Ország-Világ, 1929 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-17 / 7-8. szám
1929. február 17. és 24. vetésszerűen a konzorciummal szemben helyi jellegű állást foglalt. A munkácsi színpártoló egyesület tagjai kivétel nélkül jó magyar emberek, s egyikről sem tételezhető fel, hogy valamely konzorciumi tag iránti ellenszenvből a magyar színészet létét veszélyeztesse. Bizonyos tehát, hogy csak félrevezetés folytán foglalhattak állást a ruszinszkói magyar színház konzorciuma ellen. A színpártoló egyesület álláspontját tehát revidiálni kell, mert könnyebb akkor segíteni a magyar színészetet, amikor nincsen segítségre szorulva, mint amikor megint baj van. A M. KIR. OPERAHÁZ e hó 9-én mutatta be A tenor című 3 felvonásos vígoperát. Szövegét Sternheim Bürger Schippel vígjátéka nyomán Góth Ernő írta, zenéjét szerezte Dohnányi Ernő. A darab tartalma a következő: Nagy a szomorúság Hicketier úr házában. Ebben a bánatban részt vesz a házigazda felesége, leánya és Wolke könyvnyomdász úr, valamint Krey revizor úr. A gyászos hangulat oka az, hogy a városka dalegyesülete szólókvartettjének kitűnő tenoristája meghalt és ők hárman, tenor nélkül, nem énekelhetnek kvartettet, így az a veszély fenyeget, hogy azt az ezüstserleget, amelyet az egyesületnek énekükkel megszereztek, a legközelebbi versenyen már más nyeri el. Hicketier elnök úr, azonban megoldást talál. Ő fölfedezett egy kiváló tenort, csak az a baj, hogy a nagyszerű és nélkülözhetetlen hang tulajdonosa, kétes, külvárosi, korcsmai muzsikus. Nehéz lélekkel úgy határoznak, hogy a magas c-re alkalmas torkot igénybe veszik, de annak tulajdonosát, Schippelt, mint hozzájuk méltatlant, továbbra is lenézett idegenként kezelik. Schippel azonban hamarosan észreveszi fontosságát és rákényszeríti a nagyképű társaságot, hogy kezet fogjanak vele, sőt a ház asszonyának és leányának is bemutassák. Még ebédre is kénytelenek meghívni. Közben az uralkodó herceg a ház előtt leesik lováról és Hicketier elnök leánya, Tekla, hoz neki vizet. A hercegnek megtetszik a leány, akit estére, a ház előtti kertben, találkozóra rendel. A három úr és Schippel este próbát tartanak és utána a vendégek távoznak. Schippel a ház körül járkálva, észreveszi a magas létrát, amelyen Tekla előzőleg lejött a herceghez és fel akar mászni Tekla szobájába, aki iránt szerelemre lobbant. De Krey és Wolke odarohannak, mire nagy veszekedés támad, amiben részt vesz a lármára kisiető Hicketier és felesége is. A helyzetnek új fordulatot ad, amikor a sötétből előbukkan Tekla alakja a herceg kíséretében. A fenség fölényes szavai a tisztelet kifejezését váltják ki a derék polgárokból. Csak Schippel kiabálása hozza ki őket sodrukból, aki kijelenti, hogy most már nem hajlandó Teklát nőül venni, mert pásztorórán volt a herceggel. Krey, a leány udvarlója, erre rátámad Schippelre, aki őt párbajra hívja. A praktikus elnök indítványára, a párbajt a verseny utánra halasztják. A harmadik felvonásban megtudjuk, hogy a kvartett ismét megnyerte a serleget. Schippel a párbaj elől meg akar szökni, de segédei előhurcolják. Krey úr talán még jobban fél, mint ő. Állandóan támogatni kell, alig áll a lábán. Schippel a levegőbe süti pisztolyát, de az izgalomtól Krey elterül a földön. És amikor kiderül, hogy mindketten