Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)
1932-06-15 / 7-8. szám
1932 június 30 — július 15 ORSZAG-VILAG ------------------■"_ .................. . ............. ... —- 5 az Ufa-csoport vonul be a gyárba. Előreláthatóan a «Vén gazember»-t filmesítik meg, német és magyar változatban. Utánuk újból a franciák jönnek vissza, valószínűen Fejős Pálla.. Elérkeztünk a filmstúdió előtt elterülő hatalmas udvarra. Valóságos kis tündértanya közepébe csöppentünk. Előttünk egy nyári varieté nyolcméteres nyílt színpada állott bedíszletezve. A színpadhoz félkörben a filmben szereplő nézők számára kerti lugasok, pálmákkal díszített páholyok, virágokkal felfuttatott feljárók csatlakoznak. Nyári mulató színes díszlet képe tárult elénk, arra várva, hogy a szereplők seregével népesüljön be. Ennek a varietének fontos szerepe van a készülő filmben, mert a színpadán lejátszódó darab cselekménye segítségével oldja meg a nyomozó újságíró a r Repülő arany* bűnügyi rejtélyét. — Csak az esős napok elmúlását várjuk még, — hangzott a magyarázat — és itt folytatjuk a film forgatását, mégpedig éjszakai felvételeken. Ezt a jelenetet francia és magyar változatban közvetlenül egymásután készítjük el. Egyedül ez a díszlet húszezer pengőbe került s bajos volna mégegyszer felépíteni, — árulta el jelentős hangsúllyal Bingerth János a díszletépítés csinos összegét. A gyár raktárának egyik részében is festői díszletre bukkantunk. A filmben szereplő gangszterek vidéki tanyáját, egy eldugott fészert, ahol az aranyat szállító repülőgépüket rejtegetik, — ezt a búvóhelyet itt a díszletraktárban építették fel, amelynek a világítása éppen megfelel a célnak. — A (Repülő arany* külső felvételeit Pilisvár környékén, Tihanyban, Budapest több pontján és a levegőben vesszük fel. A film legizgalmasabb jelenetei ugyanis repülőgépen játszódnak le. A gangszterek aranycsempésző repülőgépét lelövik. A gép zuhanását a legjobb magyar pilóták segítségével Mátyásföldön fogjuk lefotografálni. A repülőgép pusztulását, élethűen örökítjük meg.elégését Éppen az egyik műteremjelenet forgasához érkeztünk, — invitált be Bingerth igazgató a vöröslámpással ((tilosra állított) ajtón, a Stúdióba. itt számunkra értelmetlen hangzavar kavargott. Rendezői vezényszavak pattogtak, jelzőkürtök búgtak, a ((hangmérnöki mikrofon parancsai harsogtak, a szereplők párbeszéde zsongott, a filmfelvevőgép kattogott, itt is, ott is felállított díszletek meredeztek, főszereplők és statiszták keringtek s mindezt, a zűrzavaros mozgást a Jupiter-lámpák és a mellettük eltörpülő kisebb reflektorok vakító fénye fogta össze valami impresszionista képstílusba. A felvevőgép lencséje a tihanyi Sportszálló kis verandájának lekopirozott mására meredt, hogy lefotografálja a reflektor-kévékkel erősen behintett Lisette Lámán és Roland Toutain ((szárazföldi) játékát, (a vízi jeleneteket napokkal előbb a helyszínen vették fel) és megrögzítse a hangos jelenetüket. Az ingujjra vetkőzött Székely István alakja körül az asszisztensek, operatőrök és egyéb titokzatos feladatokkal megbízott segédek serege buzgólkodott, az egyik hátrábblévő asztalnál kapcsolótábla, telefonkészülék és dudák társaságában Dénes Ervin, a tehetséges fiatal segédrendező továbbította Székely István utasításait, a stúdió előttünk ismeretlen, rejtett helyeire. A rövid szünet alatt Székely Istvánnal vonultanik félre a stúdió egyik csendesebb sarkába. — Hogyan megy a munka idehaza? — Kitűnően, — válaszolta megelégedetten a fiatal filmrendező, aki Berlinben, a «világpiacon» már az első garnitúrában foglal helyet. — Nagy örömmel dolgozom idehaza. A franciák is, akikkel először filmezek együtt, értik a dolgukat, valamennyien fiatal erők, de