Országépítés - Nemzetpolitikai Szolgálat, 1941 (1. évfolyam, 1-23. szám)
1941-01-15 / 1. szám
ORSZÁG ÉPÍTÉSE ARAGIAR VISSZATÉRÉS... A rehabilitációs törvény rendelkezései A bíró, amikor valamilyen bűnügyben a büntetőtörvénykönyv szabályainak megfelelően ítéletet hoz, a társadalom védelmében jár el, az egész közösségnevében sújt le a bűnösre. Büntető jogszabályainknak és a büntető eljárásnak kettős célja van: társadalmunk preventív védelme és az elkövetett bűncseleknényeknek megtorlása. A bűncse-lekmények s az elkövetésük ese- jén kiszabandó büntetések meghatározásával mindenekelőtt arra törekszik, hogy megelőzze, megakadályozza a bűneseteket ,a bűnözésre hajlamosak lelkébe oltja a büntetéstől való félelmet, mint ahogy az orvos alkalmaz megelőző, védőoltást a himlő ellen. Mivel azonban a bűnözéseket végleg megakadályozni nem lehet, legfeljebb számukat lehet csökkenteni, a büntetőeljárások második feladata, hogy a bűnözőket megérdemelt büntetéssel sújtsa, vagyis elégtételt szerezzen a bűncselekmény elkövetéséért közösségünk nevében. Az elítélés hátrányos jogkövetkezményei A bűnügyi elítélésnek tehát a kiszabott büntetéssel meg kell torolnia a bűncselekményt, meg kell büntetnie a bűnözőt. Az azonban nem lehet célja a bün- tetőeljárásnak, hogy azt az em bert, aki ha egyszer meg is botlott, de a rászabott büntetés kiállása után meg akar javulni, vissza akar térni a becsületes útra, egy életen keresztül hátrányos helyzetbe juttassa, megakadályozva jószándékának keresztülvitelében, a társadalomból kitaszítsa. A büntetőbíróság ítéletéhez vagy a büntetés kiállásához jogszabályaink különböző hátrányos jogkövetkezményeket fűznek. Ezek a jogkövetkezmények természetesen nem mind embertelenek, helytelenek, mint hozzá nem értők néha hangoztatják, sőt legnagyobbrészt szükségesek is, hiszen céljuk, hogy részben az elítélttel éreztessék azt a kedvezőtlen megítélést, amelyre bűncselekményével rászolgált, részben pedig a jogos köz- és magánérdek védelmét szolgálják. Büntetőtörvénykönyvünk is figyelembe veszi s mellékbüntetésként szabályozza az elítélésnek jogfosztó következményeit, büntetőjogunk rendszerében azonban ezek a hátrányos jogkövetkezmények az ítéletben megszabott időtartam lejártával önmaguktól megszűnnek. Ezeken a bírói ítéletben meghatározott jogkövetkezményeken kívül azonban mindeddig olyan különféle joghátrányok is járultak a büntetéshez, amelyeket nem büntetőjogi, hanem másféle, különösen közigazgatási vonatkozású törvények és rendeletek fűzte be hozzá. Ezek a következmények az ítéletben megszabott határidőn túlmenően, sőt gyakran életfogytig tartottak és az elítéltnek a közszolgálat körén kívül eső boldogulását is megnehezítették, megakadályozták. Ezért volt már hosszú idő óta kívánatos a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszorítása, vagyis, közkeletű néven, a rehabilitációnak jogrendszerünkbe való bevezetése. Bírói rehabilitáció A rehabilitációs törvény, amelyet a képviselőház már letárgyalt , anmely hamarosan életbe is lép, lehetővé teszi az egyszer megtévelyedettek számára a társadalmi életbe és a tisztes polgári munkába való visszatérést, lehetőséget ad, hogy azok, akik azt megérdemlik, jövőjük szempontjából mentesülhessenek a büntetőtörvénykönyvön túlmenő hátrányos jogkövetkezmények hatásaitól. Azt azonban, hogy ki érdemes a rehabilitációra, csak esetenként és egyénenként lehet megállapítani, éppen ezért a törvény is az egyéni elbírálást tartja szem előtt, vagyis a bírói rehabilitációt tette rendelkezéseinek középpontjává, Így tehát a törvény életbelépése után mindenegyes esetben a bíróság teszi lelkiismeretes mérlegelés tárgyává, váljon a közérdek szempontjából kívánatos-e a rehabilitását kérő elítélt mentesítése. A bírói rehabilitációnak a törvény két irányban enged teret. Először is eleve kizárja a hátrányos következmények beállását, ha ezt maga a bűncselekmény felett ítélkező bíróság ítéletében helyesnek látja. Mia pedig az ítélkező bíróság nem zárja ki ítéletében a hátrányos jogkövetkezmények bekövetkezését, de a büntetés végrehajtását felfüggeszti, a törvény lehetővé teszi, hogy az elítélt, aki a próbaidő alatt kifogástalan magaviseletével a büntetés végrehajtásától mentesül, egyúttal megszabaduljon a hátrányos következményektől is. • Ezeken az eseteken felül az elítélt csak bizonyos idők— 5, illetve 3 év — elteltével, utólag fordulhat a bírósághoz , s kérheti a hátrányos következmények megszüntetését, feltéve, hogy elítélése óta tisztességes életmódot folytatott, bűncselekményét tőle telhetően igyekezett jóvátenni és a kedvezményre egyébként is érdemesnek bizonyul. A bíróság azután a törvény értelmében meghozza döntését, szigorúan mérlegelve azonban, várjon az illető valóban érdemes-e a kedvezményre. A rehabilitáló eljárás során a bíróság tekintetbe veszi a bűncselekmény súlyát, indokát, erkölcsi jelentőségét, továbbá a rehabilitálástkérő egész egyéniségét, a jövőben várható ma-