életben maradtak, összeölelkezve nótára gyújtanak. Dohnányi finom muzsikája mesteri módon követi a szöveget és annak minden jelenete és hangulata színes, gazdag kifejező aláfestést nyer a nagyszerűen megkomponált zenében. Bár néhol, hasonló viszonyt érzünk a magasabbrendű zene és a néhol szinte bohózatszerű szöveg között, mint ami a tekintélyes polgárok és a szemtelen, vidám tenorista között fennáll. A szereplők: Schippel: Laurisin Lajos, Hicketier: Szende Ferenc, Wolke: Maleczky Oszkár, Krey: Szügyi Kálmán, kitűnő énekükön kívül, nagyszerű színpadi játékot produkáltak. Jól szerepeltek még: Nagy Margit, Budanovics Mária, Palló Imre, Palotay Árpád és'Toronyi Gyula. A darab rendkívüli nagy sikerében számottevő érdeme van Harsányi Zsolt fordításának, Oláh Gábor szép díszleteinek és a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk Márkus László főrendezőről és Rékai Nándor karnagyról. Lantos Stark József, GÁRDONYI, ADY, PROHÁSZKA. Egy hatalmas gondolat uralkodott bennem, amint a Sík Sándor könyvét forgattam : A kereszténység, a testté vált Ige. Mint egy ragyogó iniciálé, úgy harson fel a transubstancia monumentális eszméje ebben a pompás, egyszerű mondatban s egyetlen hatalmas oszlopára figyelve, bennem zsengett a katholicizmus, az Egyház minden fensége, az élettel összeölelkező krisztusi gondolat teljes örökkévalósága. Sík Sándor ebből az élő katholicizmusból eszményült költővé. Cselekvő és termékeny, mint ez a katholicizmus. Egészen az Egyházé, mint minden igazi pap. S lelke a maga egészében ahhoz az eszméhez hajolt, melynek a kereszténységet vallja, a testté vált Ige eszménye felé. A költő keresztényebb benne vagy az aktivitás, az eszme vagy az élet? Muzsika, dal, erő és szépség készülnek Sík Sándorral az élet igéi felé verseiben, melyek a magyar irodalomban szépségükkel és magyarságukkal külön fejezet. S a teremtő, az alkotó magyar életben is vezető egyéniség. Cserkészeinél, a Szent István Akadémiában, a Kisfaludy-Társaságban, mindenütt az élet magjait ülteti. Példa arra, hogy a keresztény munka az igék testté foganása, példa arra, hogy a kereszténység nem politika és nem kétezer éves besavanyodott aggság. Teremtő, élő és uralkodó valóság, melyben az olyan pap és művész az igazán hivatott, mint ő. Ő, aki Prohászka tanítványa. Természetes, hogy könyvében őt érezi legjobban. Tanulmányában gondosan keresi fel a Pázmány óta legnagyobb egyházi szónok egyéniségének elemeit egyenként, szabad verssé avatja egyhelyütt Prohászka mondatait, hogy költő jellemét világítsa meg, utal a szavak dinamikájára, szimbólum-szerelmét tárja elénk, hitének az élő világban trónoló és gyökerező DOHNÁNYI ERNŐ, a m. kir. Operaházban nagy sikerrel előadott A tenor című opera zeneszerzője. A HERCEG ÉS TEKLA: A tenor II. felvonásából. Palló Imre és Nagy Margit Vajda Mi Pál fényképész felvételei, Budapest, VII., Damjanich u. 52. PÁRBAJ JELENET A Tenor. II.felvonásából. Toronyi Gyula, Palotay Árpád, Laurisin Lajos, Szügyi Kálmán és Butz. A HERCEG MEGSEBESÜLT. A tenor című operából. Szende Ferenc, Palló Imre, Nagy Margit és Szügyi Kálmán. JELENETEK DOHNÁNYI ERNŐ,ZENESZERZŐ A M. KIR. OPERAHÁZBAN NAGY SIKERREL ELŐADOTT A TENOR CÍMŰ OPERÁJÁBÓL. Vajda M. Pál fényképész felvételei, Budapest, VII., Damjanich-u. 52. ORSZAG-VILAG 37