Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)

1932-06-15 / 7-8. szám

1932 június 30 — július 15 ORSZAG-VILAG ------------------■"_ .................. . ............. ... —- 5 az Ufa-csoport vonul be a gyárba. Előre­láthatóan a «Vén gazember»-t filmesí­­tik meg, német és magyar változatban. Utánuk újból a franciák jönnek vissza, valószínűen Fejős Pálla.­. Elérkeztünk a filmstúdió előtt elterülő hatalmas udvarra. Valóságos kis tündér­tanya közepébe csöppentünk. Előttünk egy nyári varieté nyolcméteres nyílt színpada állott bedíszletezve. A színpadhoz félkör­ben a filmben szereplő nézők számára kerti lugasok, pálmákkal díszített páho­lyok, virágokkal felfuttatott feljárók csat­lakoznak. Nyári mulató színes díszlet képe tárult elénk, arra várva, hogy a szereplők seregével népesüljön be. Ennek a varieté­nek fontos szerepe van a készülő filmben, mert a színpadán lejátszódó darab cselek­ménye segítségével oldja meg a nyomozó újságíró a r Repü­lő arany* bűnügyi rejté­lyét. —­ Csak az esős napok elmúlását vár­juk még, — hangzott a magyarázat —­ és itt folytatjuk a film forgatását, mégpe­dig éjszakai felvételeken. Ezt a jelenetet francia és magyar változatban közvetle­nül egymásután készítjük el. Egyedül ez a díszlet húszezer pen­gőbe került s bajos volna mégegy­­szer felépíteni, — árulta el jelentős hangsúllyal Bin­gerth János a díszletépítés csinos össze­gét. A gyár raktárának egyik részében is fes­tői díszletre bukkantunk. A filmben sze­replő gangszterek vidéki tanyáját, egy el­dugott fészert, ahol az aranyat szállító re­pülőgépüket rejtegetik, — ezt a búvóhelyet itt a díszletraktárban építették fel, amely­nek a világítása éppen megfelel a célnak. —­ A (­Repülő arany* külső felvételeit Pilisvár környékén, Tihanyban, Buda­pest több pontján és a­­ levegőben vesszük fel. A film legizgalmasabb jele­netei ugyanis repülőgépen játszódnak le. A gangszterek aranycsempésző re­pülőgépét lelövik. A gép­ zuhanását a legjobb magyar pilóták segítségével Má­tyásföldön fogjuk lefotografálni. A repülőgép pusztulását, élethűen örökítjük meg.elégését Éppen az egyik műteremjelenet forga­­sához érkeztünk, — invitált be Bingerth igazgató a vöröslámpással ((tilosra állított) ajtón, a Stúdióba. itt számunkra értelmetlen hangzavar ka­vargott. Rendezői vezényszavak pattogtak, jelzőkürtök búgtak, a ((hangmérnöki mik­rofon parancsai harsogtak, a szereplők párbeszéde zsongott, a filmfelvevőgép kat­togott, itt is, ott is felállított díszletek me­­redeztek, főszereplők és statiszták kering­tek s mindezt, a zűrzavaros mozgást a Ju­­piter-lámpák és a mellettük eltörpülő ki­sebb reflektorok vakító fénye fogta össze valami impresszionista képstílusba. A felvevőgép lencséje a tihanyi Sport­szálló kis verandájának lekopirozott má­sára meredt, hogy lefotografálja a reflek­­tor-kévékkel erősen behintett Lisette Lá­mán és Roland Toutain ((szárazföldi) já­tékát, (a vízi jeleneteket napokkal előbb a helyszínen vették fel) és megrögzítse a hangos jelenetüket. Az ingujjra vetkőzött Székely István alakja körül az assziszten­sek, operatőrök és egyéb titokzatos fel­adatokkal megbízott segédek serege buzgól­kodott, az egyik hátrábblévő asztalnál kap­csolótábla, telefonkészülék és dudák társa­ságában Dénes Ervin, a tehetséges fiatal segédrendező továbbította Székely István utasításait, a stúdió előttünk ismeretlen, rejtett helyeire. A rövid szünet alatt Székely Istvánnal vonultanik félre a stúdió egyik csendesebb sarkába. — Hogyan megy a munka idehaza? — Kitűnően, — válaszolta megelége­detten a fiatal filmrendező, aki Berlin­ben, a «világpiacon» már az első garni­túrában foglal helyet. — Nagy örömmel dolgozom idehaza. A franciák is, akikkel először filmezek együtt, értik a dolgukat, valamennyien fiatal