Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)

1863-11-08 / 45. szám

887 Van K. borkereskedő közép termetű és higadt termé­szetű volt, s mértékletes életmódja mellett állandó egészség­nek örvendett, mígnem 1854-ben több ízben kelések fejlőd­tek ki nála, melyek egyike a szemöldök közelében, míg két másik az orrszárnyak belső felületén jött létre, s ezek igen terhes viszketés által előztettek meg. Ezen kelések sebészi eljárás mellett az egészség minden további bántalmazása nél­kül lefolytak, s utánuk még néhány kisebb mutatta magát. 1855-iki év négy első hónapjában a fejben tompaság érzése támadott, melyhez kellemetlen és átható zörejek irá­nyában kiváló érzékenység, azután olvasáskor és írásnál lá­tásgyengülés , álmosság, mogorvaság és a gondolkodás némi bántódása járult. Ezen tünetek folytonosan növekedvén, vé­gül nyárelő első felében valóságos fejfájás keletkezett, mely a következő hónapokban folytonosan nőtt. A fejfájás eleinte reggelenkint köszöntött be, miközben a beteg üzlete után nem járhatott, hanem fejét kezei között tartva nyugodtan ült, s végre elaludt, mi azonban a fejfájást felébredés után még inkább felfokozta. Később a fejfájdalmak kisebb-nagyobb időközök után az éj és nap legkülönbözőbb részeiben sokszor észrevehető, sokszor pedig észrevétlen okok nélkül felléptek. A székelés lomhán ment véghez, mi ellen házi szerek és a megfelelő élésmód lőnek alkalmazva. A folytonos és növekedett álmosság daczára az alvás a betegre üdítőleg nem hatott, sőt mint előbb, még későbben is a fejfájás a felébredés után mindig erősebb volt. Semmi­képen sem lehetett arra jönni, hogy mi hozza létre a fájdal­makat, s hogy ezek miért szűnnek meg. Köhögés vagy tüssze­­nés által növekedtek. A beteg mondotta, hogy a fájdalmakat a homloktájon erezi, melyek innét a halántéktájon át egészen a tarkóig el­terjednek. Midőn ezen fejfájdalmak először kezdetüket vették, a beteg az orrszárnyon szinte viszketést érezett, mint ez a kelések kifejlődése előtt történt, s ezen okból hasonló képződ­ményeket várt; ezek azonban kimaradván, helyettük a ren­detlen rohamokban beköszöntő fájdalmak mutatták magukat. Roelandt a betegség tárgyilagos tüneteiként a követ­kező jelenségeket észlelte: 1) az arca halavány volt, a kevéssé vérrel belövelt szemek pedig halaványan és zordonul néztek ki, kivált a végtagok bőrén alanti hőmérséket lehetett ész­lelni, míg a fejen, főkép pedig a homlokon és a koponyatetőn a hőmérsék emelkedett volt. 2) Állás közben a beteg erősen nem tarthatta magát, miért fejét kezére támasztva igen sze­retett ülni; fekvés közben pedig minden mozgás terhére volt. 3) Az érlökések gyéren (egy perez alatt 54,6) következtek be, s lomhák, kicsinyek és gyengék voltak. 4) A légvételek szinte lassan történtek. 5) Hogy az ideghatás átalában véve csökkent, nemcsak az elmebeli és érzékbeli, hanem még a te­­nyészéleti működésekből is lehetett következtetni. Az alsó végtagok izmaiban, főleg pedig alvás közben rángások mutat­koztak. Az első látogatások alkalmával a jelzés bizonytalan volt, a székelések lomhasága végett azonban nyárhó 13 és 14-én kicsiny adagokban áloé-kivonat rendeltetett, mely kellő hatással lévén, a fejfájások közti szünet reggelenkint na­gyobb lett. Nyárhó 15-én 6­obony vízben 6 szemet hányborkő adat­ván, utána undor és bő kiürítések következtek. Egészen 24-éig a beteg minden további szerelés nélkül maradt,­­ az ezen ideig tartott észleletekből kiderülni látszott, hogy naponta délelőtti 10 órától délutáni 4 óráig, tehát kö­rülbelül 6 órán keresztül mi fájdalmat sem érezett, s ekkor üzlete után járhatott; esti 4 órától azonban másnap déli 10-ig tehát 18 órán át a fájdalmak rendesen jelen voltak. Ezért a lcrázott váltólázra gondolva rendeltetett: Bp. Chinini sul­­furici, serup. 