Orvosi Hetilap, 1858. október (2. évfolyam, 39-43. szám)
1858-10-24 / 42. szám
— 659 — zemnek ujjaival rögzítve , jobb kezemmel a mellkasnak mellsejére alkalmazok egyarányos rhytmusa benyomtatásokat, fújtató módjára , utánozván mintegy a lehelési működést. Ez alatt éles fúvással szabadon hatolt be levegő a tüdőkbe , s e közben sebes csapásokkal fris vizet fecskendeztettem műtöttemnek arcába, és a csőnek nyílása elé ecetes ruhát tartattam. — Már közel 6 percig tartott e működés a nélkül, hogy az életnek legkisebb jelei mutatkoznának , — és midőn elcsüggedten már közel voltam a kísérletek folytatásával felhagyni, egy önkénytes sebes sohajszerü belehelés örvendeztetett meg ; ezt követte kezemnek működése által támogatva csak hamar egy második és harmadik , s a nehéz halálküzdelemből az élet mosolygott vala elibénk. Ezentúl a lélekzetvétel egyarányos lett, a szív- és érvelés megtörtek , az arcnak sötétkék színe szemlátomást oszlott s hullaszerü kinyomata az életnek kellemes küllemébe öltözött ; — és midőn mintegy 15 perc múlva a folyton eszmélet nélküli beteget nevénél hangosan szólítanám , bádladt szempilláit felemelvén gyönge mosolylyal adta jelét öntudatos életretértének. — E magasztos jelenetnél a legbensőbb megindulásnak értelme fogta el mindazokat, kik tanúi voltunk a történteknek. Kívülem Porges és Herz ügytársak, segédem Dr. Tóth, műtőnövendékem Dr. Hegedűs és Pollák sebészet vettek a fárasztó látvány-és cselekvényben valamint az örömben is részt. A műtét szerencsés eredménye után betegünk csendes és mély álomba merült, mely rövid szünetekkel majdnem másnap reggelig tartott. Mai nap — a műtét utáni 15-kén, úgy mint néhány napja már reggeltől estig ágyon kívül van. — Ennyit a műtétek győzedelmes cselekményről ; a további igen tanuságos lefolyást és mint reménylem lehet, kedvező kimenetelt fentartván magamnak később közleni. — és értelmisége által hivatva látszik egy igen érezhető hiányt nálunk pótolni. Sz. többé nem fogunk találkozni. Őszintén sajnáljuk, hogy az oktoberi túlzott okosság nem vezetett jobb eredményre, mint a szerencsétlen elménység a kánikulában. Emlékszó n. [Dr. Joachim Vilmos és Dr. Keszlerffy József fölött. Pest, sept. 1858. Joachim Vilmos orvos és sebész tudor, szemész és szülész mester, volt cs. k. tábori főorvos és Vas megye physikusa , a Leopoldino-Carolina Akadémia, a budapesti orvosegylet, a német fürdőtani társulat s az észak-németországi gyógyszerészi egyesület tagja — született Pozsonyban 1811— ben, meghalt Pesten f. év. sept. 17-kén, tevékeny élete 47-dik évében. Szülei házánál szívta be a becsületesség és szigorú kötelességérzet azon elveit , melyek egész élete vezérfonalát képezték. Első tanulmányait a pozsonyi gymnasiumnál végezvén 1833-ban a pesti egyetemnél az orvosi pályára adta magát, hol leginkább fáradhatlan szorgalma által tűnt ki. 1838-ban tette le a szigorlatokat az összes orvostudományból. Azután Bécsbe utazott gyakorlati ösmeretei öregbítése végett , hol tábori szolgálatba is lépett, s Olaszországban és Dalmatiában működvén hivatala kötelességei lelkiismeretes teljesítése által ügyfelei és elöljárói becsülését vívta ki magának. Az „Orvosi Tárban” megjelent észleletei Dalmátország égalji viszonyairól, s a pagoi geri-lázról ottani mulatása tudományos eredményei. — 1840-ben Horváthországot s az akkori magyar tengermelléket tudományos célból utazta be. Akkor elhagyván a katonai szolgálatot, visszatért hazájába és Sárváron, Vasmegyében letelepedvén, orvosi gyakorlatra adá magát, melynek nagyobb kiterjedésbeni üzésére az által nyert alkalmat, hogy megyei főorvosnak kineveztetett. 