Országépítés - Nemzetpolitikai Szolgálat, 1941 (1. évfolyam, 1-23. szám)
1941-01-15 / 1. szám
4 ORSZÁGÉPÍTÉS rátartását s végül a rehabilitálást jóváhagyó, vagy megtagadó határozatnak kihatását az elítélt társadalmi helyzetére, létfenntartására. Minél egyszerűbb, rövidebb eljárást A rehabilitáló eljárás tekintetében a törvény am törekszik, hogy minél egyszerűbb és rövidebb úton tegye lehetővé a jogosult kérelmező számára céljának elérését. Lényegében a rehabilitáló eljárás abból áll majd, hogy a bíróság az elítélt kérelme alapján hivatalból tájékozódik a döntéshez szükséges adatok felől, és nem nyilvános tárgyaláson, végzéssel határoz. Az egyéni elbírálás elve alól a törvény, egyetlen kivételt tesz: a, 18 éven aluli bűntettesekre általában, a törvény erejénél fogva, kizárja a hátrányos jogkövetkezmények beállását. A törvény felfogása ugyanis az, hogy a teljes értelmi és erkölcsi fejlettség elérése előtt elkövetett bűncselekmény nem szolgáltathat alapot a jellem jövőbeli fejlődésének biztos megállapítására. Körültekintő módon gondoskodik a rehabilitálásról szóló törvény arról is, hogy az olyan elítélés, amelyhez a törvény értelmében méltányosnak talált okokból hátrányos jogkövetkezmények nem kapcsolódtak vagy már nem kapcsolódnak — megfelelő módon titokban maradjon. Ennek értelmében a törvény alapelveivel összhangba hozzák az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal értesítési kötelezettségét is. A törvény rendelkezései a külföldön történt elítélés esetére is megfelelő módon kiterjednek. A kisebb jelentőségű jogkövetkezmények szempontjából a törvény módot nyújt arra is, hogy az illetékes hatóság a bírói rehabilitációs eljárás igénybevétele nélkül is mentesíthesse az elítéltet bizonyos hátrányos következmények alól, ha érdemességét megfelelő módon kimutatja: »Meg kell szüntetni a címkórságot — éspedig neveléssel kell megszüntetni.. .« Alig néhány hete hangzottak el ezek a szavak a miniszterelnök úr szévjóból a képviselőházban, s eredményük máris megmutatkozott: megindult az a lelkeket újjáformáló, új felfogást kialakító munka, amelynek célja a fölösleges címek használatának megszüntetése. Nem könnyű feladat ez, s elsősorban neveléssel oldható meg. Az utóbbi időben m iskoláinkban is lábrakapott a különböző címekkel, rangokkal sallangozott megszólítások káros szokása, s így kétszeresen indokolt, hogy az első lépést ép a közoktatási ügyek legfőbb intézője tette meg. A kultuszminiszter 172.680 K IHO. V. sz. alatt rendeletet adott ki, az ország valamennyi tankerületi főigazgatójának, valamennyi tanárképző intézet elnökségének, valamennyi alárendelt iskola igazgatójának címezve, amelynek szövege a következőképen hangzik: »Az iskolai nevelő és oktató munka azt követeli, hogy minden zavaró körülménytől mentesítsük. Mivel arról értesültem, hogy az utóbbi időben az iskolákban az oktató tanárok és tanítók különféle rangjelző — Nagyságos, Méltóságos, Kegyelmes — címeket követelnek, s a tanulók ily megszólítással élnek, a jövőre nézve elrendelem, hogy a tanulók a férfioktatókat: igazgató úr, tanár úr, tanító úr, férjes nőket: tanárnő asszony, tanítónő asszony, hajadonokat pedig tanár- és tanítókisasszony néven szólítsák. Megengedem ezenfelül azt is, hogy az oktatók a bácsi és néni , tanító bácsi, tanító néni megszólításra engedélyt adjanak tanítványaiknak. A fenti megszólításokon kívül az iskolákban minden más megszólítás követelése, vagy elfogadása tilos. Erről a rendeletemről az igazgatók oktassák ki a tanulókat.«. A jövőben tehát nem lesznek többé »Nagyságos Osztályfőnök Urak«, »Méltóságos Igazgató Urak«, »Méltóságos kisasszonyok« és »Kegyelmes Asszonyok«, csak egyszerűen, mint illik, tanár urak, tanárnő aszszonyok — és ami a legnagyobb tiszteletet s a legtöbb szeretetet fejezi ki, ami legközelebb hozza, egymáshoz a csöppnyi nebulót oktatójával: tanító bácsik és tanító nénik. .. kultuszminiszter, amikor rendeletét megszövegezte, a gyermekietek legmélyebb ismeretéről tett tanúságot, mert a gyermek természettől egészséges ösztöne és gondolkodásmódja nem ismeri, nem érti meg a címek és rangok mérgező bűvöletét. A gyermekietek csak őszinte, egészséges érzelmekre, képes, csak tisztelni és szeretni tud — Ennek kifejezésére pedig nem a nagyságos, méltóságos, vagy kegyelmes titulus, hanem leginkább a bácsi és a néni alkalmas. .. kultuszminiszter rendeletének szellemével teljesen egyező határozatot hozott a közelmúltban a kolozsvári egyetem tárnlcsa is, kimondván, hogy az egyetem hallgatói tanáraik megszólítására csak egyetlen címet: a „Professzor Urat« használják. A jég tehát a legfelsőbb oktatás taván is megtört s remélhetőleg a kolozsvári egyetem bölcs példaadása nem marad, elszigetelt jelenség. .A határozat szerint a kolozsvári egyetemen is a címzéseket általánosan felváltja az a megszólítás, amely megfelelőért kifejezi a katedra méltóságát s amely éppen nemes egyszerűsége következtében, a legmélyebb tiszteidet hordozza magéival. • Nagyságos urak és méltóságos asszonyok helyett — tanítóbácsik és tanítónénik A kolzsvári egyetem tanácsa is állást foglalt a fölösleges címzések ellen