Ország-Világ, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-31 / 22. szám

1908 SZÍNHÁZ. Ifj. Barta Tamás. A Nemzeti Színház május 22-én mutatta be Hűvös Kornélnak »ifj. Barta Tamás« című társadalmi színművét. A korán elhunyt igen tehetséges fiatal író evvel a darabjával csak újabb bizonyságot adott arra, hogy a magyar irodalom sok magasztosat és maradandó értékűt kapott volna tőle, ha a sors kegyetlen akarata időnek előtte ki nem rántja kezéből az ihletett alkotások megteremtésére alkalmas tollat. Ifj. Barta Tamás a közélet embere, képviselő. Heves ambíció, nyughatatlan előretörés sarkalja valamennyi tettét. Célt is ér aránylag hamarosan. Miniszter lesz. De mire idáig eljuthatott, elgázolta magánéletének összes gyönyörűen hajtó kedves virágait. Mellőzte az atyját, aki érte feláldozott mindent. Elhanyagolta a feleségét, aki odaadó, hűséges élettársa volt. Kedvetlenül vette a szeretője ragaszkodását, aki pedig lángolóan rajongott érte. Végül pedig a gyermekével sem törődött, az is zavarta a folytonos előretörtetésben, az ezerfelé szétágazó közéleti teendők végzésében. Mikor aztán ott van a célnál, azon veszi észre magát, hogy egyedül maradt. Nincs, aki örüljön a sikereinek, nincs, aki megosztaná örömét, nincs, aki megölelné és szívből üdvözölné ott fent a szédítő magaslaton. Pedig így siváran, elhagyottan, egyedül csak teher a tisztesség, ha még oly nagy. Igazán örülni akkor lehet, ha van, akivel megosztjuk boldogságunkat. A darab frappáns, felette megragadó befejezéssel azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy ifj. Barta Tamás keserűen konstatálja — de csak arckifejezésével és nem szavakkal — hogy kár volt elsietni a dolgát, mert ha lassabban megy előre, tán megtarthatta volna a családi nemes érzelmek összes kincseit. De hát modern ember ifj. Barta Tamás. Nem röpít golyót a halántékába, hanem most már egészen belemerül a közélet forgatagába. Az egyszerre reá szakadó lelki csapások egész garmadáját szépecskén félretolja az útból és brilliáns szónoklattal válaszol szülővárosa küldöttségének, amely a díszpolgári oklevél átnyújtása céljából felkereste. Avval a benyomással távozunk a színházból, hogy ifj. Barta Tarfiás nemcsak a családját, a jó ismerőseit, hanem önmagát is feláldozta becsvágyának. Elért mindent, de nincs öröme benne és most már csak azért veti magát teljes erejével a közélet hullámaiba, hogy a nagy elfoglaltság felejtesse vele gyógyíthatlan bánatát. Megfeledkezett értünk nemes érzelmeiről és ezért bűnhődésül örömtelen sivárságban kell eltöltenie napjait. Remekül van beállítva a darab tárgya. A magyar társadalmi életben igen sokszor találkozunk hasonló esetekkel és Hűvös Kornél édes megfigyeléssel ügyesen tudta megragadni a témát, amelyet tudatosan és finom színpadi érzékkel pompásan feldolgozott. A Nemzeti Színház igazgatója helyesen tette, hogy Hűvös Kornél darabját szinte hozta. Ez nemcsak kegyeletes ténykedés volt a talentumos fiatal író emlékének megőrzése szempontjából, hanem jótékony szolgálat a magyar színházlátogató közönséggel szemben, amely »ifj. Barta Tamás«-ban élvezetes, érdekes és tanulságos darabot kapott. A közreműködők sorából első helyen kell említenünk Gál Gyulát, aki az apa szerepét mélységes átérzéssel és lelki gazdagságának egész értékével mutatja be. Mellette Pethes, Vízvári Mariska és Alszeghy Irma a főbb szerepekben teljes igyekezettel iparkodtak érvényesülni. A többiek kisebb szerepeikben is jók voltak. Az összjáték pedig dicséretére válik a Nemzeti Színháznak. A darabot nagy tetszéssel fogadta a közönség és dacára a nagy melegnek, már háromszor megtöltötte a színházat »Ifj. Barta Tamás« bizonyára hosszú ideig fog műsoron maradni és Hűvös Kornél darabja végigjárja majd összes vidéki színpadjainkat, hogy hódítson és gyönyörködtessen. .. . mond. A bájnak, plasztikának, szépségnek és ügyességnek élő szobra. Ha bogár-fekete színű, csillogó szőrű paripáján megjelenik a cirkusz porondján, minden szem feléje fordul és minden látcső csak őt nézi. Lovát nem ostorral, vagy korbácscsal, hanem egyszerűen a kezével, a szemével kormányozza és méltó csodálkozást kelt az a harmonikus közösség, amely