Országépítés - Nemzetpolitikai Szolgálat, 1941 (1. évfolyam, 1-23. szám)

1941-01-15 / 1. szám

4 ORSZÁGÉPÍTÉS rátartását s végül a rehabilitá­lást jóváhagyó, vagy megtagadó határozatnak kihatását az el­ítélt társadalmi helyzetére, lét­­fenntartására. Minél egyszerűbb, rövidebb eljárást A rehabilitáló eljárás tekin­tetében a törvény am törek­szik, hogy minél egyszerűbb és rövidebb úton tegye lehetővé a jogosult kérelmező számára cél­jának elérését. Lényegében a rehabilitáló eljárás abból áll majd, hogy a bíróság az elítélt kérelme alapján hivatalból tájékozódik a döntéshez szükséges adatok felől, és nem nyilvános tárgya­láson, végzéssel határoz. Az egyéni elbírálás elve alól a törvény, egyetlen kivételt tesz: a, 18 éven aluli bűntettesekre általában, a törvény erejénél fogva, kizárja a hátrányos jog­következmények beállását. A törvény felfogása ugyanis az, hogy a teljes értelmi és er­kölcsi fejlettség elérése előtt elkövetett bűncselekmény nem szolgáltathat alapot a jellem jövőbeli fejlődésének biztos megállapítására. Körültekintő módon gondos­kodik a rehabilitálásról szóló törvény arról is, hogy az olyan elítélés, amelyhez a törvén­y értelmében méltányosnak talált okokból hátrányos jogkövetkez­mények nem kapcsolódtak vagy már nem kapcsolódnak — megfelelő módon titokban maradjon.­ ­Ennek értelmében a törvény alapelveivel összhangba hozzák az Országos Bűnügyi Nyilván­tartó Hivatal értesítési kötele­zettségét is. A törvény rendelkezései a külföldön történt elítélés ese­tére is megfelelő módon kiter­jednek. A kisebb jelentőségű jogkövetkezmények szempontjá­­ból a törvény módot nyújt arra is, hogy az illetékes hatóság a bírói rehabilitációs eljárás igénybevétele nélkül is mente­síthesse az elítéltet bizonyos hátrányos következmények alól, ha érdemességét megfelelő mó­don kimutatja: »Meg kell szüntetni a címkór­ságot — éspedig neveléssel kell megszüntetni.. .« Alig néhány hete hangzottak el ezek a szavak a miniszterel­nök úr szévjóból a képviselőház­­ban, s eredményük máris meg­mutatkozott: megindult az a lel­keket újjá­­formáló, új felfogást kialakító munka, amelynek célja a fölösleges címek használatának megszüntetése. Nem könnyű feladat ez, s el­sősorban neveléssel oldható meg. Az utóbbi időben m iskoláinkban is lábrakapott a különböző cí­mekkel, rangokkal sallangozott­­ megszólítások káros szokása, s­­ így kétszeresen indokolt, hogy az első lépést ép a közoktatási­­ ügyek legfőbb intézője tette meg. A kultuszminiszter 172.680 K IHO. V. sz. alatt rendeletet adott ki, az ország valamennyi tanke­rületi főigazgatójának, vala­mennyi tanárképző intézet elnök­ségének, valamennyi alárendelt iskola igazgatójának címezve, amelynek szövege a következőké­pen hangzik: »Az iskolai nevelő és oktató munka azt követeli, hogy min­den zavaró körülménytől mente­sítsük. Mivel arról értesültem, hogy az utóbbi időben az isko­lákban az oktató tanárok és ta­nítók különféle rangjelző­ — Nagyságos, Méltóságos,­­ Kegyel­mes — címeket követelnek, s a tanulók ily megszólítással élnek, a jövőre nézve elrendelem, hogy a tanulók a férfioktatókat: igaz­gató úr, tanár úr, tanító úr, fér­jes nőket: tanárnő asszony, taní­tónő asszony, hajadonokat pe­dig­ tanár- és tanítókisasszony néven szólítsák. Megengedem ezenfelül azt is, hogy az oktatók a bácsi és néni , tanító bácsi, tanító néni megszólításra enge­délyt adjanak tanítványaiknak. A fenti megszólításokon kívül az iskolákban minden más megszó­lítás követelése, vagy elfogadása tilos. Erről a rend­el­etemről az igazgatók oktassák ki a tanuló­kat.«. A jövőben tehát nem lesznek többé »Nagyságos Osztályfőnök Urak«, »Méltóságos Igazgató Urak«, »Méltóságos kisasszo­nyok« és »Kegyelmes Asszo­nyok«, csak egyszerűen, mint illik, tanár urak, tanárnő asz­­szonyok — és ami a legnagyobb tiszt­eletet s a legtöbb szeretet­et fejezi ki, ami legközelebb hozza, egymáshoz a csöppnyi nebulót oktatójával: tanító bácsik és ta­nító nénik. .. kultuszminiszter, amikor rendeletét megszöve­gezte, a gyermekietek legmélyebb ismeretéről tett tanúságot, mert a gyermek természettől egészsé­ges ösztöne és gondolkodásmódja nem ismeri, nem érti meg a cí­mek és rangok mérgező bűvöle­tét. A gyermekietek csak őszinte, egészséges érzelmekre, képes, csak tisztelni és szeretni tud — Ennek­ kifejezésére pedig nem a nagyságos, méltóságos, vagy ke­gyelmes titulus, hanem leginkább a bácsi és a néni alkalmas. .. kultuszminiszter rendeleté­nek szellemével teljesen egyező határozatot hozott a közelmúlt­ban a kolozsvári egyetem tárnl­csa is, kimondván, hogy az egye­tem hallgatói tanáraik megszó­lítására csak egyetlen címet: a „Professzor Urat« használják. A jég­­ tehát a legfelsőbb oktatás taván is megtört s remélhetőleg a kolozsvári egyetem bölcs példa­­adása nem marad, elszigetelt je­lenség. .A határozat szerint a ko­lozsvári egyetemen is a címzése­ket általánosan felváltja az a megszólítás, amely megfelelőért kifejezi a katedra méltóságát s amely éppen nemes egyszerűsége következtében, a legmélyebb tisz­teidet hordozza magéi­val. • Nagyságos urak és méltóságos asszonyok helyett — tanítóbácsik és tanítónénik A ko­lzsvári egyetem tanácsa is állást foglalt a fölösleges címzések ellen

Next