Ország-Világ, 1929 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-17 / 7-8. szám

1929. február 17. és 24. vetésszerűen a konzorciummal szemben helyi jellegű állást foglalt. A munkácsi színpártoló egyesület tagjai kivétel nélkül jó magyar emberek, s egyikről sem téte­lezhető fel, hogy valamely konzorciumi tag iránti ellenszenvből a magyar színészet létét veszélyeztesse. Bizonyos tehát, hogy csak félrevezetés folytán foglalhattak állást a ruszinszkói magyar színház konzorciuma ellen. A színpártoló egyesület álláspontját tehát revidiálni kell, mert könnyebb ak­kor segíteni a magyar színészetet, amikor nincsen segítségre szorulva, mint amikor megint baj van. A M. KIR. OPERAHÁZ e hó 9-én mutatta be A tenor című 3 felvonásos vígoperát. Szövegét Stern­­heim Bürger Schippel vígjátéka nyo­mán Góth Ernő írta, zenéjét szerezte Dohnányi Ernő. A darab tartalma a következő: Nagy a szomorúság Hicketier úr házában. Ebben a bánatban részt vesz a házigazda felesége, leánya és Wolke könyvnyomdász úr, vala­mint Krey revizor úr. A gyászos hangulat oka az, hogy a városka dalegyesülete szóló­kvartettjének kitűnő tenoristája meghalt és ők hárman, tenor nélkül, nem énekel­hetnek kvartettet, így az a veszély fenye­get, hogy azt az ezüstserleget, amelyet az egyesületnek énekükkel megszereztek, a legközelebbi versenyen már más nyeri el. Hicketier elnök úr, azonban megoldást talál. Ő fölfedezett egy kiváló tenort, csak az a baj, hogy a nagyszerű és nél­külözhetetlen hang tulajdonosa, kétes, külvárosi, korcsmai muzsikus. Nehéz lélekkel úgy határoznak, hogy a magas c-re alkalmas torkot igénybe veszik, de annak tulajdonosát, Schippelt, mint hozzá­juk méltatlant, továbbra is lenézett idegen­ként kezelik. Schippel azonban hamaro­san észreveszi fontosságát és rákénysze­ríti a nagyképű társaságot, hogy kezet fogjanak vele, sőt a ház asszonyának és leányának is bemutassák. Még ebédre is kénytelenek meghívni. Közben az uralkodó herceg a ház előtt leesik lováról és Hicketier elnök leánya, Tekla, hoz neki vizet. A hercegnek meg­tetszik a leány, akit estére, a ház előtti kertben, találkozóra rendel. A három úr és Schippel este próbát tartanak és utána a vendégek távoznak. Schippel a ház körül járkálva, észreveszi a magas létrát, amelyen Tekla előzőleg lejött a herceghez és fel akar mászni Tekla szobájába, aki iránt szerelemre lobbant. De Krey és Wolke odarohan­nak, mire nagy veszekedés támad, ami­ben részt vesz a lármára kisiető Hicketier és felesége is. A helyzetnek új fordulatot ad, amikor a sötétből előbukkan Tekla alakja a herceg kíséretében. A fenség fölényes szavai a tisztelet kifejezését vált­ják ki a derék polgárokból. Csak Schip­pel kiabálása hozza ki őket sodrukból, aki kijelenti, hogy most már nem haj­landó Teklát nőül venni, mert pásztor­órán volt a herceggel. Krey, a leány udvarlója, erre rátámad Schippelre, aki őt párbajra hívja. A praktikus elnök indítványára, a párbajt a verseny utánra halasztják. A harmadik felvonásban megtudjuk, hogy a kvartett ismét megnyerte a serle­get. Schippel a párbaj elől meg akar szökni, de segédei előhurcolják. Krey úr talán még jobban fél, mint ő. Állandóan támogatni kell, alig áll a lábán. Schippel a levegőbe süti pisztolyát, de az izgalom­tól Krey elterül a földön. És amikor ki­derül, hogy mindketten életben