a magyar szereplők is elsőrangúak s hiszem, hogy produkciónkat szívesen fogadja majd a kifejlett kritikai érzékű magyar közönség. — A jövő programja? — A «Repülő arany” felvételei után valószínűen Berlinbe megyek, ahová szerződésem lív. A télen azonban visszajövök Pestre és itt készítek egy-két magyar és idegennyelvű verziójú filmet. Újból kigyult a «jupiterek* fénysugara és Székely István visszatért a felvevőgéphez. Germaine Russey, a feltűnő szépségű francia filmprimadonna állt elém. —« Hát minket meg sem kérdez szólt tréfás nehezteléssel. — Nem kiváncsi arra, hogyan érezzük magunkat Magyarországon? ... * 21 — Dehogyisnem . .. Tessék csak diktálni, jegyzem, — volt a szolgálatkész válaszunk. — Megírhatja nyugodtan, hogy akár évekig is szívesen ittmaradnánk, olyan szép itt Önöknél és annyira kedvesek az emberek. Monsieur Székellyel öröm együtt dolgozni és Monsieur Bingerth a legszívesebb házigazda, akit valaha ismertem. — Én is kitünően érzem magam Budapesten, — vágott közbe Roland Toutain, a franciák naturhursa és elragadtatása jeléül hatalmas szállóval tett pontot a mondata végére. Roland Toutainről ugyanis illik tudni, hogy tréfáskedvű fiatal úr, a francia trupp mókacsinálója, aki merész akrobatikus mutatványaival állandóan rettegésben tartja a stúdió népét. Róla beszélik, hogy Párizsban, amikor az impresszáriója elvitte a filmgyár igazgatójához a szerződést aláírni. Jókedvében az esőcsatornán mászott fel öt emelet magasságba és az ablakon lépett be az igazgató szobájába. Az effajta produkciókra azután bőséges alkalma nyílik Monsieur Toutain-nek készülő filmben és a stúdióban egyaránt s a így nem csoda, hogy kitűnő hangulatban éli napjait Budapesten. Örömmel és lelkesedéssel állapítjuk meg e látogatásunk után, hogy megindult végre a magyar filmgyártás, amely hivatva van a szerződés nélküli színészek problémájának megoldására is, azonfelül ezáltal ez a gazdaságilag teljesen leromlott ország belekapcsolódott a filmvilágpiac ma még beláthatatlan körforgásába. Gyulay Zoltán. Vámcsalásért és megvesztegetésért eljárás indult egy budapesti kártyagyár ellen Feltűnést keltő feljelentés ügyében indult meg az eljárás a budapesti főkapitányságon és a vámhatóságoknál egy ismert kártyagyár és annak S. B. nevű alkalmazottja ellen megvesztegetés és vámcsalás miatt. A feljelentést vitéz dr. Varga Béla ügyvéd utján K. E. volt vámkezelő tette meg, aki előadta beadványában, hogy 1930. évi március havában egy vámszaki felügyelő a kártyagyár címére érkezett egy vagyon papirt az előirt 21 aranykorona vámtétel helyett hat méter mázsánkinti aranykoronával vámolt el és ezen eljárása jutalmául vagyononkint ötszáz pengő sápot követelt a gyártól. De nemcsak a márciusban hamisan elvámolt egy vagyon után követelte ezt az összeget, hanem a régebben érkezett szállítmányok után is, mert azokat is alacsonyabban vámolta el. A gyár eleinte nem akart fizetni, de a vámfelügyelő megfenyegette, ha nem kapja meg a kívánt összeget, akkor felveszi a jövedéki kihágásról szóló jegyzőkönyvet és ez esetben a gyárnak nemcsak a tizenöt aranykorona métermázsánkinti különbözetet kell megfizetni, hanem a jelentős bírságot is. A kellemetlenség elkerülése végett a gyár S. B. alkalmazottja útján több részletben összesen 3600 pengőt fizetett ki a vámfelügyelőnek. A vámtiszt pedig csak akkor adta ki a vámokmányokat a gyárnak, amikor már a teljes 3600 pengőt megkapta. A feljelentés több tanúra hivatkozik, akik előtt S. B. elpanaszolta, hogy rajta keresztül valósággal zsarolják a gyárat és megemlítette azt is, hogy több ezer pengőt kellett neki ilymódon kifizetni. A vámszaki felügyelő ellen megvesztegetésen kívül még zsarolásért is megindul az eljárás.