a lovarnőt és lovát szinte egynek tünteti fel. A Beketovv-cirkusz közönsége minden este szűnni nem akaró tapssal honorálja a szép és élvezetes mutatványokat és nagyon sokszor megtörténik, hogy a bájos lovasnő megismételni kénytelen az egész jelenetét. (Tracarne Berare. OR5ZHQUlLCe A Magyar Kir. Opera május 25-én hozta bemutatásra Leroux Xavier dallamgazdag operáját »A csavargó« (Le Chemineau), melynek francia szövegét Heltai Jenő mesteri kézzel ültette át magyarra. A nyughatatlan vérű főhős szerepében Takáts Mihály aratott gazdag babérokat. Soha szebben nem énekelt, soha jobban nem játszott, ami nagy szó ennél az elsőrangú művésznél, aki bőségesen kiérdemelte az elismerést és a tapsokat eddigi sikerdús operai pályafutásán. Leroux zenéje a modern alkotások sorában első helyet foglal el és kivéve a második felvonást, ahol a szöveg kissé megköti a zeneszerző szárnyalását, az első, harmadik és negyedik felvonásban gyönyörűséggel tölti el a hallgatót, akit eszmékben bővelkedő dallamával annyira le tud kötni, hogy nem is neheztel a kissé hosszú — négy órára kinyúló — terjedelemért. Mészáros Imre igazgató rövid időközben a két hazai opera brilliáns bemutatása után most egy külföldi operával kedveskedett közönségének, amely dacára az előhaladott színházi évadnak, ezt az újdonságot is tüntető elismeréssel fogadta. Mihalovich és Goldmark operái,az »Eliana« és a »Téli rege” mellett feltétlenül műsoron marad Leroux »Csavargó«-ja is és a jövő évad megnyitásánál kedves, szívesen látott ismerősökként fogják vonzani az Operába az éhitatos hallgatóságot. »100 év múlva, vagy a régi jó peleskei nótáriusnak a mennyekben levő Phantheonból alászállása, itt e földön történt különb-különbféle hányattatásai, utazása a mai Budapestre; — avagy Nagyzajtai Zajthay István uram mindent szemügyre vesz, amit száz évvel ezelőtt elfelejtett megnézni, vagy még nem lehetett látni; — vagyis mire képes az ördög, ha egy szép asszonynyal szövetkezik.« Mulatságos és tanulságos komédia zenével, tánccal, ezer látnivalóval, katonasággal és polgársággal, vadállatokkal és szelíd nőkkel, tréfás beszédekkel és komoly versekkel három felvonásban és tíz képben, írta Martos Ferenc, zenéjét Grosz Alfréd, Szirmai Albert dr., Vincze Zsigmond, Zerkovits Béla, a saját és mások szerzeményeiből összeállította a karmester Marthon Géza, rendezi az egészet Stoll Károly. — A Király-színház agilis igazgatója, Beöthy László minden nyárra megszerzi közönségének a megfelelő csemegét, amelynek ínycsiklandó ízlelése elfelejteti vele a nagy meleget, úgy tódul a Király-színházba, mintha a tél legközepén lennénk. Az új revü tartalma annyira gazdag, hogy azt meg kell nézni, aki kellő fogalommal akar róla bírni. Stoll Károly főrendező és Beöthy László igazgató a legraffináltabb leleményességgel az egész nézőteret színpaddá alakították át, úgy, hogy maga a közönség szinte részt vehet a színészek munkájában és ez által kettős élvezetet kap a »100 év múlva« megtekintése által. A darab kiállítása pazar bőkezűséggel a legszebb látványt nyújtja, az ügyesen összeválogatott zeneszámok pedig a fülnek bájos melódiákat adnak, amelyeket sokáig hallani fogunk széltében az egész országban. SZFIHTÓ TIVADAR zongoraművész. 443 ÍTHÍVÉSZET. Szántó Tivadar zongoraművész legutóbb fényes diadalt aratott Londonban, amely alkalomból bemutatjuk képmását. olvasóinknak. Szántó Tivadar 1877-ben született Bécsben, röviddel utána azonban orosz származású szülei Magyarországon telepedtek meg, ahol atyja magyar honpolgár lett és így Szántó Tivadar mindenkor magyar művésznek vallotta magát. Tanulmányait a bécsi és budapesti zeneakadémián végezte, utóbb pedig a magyar állam három évre terjedő stipendiumával Busoni mellett befejezte kiképeztetését. Az angol lapok egyhangú dicsérettel emlékeznek meg Szántó Tivadar kiváló művészetéről és kijelentik, hogy egyedül Rubinstein és Paderewsky tudták az angol műértő és így szigorúan kritizáló közönséget annyira elragadtatni, mint ez a zseniális magyar zongoraművész. Szántó Tivadar nálunk is bemutatta már nagyarányú tudását és remélhetőleg a jövő évadban a filharmóniai hangversenyen viszontlátjuk.