marad­tak, összeölelkezve nótára gyújtanak. Dohnányi finom muzsikája mesteri módon követi a szöveget és annak min­den jelenete és hangulata színes, gazdag kifejező aláfestést nyer a nagyszerűen megkomponált zenében. Bár néhol, ha­sonló viszonyt érzünk a magasabbrendű zene és a néhol szinte bohózatszerű szö­veg között, mint ami a tekintélyes polgá­rok és a szemtelen, vidám tenorista kö­zött fennáll. A szereplők: Schippel: Lau­­risin Lajos, Hicketier: Szende Ferenc, Wolke: Maleczky Oszkár, Krey: Szügyi Kálmán, kitűnő énekükön kívül, nagy­szerű színpadi játékot produkáltak. Jól szerepeltek még: Nagy Margit, Buda­­novics Mária, Palló Imre, Palotay Árpád és'­Toronyi Gyula. A darab rendkívüli nagy sikerében számottevő érdeme van Harsányi Zsolt fordításának, Oláh Gábor szép díszleteinek és a legnagyobb el­ismeréssel kell megemlékeznünk Márkus László főrendezőről és Rékai Nándor karnagyról. Lantos Stark József, GÁRDONYI, ADY, PROHÁSZKA. Egy hatalmas gondolat uralkodott ben­nem, amint a Sík Sándor könyvét for­gattam : A kereszténység, a testté vált Ige. Mint egy ragyogó iniciálé, úgy har­son fel a transubstancia monumentális eszméje ebben a pompás, egyszerű mon­datban s egyetlen hatalmas oszlopára figyelve, bennem zsengett a katholiciz­­mus, az Egyház minden fensége, az élettel összeölelkező krisztusi gondolat teljes örökkévalósága. Sík Sándor ebből az élő katholiciz­­musból eszményült költővé. Cselekvő és termékeny, mint ez a katholicizmus. Egészen az Egyházé, mint minden igazi pap. S lelke a maga egészében ahhoz az eszméhez hajolt, melynek a keresztény­séget vallja, a testté vált Ige eszménye felé. A költő keresztényebb benne vagy az aktivitás, az eszme vagy az élet? Muzsika, dal, erő és szépség készülnek Sík Sán­dorral az élet igéi felé verseiben, melyek a magyar irodalomban szépségükkel és magyarságukkal külön fejezet. S a teremtő, az alkotó magyar életben is vezető egyé­niség. Cserkészeinél, a Szent István Akadémiában, a Kisfaludy-Társaságban, mindenütt az élet magjait ülteti. Példa arra, hogy a keresztény munka az igék testté foganása, példa arra, hogy a keresz­ténység nem politika és nem kétezer éves besavanyodott aggság. Teremtő, élő és uralkodó valóság, melyben az olyan pap és művész az igazán hivatott, mint ő. Ő, aki Prohászka tanítványa. Természetes, hogy könyvében őt érezi legjobban. Tanulmányában gondosan ke­resi fel a Pázmány óta legnagyobb egy­házi szónok egyéniségének elemeit egyen­ként, szabad verssé avatja egyhelyütt Prohászka mondatait, hogy költő jellemét világítsa meg, utal a szavak dinamikájára, szimbólum-szerelmét tárja elénk, hitének az élő világban trónoló és gyökerező DOHNÁNYI ERNŐ, a m. kir. Operaházban nagy sikerrel előadott A tenor című opera zeneszerzője. A HERCEG ÉS TEKLA: A tenor II. felvonásából. Palló Imre és Nagy Margit Vajda M­i Pál fényképész felvételei, Budapest, VII., Damjanich­ u. 52. PÁRBAJ JELENET A Tenor. II.­felvonásából. Toronyi Gyula, Palotay Árpád, Laurisin Lajos, Szügyi Kálmán és Butz. A HERCEG MEGSEBESÜLT. A tenor című operából. Szende Ferenc, Palló Imre, Nagy Margit és Szügyi Kálmán. JELENETEK DOHNÁNYI ERNŐ,ZENESZERZŐ A M. KIR. OPERAHÁZBAN NAGY SIKERREL ELŐADOTT A TENOR CÍMŰ OPERÁJÁBÓL. Vajda M. Pál fényképész felvételei, Budapest, VII., Damjanich-u. 52. ORSZAG-VILAG 37

Next