1848-ban és 49-ben a cholera és marhavész alkalmával fáradhatlan tevékenysége által egészsége elgyöngülvén 1852-ben elbocsáttatásáért folyamodott, s 1853-ban Pestre tette át lakhelyét, hol nemsokára terjedelmes hatáskörre tett szert. Ez alatt az imént említett járványokról több értekezést közlött a „Zeitschrift für Natur- u. Heilkunde“ című folyóiratban, s szerkeszti rövid munkáját: „Törvénykezési orvostan, I■v — 660 — Tudósítás a pesti szegény-gyermekkórház 1857-ik évi működéséről. Folytatás. Dr. Bókai János igazgató főorvos vezérlete mellett közli Dr. Koller Gyula, első segédorvos. C. Gümös agy kér lob (Menyngitis tuberculosa). A gümös agykérlob azon esetei közül melyeket közlésünkben a ?-dik osztályba soroztunk , korodánkon hármat észleltünk az 1857-ki évben, s ezekről itten röviden említést tenni akarunk. 1) K. Bálint, 2 éves, 1856—kiad. hó óta folytonosan gyöngélkedett, állítólag 3-ad naponként váltólázas rohamokban szenvedett, melyek időnként elmaradtak, de dec. vége óta minden nap jelentkeztek. Kórházunkba 1857. január 5-kén hozatott, miután az utolsó 8 nap alatt az eddigi váltóláz folytonossá változott, gyakori köhögés és székrekedés mellett. A gyenge alkatú fiúcska koponyája rendesnél nagyobb, a mellső kutacs még nem forrt össze tökéletesen ; arca duzzadt, piros, szemei fénylők belövelt köthártyával, a láta kissé tágult, ajkai szárazak; a nyelv szélei élénk vörösek, a garator lakhártyája belövelt, duzzadt; nyelése kissé nehezített. Mindkét tüdőben valamivel érdes, hólyagcsás légzés éles kontatási hang mellett, időnként száraz köhécseres. A has puffadt, fájdalmatlan, székrekedés. A bőrhév erősen felmagasztalt, száraz, az érülés teljes, erős, mérsékesen gorsitott. Gyakori fogcsikorgatást kivéve egyéb ideges kórjelt nem tapasztaltunk. — Rendeltetett további észlelésig légsavas haméleg ziliz főzetben (Bp. Decoc. r. a 11 h. U n c. 3. Nitri de p. gr. IX. Sach. albi drj. MDr. 2 ór. gy. k.) Jan. 6-kán. Folytonos láz, fejhőség, meredt tekintet, gyakori fölsőhajtások, nyugtalanság, hánykolódás, miért is hideg fejborogatások és belsőleg édes higany (112 gr. prodosi) rendeltettek. Jan. 7-kén. Reggeli 4 órakor mintegy 2 percig tartó állgörcs (Trismus) észleltetett , gyakori kapkodás a fő lélé, és fájdalmas fölsikoltás ; az egyéb kórtünetek nem változtak, székürités egy ízben bekövetkezett; szereit folytatta. Jan. 8-kán: Lehangolt bőrhév, gyönge rendetlen érülés, bágyadt szem, összehúzódott láza, 2 ízben tartós lánggörcsök; hasa behúzódott, székei számosbak hígak; folytatta az édes higany porokat (1/4 gr. pro des.) Jan. 9-kén. Tartós államkórosság, hajnalban ismét 3 ízben erős görcsök. E kórjelek világosan arra utalván, hogy a baj izzadmányos időszakát (stadium exsudationis) érte el oly szerekhez folyamodtunk, melyek a fölszívódást elősegíteni és