erők, de a magyar szereplők is elsőrangú­a­k s hiszem, hogy produkción­kat szívesen fogadja majd a kifejlett kritikai érzékű magyar közönség. — A jövő programja? — A «Repülő arany” felvételei után valószínűen Berlinbe megyek, ahová szerződésem l­ív. A télen azonban vis­­­szajövök Pestre és itt készítek egy-két magyar és idegennyelvű­ verziójú filmet. Újból kigyult a «jupiterek* fénysugara és Székely István visszatért a felvevőgép­hez. Germaine Russey, a feltűnő szépségű francia filmprimadonna állt elém. —­« Hát minket meg sem kérdez szólt tréfás nehezteléssel. —­ Nem ki­váncsi arra, hogyan érezzük magunkat Magyarországon? ... * 21 — Dehogyisnem . .. Tessék csak dik­tálni, jegyzem, —­ volt a szolgálatkész vá­laszunk. — Megírhatja nyugodtan, hogy akár évekig is szívesen ittmaradnánk, olyan szép itt Önöknél és annyira kedvesek az emberek. Monsieur Székellyel öröm együtt dolgozni és Monsieur Bingerth a legszívesebb házigazda, akit valaha is­mertem. — Én is kitünően érzem magam Bu­dapesten, — vágott közbe Roland Tou­­tain, a franciák naturh­ursa és elragadta­tása jeléül hatalmas szállóval tett pontot a mondata végére. Roland Toutainről ugyanis illik tudni, hogy tréfáskedvű fiatal úr, a francia trupp mókacsinálója, aki merész akrobatikus mutatványaival állandóan rettegésben tartja a stúdió népét. Róla beszélik, hogy Párizs­ban, amikor az impresszáriója elvitte a filmgyár igazgatójához a szerződést alá­írni. Jókedvében az esőcsatornán mászott fel öt emelet magasságba és az ablakon lé­pett be az igazgató szobájába. Az effajta produkciókra azután bőséges alkalma nyílik Monsieur Toutain-nek készülő filmben és a stúdióban egyaránt s a így nem csoda, hogy kitű­nő hangulatban éli napjait Budapesten. Örömmel és lelkesedéssel állapítjuk meg e látogatásunk után, hogy megindult végre a magyar filmgyártás, amely hivatva van a szerződés nélküli színészek problémájá­nak megoldására is, azonfelül ezáltal ez a gazdaságilag teljesen leromlott ország bele­kapcsolódott a filmvilágpiac ma még be­láthatatlan körforgásába. Gyulay Zoltán. Vámcsalásért és megveszte­getésért eljárás indult egy budapesti kártyagyár ellen Feltűnést keltő feljelentés ügyében indult meg az eljárás a budapesti főkapitányságon és a vámhatóságoknál egy ismert kártya­gyár és ann­ak S. B. nevű­ alkalmazottja ellen megvesztegetés és vámcsalás miatt. A feljelentést vitéz dr. Varga Béla ügy­véd utján K. E. volt vámkezelő tette meg, aki előadta beadványában, hogy 1930. évi március havában egy vám­szaki felügyelő a kártyagyár címére érkezett egy v­agyon papirt az előirt 21 aranykorona vámtétel helyett hat méter mázsánkinti aranykoronával vámolt el és ezen eljárása jutalmául vagyononkint ötszáz pengő sápot kö­vetelt a gyártól. De nemcsak a márciusban hamisan el­vámolt egy vagyon után követelte ezt az összeget, hanem a régebben érkezett szál­lítmányok után is, mert azokat is alacso­nyabban vámolta el. A gyár eleinte nem akart fizetni, de a vámfelügyelő megfenyegette, ha nem kapja meg a kívánt összeget, akkor felveszi a jövedéki kihágásról szóló jegyzőkönyvet és ez esetben a gyárnak nemcsak a tizenöt aranyko­rona métermázsánkinti különbözetet kell megfizetni, hanem a jelentős bír­ságot is. A kellemetlenség elkerülése végett a gyár S. B. alkalmazottja útján több részletben összesen 3600 pengőt fizetett ki a vámfelügyelőnek. A vámtiszt pedig csak akkor adta ki a vámokmányokat a gyárnak, amikor már a teljes 3600 pengőt megkapta. A feljelentés több tanúra hivatkozik, akik előtt S. B. elpanaszolta, hogy rajta keresztül valósággal zsarolják a gyárat és megemlítette azt is, hogy több ezer pen­gőt kellett neki ilymódon kifizetni. A vámszaki felügyelő ellen megvesztege­tésen kívül még zsarolásért is megindul az eljárás.

Next