Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1925-12-20 / 51. szám

422 Temesvár, Buda, Debrecen, Kolozsvárott és Pesten a Magyar Színházban. Kedvenc szerepei: a Ve­lencei kalmár, III. Richárd, Hagó, Harpagon, Fösvény, Képzelt beteg s talán va­lamennyi jellemszerep ami 20 év óta a színházak mű­során előfordult Legjob­ban szereti azonban Luis Napóleon Parker: Bíboro­sát. Ezzel vendégszerepelt a Nemzetiben és ennek köszönheti a pesti szerződ­tetését is. Van még egy kedvenc szerepe, amiben legutóbb szerepelt a Városi Színházban. Csepreghy Sárga csikójában: Csorba Márton. A bíboros címszerepé­ben az ércből gyúrt re­­naissance-alakot, Medicit keltette életre Sebestyén Géza magasabbra már nem vihető művészettel, de ez az alakítása még­sem ka­pott meg bennünket any­­nyira, mint mikor az igazi, csupa szív, csupa lélek, megfontoltságában is könnyelmű magyar parasztot, Csorba Mártont személyesítette meg. Itt láttuk, hogy Sebestyén Géza vérbeli színész, aki nemcsak mesterségnek, de mindenekfelett élethivatásnak érzi a színészetet. Mint színész, az igazgatással járó gondok miatt, újabban keveset szerepel, inkább mint direktor működik s igyekszik elérni a maga elé fűzött célt: a kifogástalan, modern, min­dent felölelő népszínházát. Ennek elérésében nagyban segítségére szol­gál ZERKOVITZ BÉLA az egész világon ismert és népszerű zene­szerző, aki szeptembertől kezdve működik a Városi Színháznál, mint művészeti igazgató. Szegeden született 1981. június 11-én. Elemi iskoláit otthon, középiskoláit Pesten a Markó­­utcai reálban végezte s utána a Műegyetem építészeti osztályán szerzett diplomát. Egy technikus-bálon előadták az első, egy­­felvonásos műszaki operettjét, a Szecessziót, melyben az akkor dühöngő szecessziós irányt gúnyolta ki. Ezzel, az akkor sikert ért ifjúsági kísérlet­tel megpecsételte az egész jövőjét. Az első merészebb lendületet a zene felé mégis egy más körülmény hozta meg: az első, ifjúkori szerelem. Fedák Sári akkor aratta legszebb sikereit a Bob hercegben. Mindenki szerette, becézte Zsazsát, az ifjúság rajongott érte­­ köztük Zerkovitz is. Csendes rajon­gását a Zsazsa mesél című dalába öntötte, mit el is küldött a színésznőnek. Fedák elfo­gadta, viszonzásul egy fényképet küldött a Bob hercegből vett dedikációval: „De neki más lány csókja nem kell, - s ez teljesen a színház felé terelte a rajongó ifjú építész gondolatait. Egyelőre azonban, diplomával a zsebében, dolgoznia kellett, még­pedig erősen, híres, nagy építészünk , Hauszmann Imre irodájában. Ott az irodában, a zörgő rajzsínek mellett, a rajzlap fölé hajolva, komponálta meg és ve­tette titkon papírra a Kató, szívem szép Ka­tója című első igazi, vérbeli Zerkovitz-dalt. Kollégái ajánlatára megmutatta Baumann Károlynak, az akkori leghíresebb kuplééne­­kesnek, aki a Fővárosi Orfeumban énekelt. A dal megnyerte Baumann tetszését s mi­kor Waldmann Imre az Orfeum igazgatója meghallotta, így kiáltott fel: - Nem vagyunk rászorulva többé a német kuplé-irodalomra. Két hét múlva Baumann elénekelte az Or­feumban a Kató, szívem szép Katóját , és páratlan sikert aratott vele. A közönség tom­bolt, mindenki lármázott, újrázott, csak a hátsó sorok egyik székén ült csendben, szinte meg­szédülve a sikertől egy kipirult arcú fiatal­ember: Zerkovitz Béla. Másnap felkereste egy öregúr­­ a Zipser és König zenekiadó cég tulajdonosa és így szólt: - Kérem, adok én magának 10 koronát, itt van, fogja és a nótáját kinyomatjuk. Az ifjú zeneszerző majd elájult örömében. Kész volt az alkura, a dal meg is jelent rö­videsen a Pesti könyvnyomda részvénytársa­ságnál és azóta harminc kiadást ért meg. Ezután igen gyors tempó következett. Bau­mann egy szép napon felvitt hozzá egy akkor még nagyon jelentéktelen emberkét - Gyárfás­nak hívták az illetőt — és azt mondta: — Mérnök úr, adjon ennek a szegény fiú­nak valami kuplét, szeretne fellépni a kupa­versenyen. Ez történt déli 12 órakor és este nyolckor már tanítgatta Zerkovitz Gyárfást az új kup­léra. Két hét múlva megtörtént a verseny és a negyven versenyző közül Gyárfás lett az első a Berger Zsigával... Páratlan sikere volt. Rögtön lett neve, kapott szerződést és két éven át énekelte a dalt az Orfeumban. Ezután jöttek egymás után a népszerűbbnél­­népszerűbb kupiék, a Panama Manó. Látta-e már Budapestet éjjel ? Mafild, maga minden áron zülleni akar. Fáradt vagyok, unatkozom, meg az Én és a holdvilág... Egy ideig csak a holdvilággal kokerált, de aztán jött az egyetlen, nagy szerelem... Meg­látta és rögtön meg is szerette a legszebb pesti lányt, de reménye nem volt, hogy vala­mikor feleségül veheti. Reménytelen szerelméből fakadt a Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért ? Aztán feledni Sorrentóba megy és onnét üzeni haza: Akinek a szíve fáj, meg­­gyógyítja ez a fát... De nem gyógyult meg, haza hozta a szíve s mire visszajött, a sze­retett lányt utazni vitték a szülei. Sokat szo­­morkodott s aztán küldte utána az epedő nó­tát : Fecském, hova szállsz, fecském, merre jársz ? ... Ezek a nóták mind a szívéből fakadtak, azért énekelik még most is, mind egy-egy kilométerkő az életében, de a boldogsága útján is. Ezekkel a dalokkal nyerte meg a szeretett lány szívét. Mikor a Hulló falevél megjelent, a lány ki­jelentette a szüleinek, hogy hiába minden akadály­­ Zerkovitz felesége lesz. — Szeretem ezt a nótámat, — mondta a zeneszerző messzibe néző tekintettel — mert ennek köszönhetem a boldogságomat, a fele­ségemet és a két kicsi fiamat. A nótáknak új tápot adott a házasélet, majd mikor az ifjú férj újból vágyott ki a régi cim­borák közé, megszületett az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, majd jött a Bölcsődal s mikor a kis­fia négy éves lett, megírta a legszebb apai tanácsot: Tanulj meg fiacskám komédiázni ! Első nagyobbszabású kompozíciója a Mű­betyár volt. Szövegét dr. Hász István írta és a Fővárosi Orfeumban mutatták be 1910-ben. LÓKAYNÉ EGYED ERNA: Hamelni LÓKAYNÉ EGYED ERNA: Tűzvarázs. Lókayné Egyed Erna, hírneves grafikusunk a közeljövőben kollektív kiállításra készül. Mutatóul közlünk néhány nevesebb művéről másolatokat. Lókay Ferenc alezredeshez történt férjhezmenése óta műterme VI., Aréna-út 49. szám alatt (Albrecht-laktanya) van. patkányfogó. ORSZÁG-VILÁG 1925. december 20.

Next