánt és Hubay Jenő, a zene­szerző ehhez szigorúan ragaszkodott is. Az első és második felvonás költői fantáziáját erősen lekötötte és ő a tiszta magyar zenei stílusnak feláldozta zsenijének szabad szárnyalását. A har­madik felvonásban már félrelöki a megkötöttséget és szólaltatja oly han­gosan a melódiáit, amely az operai keretnek megfelel ugyan, de a magya­rosság szempontjából kifogás alá esik. Az egész opera azt a benyomást teszi a hallgatóra, hogy a magyar opera­stílus bénítólag hatott Hubay műkö­désére. Szebbet, magasztosabbat tudott volna teremteni, ha nem köti magát a szöveg szerint való eljáráshoz és nem ír tisztán magyar zenét. Az »Alienor«, a »Cremonai hegedűs«, a »Falu rossza« és a »Moharózsa« szerzője sokkal ott­honosabb a klasszikus zenében és gon­dolatait sokkal jobban ragyogtathatja ebben a formában, mint a magyaros feldolgozásban. Kár volt erőszakosan ragaszkodni egy oly megzenésítéshez, amely a szöveg szempontjából helyes ugyan, de a zeneszerző egyéniségének nem mindenképpen megfelelő Ennek dacára a »Lavotta szerelme« Hubay Jenő nagy talentumáról tesz tanúsá­got, amely nem ismer kimerülést és amely bővelkedik dallamosságban, új eszmék teremtésében. A szereplők tudásuk legjavát hoz­ták érvényre, Vágóné Teréz, Arányi Dezső, Takács Mihály, Kornai, Valent és a többiek ambícióval és igazi tudás­sal végezték nehéz feladatukat. Remekbe való, páratlan alakítást nyújtott Takács Mihály, mint Lavotta. Költői volt a szó legnemesebb értelmében és brillián­­sul énekelt meg játszott egyaránt. A Takács alakítása egymagában annyira páratlan, hogy már ezért is meg kell hallgatni »Lavotta szerelmé«-t. Az Opera tündéri fénynyel állította ki a darabot és a zenekar Kerner István tudatos vezetése mellett művészien ját­szott. Taps, kihívás és virág volt bőven. Rászolgáltak hűségesen a szövegírók, zeneszerző és énekesek egyaránt. Id. Hubay Jenő: Bérezik Árpád: A „LAUOTTA SZEREUTIE“ CímŰ ÜRLÍTŐS SZERZŐI. Fejér Sándor : Krisztus bírái előtt. A leégett „Uránia“ műkiállítás egyik elpusztult képe. Farkas Imre: O­RSZAS-UILAE RÁKÓCZI: Daljáték 4 felvonásban, szövegét írta Bakonyi Károly, zenéjét Endrődi Sándor és Pásztor Árpád verseire dr. Kacsóh Pongrác. Először adták a Király-színházban 1906. nov. 20-án. A Rákóczi-hamvak hazahozatala al­kalmából a Király-színház azért nem mutatta be Bakonyi-Kacsóh operettjét, nehogy azt higyje a közönség, hogy alkalmi darabbal van dolga, amely az alkalom elmúltával elveszti jelentősé­gét és visszasülyed a feledés sötétségébe- És evvel nem helyesen cselekedett a Király-szinház. »Rákóczi« oly szervesen és oly tudatosan megkonstruált darab, amely az alkalmi darabra vonatkozó minden félreértést eloszlat és amely nagyban emelte volna a Rákóczi emlék­­ünnepély rendkívüli fényét. A darab­nak abszolút nem ártott volna az alkalomszerűség, ellenben az országos ünnepség keretében díszes helyet bizto­sított volna magának. Bakonyi Károly figyelmét Endrődi Sándor népszerű kuruc versei fordí­tották Rákóczira és megírta a fejede­lem törhetlen hazafiságának igazán megható történetét annyira ügyes szín­­szerűséggel, hogy valóban sajnáljuk, hogy nem operának szánta ezt a szép és komoly tárgyat, amelynek alig-alig akad operettbe illő kedélyes, felvidító momentuma. Az első felvonásban II. Rákóczi Ferenc a bécsi udvarnál mulat, ahol Amália hercegnő köti le, akit utóbb feleségül is vett. Itt élt Bercsényi veze­tésével a magyar küldöttség, amely hazahívja hazát menteni. Rákóczi nehe­zen érti meg szavukat, mert teljesen 965

Next