1. extracti liquirit., dr. 2. Fiant pilulae No. 40. Szabad időben óránkint két labdacsot bevenni. Kinal-használás közben a fejfájdalmak megszűntek, s a beteg nyugodt és üdítő alvást élvezett, miért is nyárutó 2-tól kezdve a kinal bevétele abba lön hagyva. A javulás azonban nem tartott sokáig, minthogy az előbbi állapot nyárutó 8-án újra beköszöntött, s visszaesésre gondolván, újra kinal rendel­tetett ; de már ekkor nemcsak minden siker nélkül, hanem még a tünetek növekedésével, s ezután rendes félbehagyás többé nem is mutatta magát. Zuhanyfürdők mit sem használván , a fülek mögé hat piacra tétetett, melyek hosszabb ideig utánvéreztek anélkül, hogy javulást lehetett volna észrevenni, sőt inkább a kóros tünetek fokozódására vezettek, minthogy a fejfájás utánuk folytonosan tartott. A beteg fél­áléltságából csak akkor ébre­dett fel, midőn a fejfájdalmak a szokottnál is erősebbekké lettek. Az alsó végtagokban az átterjedési mozgások még gyakoriabbakká váltak, sőt egyszer a lázák futólag rendet­lenül kitágultak. A felfelé történő vértorlódás és ottani vér­pangás hatalmas elvezetést szükségelvén, rendeltetett: Ap Tartari emetici gr. 6 ; mucilaginis gummi arabici, aquae na­­phae aa. inc. 1; aquae destillatae simpl., unc. 6. Óránkint egy étkanállal bevenni. 30-án az előbbi oldat ismételve jön, míg 31-én szenna­­levelek öntelékében rheumból és hányborkőből 6 szemet ren­deltetett. Ezenkívül a fejre hideg borogatások, az álszárra pedig mustárkovász alkalmaztatott. Bő székelések követ­keztek be. Őszelő 1-én és 2-án ugyanazon szerelés folytattatott, s csak ekkor hányt a beteg nagyobb mennyiségben, mely alka­lommal savós, genynyel dúsan kevert folyadékot ürített ki. Erre a beteg egészen nyugalmassá, sőt lehangolttá lett, csönde­sen elaludt, s midőn felébredt, feje többé nem fájt; a nedves bőr hőmérséke mindenhol egyenlő volt, s a lomha érlökések javultak, miért a javuláshoz újra némi remény mutatkozott. Hogy pedig az elvezetés folytonosan fenntartassék, a tarkóra hólyaghúzó tétetett. A kecsegtető remény őszelő 3-án a legroszabbra fordult, minthogy az eltűnt kórjelenségek még határozottabban mint az imént újra előtérbe léptek. Aloe vízkivonata növekedő ada­gokban nyujtatott a siker minden nyoma nélkül. A tünetek növekedése mellett a beteg teljes aléltságba esett, a homlok melegebbé vált, s mindjárt a szemöldökök felett láthatólag véresebb volt. Az érlökések perc­enkint 50-re szállottak alá. Őszelő 6-án Schroeder van der Kolk tanácskozásra meg­hivatván , a beteg vázolt állapotából kiindulva rögtön a külső agyburok lábját jelezte. Orrára 4 nadályt rendelt, s ezek csí­péseit elegendő mértékben utánvérezni hagyta; azután pedig hány borkövet poralakjában adagolt, minthogy ekként, vagy labdácsban a betegek inkább eltűrik, mint oldatban. Rp. Tar­tari emetici, gr. 9. sacchari albi, dr. 3. Divide in partes aequales 9. Két óránkint egy port bevenni. S. v. der Kolk ta­nácsa továbbá oda ment ki, hogy a tarkótáji seb erős genye­­désben tartassák, a fejre hideg borogatások, a végbélbe csőre, az alszárra pedig mustárkovást alkalmaztassanak. A csőrére hatszori savós és epés kiürítés következett, a nadályok erősen utánvéreztek. Már azon nap este a beteg állapota lényegesen javult, eszmélete visszatért, érlökései 60 fokra emelkedtek, a bőr meleg lett, a húgy pedig könnyen kiüríttetett, s többé annyira sötét nem volt. Az éj nyugodtan telvén el, reggel fej­fájás már nem éreztetett. 7- én reggel 66 érlökés számláltatott, s a beteg valamit evett. Az előbbi gyógykezelés ismételve jön, s különösen a tarkótáji gengedés jön előmozdítva. Schroeder van der Kolk visszaesés bekövetkezésére figyelmeztetett, s valóban estefelé a érlökések kisebbek lettek, s egy percz alatt 62-re szállottak alá, a beteg pedig egyik oldalán túlságosan meghajolva fe­küdt, s helytelenül és parancsoló hangon beszélt. A homlokra tett hat pióczának csípései után vérezni hagyattak, sőt a vér­zés ruganyos köpűk által mozdittatott elő. A beteg körülbelül 5 okony vért veszíthetett, s ezután nyugalmas és lehangolt lett, nemkülönben csendesen aludt. 8- án fejfájásnak semmi nyoma, a helytelen képzelések eltűntek, a fej és a többi testrész hőmérséke pedig rendes fokra szállott; egy perez alatt 60 rendes menetű érlökés szá­míttatott. A nyelv tisztább és nedvesebb volt. A beteg egész­ben véve nyugodtabb lett, s a alsó végtagokon rángások többé észlelhetők nem voltak. Az őszelő 6-iki porok ismétel-45* 888

Next