Orvosi Hetilap, 1859. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)

1859-09-11 / 37. szám

591 Ezen látvány, úgy a mint az eddig le van írva, a lázában fegyvertelen szemmel a legkevésbbé gyakorlottnak minden mesterséges világítás nélkül is szemébe tűnik a vizsgálatnál ; de így is már mindenki meggyőződik, hogy a récze van előtte edényeivel, s meg van lepve és elragadtatva, látván a szabályszerű viszonyok közt a szem mélyében elrejtett szervet ily gyönyörűen feltűnni. Ez valóban egyike a szemkórtan legszebb s legmeglepőbb jelenségeinek. Az imént rajzolt kép tisztasága azonnal növekedik mihelyt azt ferdén világítjuk meg,é s tömör lámpa világot domború lencsén át oldalról vezetünk a látába. A reczeedényei lefolyása , melyeknek eredetét az emlitett hosszúhad barázdából — és pedig annak felső-belső részéből — csak gyanítani lehet, de nem követni , akkor határozottabban tűnik elő ; továbbá biztossággal meggyőződhetünk, hogy a recze tömlőben a szem mozgatása alatt semmi hullámzás nincs jelen ; végre úgy a külső és nagyobb mint a belső és kisebb reczetömlőn látunk számos gömbölyű, elszigetelt, fehér-sárgás színű köles és kendermag nagyságú homályos helyeket , melyek leginkább az edények közelében jönnek elő s szinek és éles határszéleik által a recze többi szövetétől elválnak , s az előre tolt reczének oly szint kölcsönöznek mint ha azt penész lepte volna meg. A szemtükör segítségével a boncztani lelet még némi gyarapodást nyer , miután homorú tükörreli egyszerű megtekintésnél azt látjuk, hogy a recze átlátszósága kivált külső erősebben kitolult felében már tetemesen szenvedett. Ennél fogva kétség támadhatna a fölött váljon az érhártya nem vált , hasonlóan le, hogy ha az eléggé átlátszó tárgy belső felénél arról meg nem győződnénk , hogy az érhártyaszövet itt nincs jelen. Hogy ha a megfordított képet vizsgáljuk, az említett penészforma lerakodások valósággal lerakodásoknak tapasztaltatnak, miután a recze felületén kiemelkednek ; azonkívül látjuk, hogy a reczeedényeknek alsó, erősen környi (peripherisch) részei s ágai nem tükröznek vissza vörös világot hanem fekete, véknyabb s vastagabb vonalakat képeznek,bizonyságául annak, miként az alsó reczerészlet legelőbb választatott el alapjától, és hogy a vérkeringés ez edényekben nagyobb kiterjedésben már megszűnt. A működési tünemények tökéletes öszhangzásban vannak a bonczlelettel , midőn a látás képesség már csak is a récze nagyon kis részére van korlátozva. E hártyának csak a keskeny felső szelete képes nagyobb tárgyakat kivenni , míg annak minden elvált részei tökéletesen érzéktelenek. Egy egyenes és vízirányosan a szem elébe helyzett gyertyaláng észrevétetik ugyan de nem tisztán; ez is azonnal elérhető ha a gyertyát a szemhez képest lefelé mozgatjuk vagy a szemet ellenkezőleg felfelé irányoztatjuk. Ha ellenben a gyertyalángot csak kevéssel a szemnél fölebb helyezzük, úgy az épen nem láttatik többé. A beteg szem tehát körszerte (excentrice) rögöz az az: egy körszélen (peripherisch) még pedig fölfelé helyzett reczerészszel; képes azonban csak nem szabatosan rögözni, miről meggyőződünk, ha a beteget egy elébe tartott ujjunk 592 után nyulatjuk,ami neki felfelé fordított szemmel meglepő biztossággal sikerül. Ellenben irányzás hiával képtelen a beteg vezető nélkül csak a szobában is járni, mely irányzásbani képtelenséget felleljük mindenkor, hol a látkört annyira korlátozottnak találjuk mint ez esetben. Ily szem t. i. nagyobb térben egy pontot még aránylag világosan vesz ki , de nem képes több vagy sok pontot egyszerre szemügybe venni; a térarány felismerése néki főleg nehézzé s a kalauz nélküli járás lehetlenné válik. Egyéb alanyi tüneményeket ezen esetből sehogy sem meríthetni , midőn ily kisded gyermek a látási jelenetek felett semmi nemű adatokkal nem képes szolgálni; mi tehát csak a felsorolt kísérletekhez tarthatjuk magunkat, melyeknek eredménye tárgyilagos vizsgálat biztosságával is csaknem felér. Ha „recze elválás“ elnevezéssel megelégszünk, úgy a kórisme úgyszólván az első pillanatban meg van állapítva , midőn az illető tünemények oly szembeszökők s könnyen hozzá férhetők. De őszintén be kell vallanunk , miszerint ezen voltak épen csak tüneménynyel még egyéb semmi — csak annyi mondatott s tűzetett ki, hogy a recze mögött, valószínűleg az érhártyában (choroidea) vagy tülkhártyában (sclerotica) vagy végre mind a kettőben egy kórfolyamat fészkelt s létezik hihetőleg még mostanság is, melynek meghatározása lenne a kórisme feladata. Lássuk tehát e részben mennyi vagy mily kevés eredmény jöhetne a tünemények részletes elemzéséből. (Vége következik.) TÖREDÉKEK A NOKÓRGYÓGYÁSZAT (Gynaecologia) köréből. Semmelweis J. tanár nyilvános előadásai és Scanzoni „Lelirbucli der Krankheiten der weibl. Sexualorgane“ után Közli Dr. Maizner János v. szülészeti tanársegéd. (Folytatás a méhrostdagokról.*) Kimenet és kórjóslat. (Exitus et Prognosis). A méhrostdagoknak természetes utáni gyógyulásuk a legritkább esetekhez tartozik; megtörténhetik az mégis a dugnak lassankinti felszivódása által különösen a gyermekágybana méh visszafejlődése (involutio utem) alkalmával. — Ép oly ritka azon eset is, midőn a rostdag burkoló szövetének elgenyedése, vagy elevesedése által a méh falától elválik, szabadon a méhübe jut és a méh összehúzódásai által kiküszöböltetik; — ezen kórlefolyás azonban nem is kívánatos, amennyiben a legtöbb esetben a vele járó vérzések, bő nedvveszteség, a méh állományának és a hashártyának gyuladásai, főleg pedig a kifejlett evvér (pyaemia) a beteg életét mindenkor veszélyeztetik Mindamellett, hogy a méh rostdagai a betegre nézve jelentékeny nedélyekkel járnak s bár műleges gyógyulásuk a legritkább esetekhez tartozik, mégis jelenlétük alatt nem szenvednek oly változásokat, melyek a szervezetet együtt szenvedésbe vonnák, s ezáltal az életet közvetlenül veszélyeztetnék. Ezen körülménynél fogva a rostdagok a jóindulatú álképletekhez sorolhatók , azonban a kórjóslat mégis kedvezőtlen, minthogy tapasztalásból tudjuk, hogy e kór okozta kínos fájdalmak s nehézségek végképen el nem távolíthatók Sz. ") Lásd lapunk 14. számát.