Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-08 / 45. szám
887 Van K. borkereskedő közép termetű és higadt természetű volt, s mértékletes életmódja mellett állandó egészségnek örvendett, mígnem 1854-ben több ízben kelések fejlődtek ki nála, melyek egyike a szemöldök közelében, míg két másik az orrszárnyak belső felületén jött létre, s ezek igen terhes viszketés által előztettek meg. Ezen kelések sebészi eljárás mellett az egészség minden további bántalmazása nélkül lefolytak, s utánuk még néhány kisebb mutatta magát. 1855-iki év négy első hónapjában a fejben tompaság érzése támadott, melyhez kellemetlen és átható zörejek irányában kiváló érzékenység, azután olvasáskor és írásnál látásgyengülés , álmosság, mogorvaság és a gondolkodás némi bántódása járult. Ezen tünetek folytonosan növekedvén, végül nyárelő első felében valóságos fejfájás keletkezett, mely a következő hónapokban folytonosan nőtt. A fejfájás eleinte reggelenkint köszöntött be, miközben a beteg üzlete után nem járhatott, hanem fejét kezei között tartva nyugodtan ült, s végre elaludt, mi azonban a fejfájást felébredés után még inkább felfokozta. Később a fejfájdalmak kisebb-nagyobb időközök után az éj és nap legkülönbözőbb részeiben sokszor észrevehető, sokszor pedig észrevétlen okok nélkül felléptek. A székelés lomhán ment véghez, mi ellen házi szerek és a megfelelő élésmód lőnek alkalmazva. A folytonos és növekedett álmosság daczára az alvás a betegre üdítőleg nem hatott, sőt mint előbb, még későbben is a fejfájás a felébredés után mindig erősebb volt. Semmiképen sem lehetett arra jönni, hogy mi hozza létre a fájdalmakat, s hogy ezek miért szűnnek meg. Köhögés vagy tüsszenés által növekedtek. A beteg mondotta, hogy a fájdalmakat a homloktájon erezi, melyek innét a halántéktájon át egészen a tarkóig elterjednek. Midőn ezen fejfájdalmak először kezdetüket vették, a beteg az orrszárnyon szinte viszketést érezett, mint ez a kelések kifejlődése előtt történt, s ezen okból hasonló képződményeket várt; ezek azonban kimaradván, helyettük a rendetlen rohamokban beköszöntő fájdalmak mutatták magukat. Roelandt a betegség tárgyilagos tüneteiként a következő jelenségeket észlelte: 1) az arca halavány volt, a kevéssé vérrel belövelt szemek pedig halaványan és zordonul néztek ki, kivált a végtagok bőrén alanti hőmérséket lehetett észlelni, míg a fejen, főkép pedig a homlokon és a koponyatetőn a hőmérsék emelkedett volt. 2) Állás közben a beteg erősen nem tarthatta magát, miért fejét kezére támasztva igen szeretett ülni; fekvés közben pedig minden mozgás terhére volt. 3) Az érlökések gyéren (egy perez alatt 54,6) következtek be, s lomhák, kicsinyek és gyengék voltak. 4) A légvételek szinte lassan történtek. 5) Hogy az ideghatás átalában véve csökkent, nemcsak az elmebeli és érzékbeli, hanem még a tenyészéleti működésekből is lehetett következtetni. Az alsó végtagok izmaiban, főleg pedig alvás közben rángások mutatkoztak. Az első látogatások alkalmával a jelzés bizonytalan volt, a székelések lomhasága végett azonban nyárhó 13 és 14-én kicsiny adagokban áloé-kivonat rendeltetett, mely kellő hatással lévén, a fejfájások közti szünet reggelenkint nagyobb lett. Nyárhó 15-én 6obony vízben 6 szemet hányborkő adatván, utána undor és bő kiürítések következtek. Egészen 24-éig a beteg minden további szerelés nélkül maradt, az ezen ideig tartott észleletekből kiderülni látszott, hogy naponta délelőtti 10 órától délutáni 4 óráig, tehát körülbelül 6 órán keresztül mi fájdalmat sem érezett, s ekkor üzlete után járhatott; esti 4 órától azonban másnap déli 10-ig tehát 18 órán át a fájdalmak rendesen jelen voltak. Ezért a lcrázott váltólázra gondolva rendeltetett: Bp. Chinini sulfurici, serup. 1. extracti liquirit., dr. 2. Fiant pilulae No. 40. Szabad időben óránkint két labdacsot bevenni. Kinal-használás közben a fejfájdalmak megszűntek, s a beteg nyugodt és üdítő alvást élvezett, miért is nyárutó 2-tól kezdve a kinal bevétele abba lön hagyva. A javulás azonban nem tartott sokáig, minthogy az előbbi állapot nyárutó 8-án újra beköszöntött, s visszaesésre gondolván, újra kinal rendeltetett ; de már ekkor nemcsak minden siker nélkül, hanem még a tünetek növekedésével, s ezután rendes félbehagyás többé nem is mutatta magát. Zuhanyfürdők mit sem használván , a fülek mögé hat piacra tétetett, melyek hosszabb ideig utánvéreztek anélkül, hogy javulást lehetett volna észrevenni, sőt inkább a kóros tünetek fokozódására vezettek, minthogy a fejfájás utánuk folytonosan tartott. A beteg féláléltságából csak akkor ébredett fel, midőn a fejfájdalmak a szokottnál is erősebbekké lettek. Az alsó végtagokban az átterjedési mozgások még gyakoriabbakká váltak, sőt egyszer a lázák futólag rendetlenül kitágultak. A felfelé történő vértorlódás és ottani vérpangás hatalmas elvezetést szükségelvén, rendeltetett: Ap Tartari emetici gr. 6 ; mucilaginis gummi arabici, aquae naphae aa. inc. 1; aquae destillatae simpl., unc. 6. Óránkint egy étkanállal bevenni. 30-án az előbbi oldat ismételve jön, míg 31-én szennalevelek öntelékében rheumból és hányborkőből 6 szemet rendeltetett. Ezenkívül a fejre hideg borogatások, az álszárra pedig mustárkovász alkalmaztatott. Bő székelések következtek be. Őszelő 1-én és 2-án ugyanazon szerelés folytattatott, s csak ekkor hányt a beteg nagyobb mennyiségben, mely alkalommal savós, genynyel dúsan kevert folyadékot ürített ki. Erre a beteg egészen nyugalmassá, sőt lehangolttá lett, csöndesen elaludt, s midőn felébredt, feje többé nem fájt; a nedves bőr hőmérséke mindenhol egyenlő volt, s a lomha érlökések javultak, miért a javuláshoz újra némi remény mutatkozott. Hogy pedig az elvezetés folytonosan fenntartassék, a tarkóra hólyaghúzó tétetett. A kecsegtető remény őszelő 3-án a legroszabbra fordult, minthogy az eltűnt kórjelenségek még határozottabban mint az imént újra előtérbe léptek. Aloe vízkivonata növekedő adagokban nyujtatott a siker minden nyoma nélkül. A tünetek növekedése mellett a beteg teljes aléltságba esett, a homlok melegebbé vált, s mindjárt a szemöldökök felett láthatólag véresebb volt. Az érlökések percenkint 50-re szállottak alá. Őszelő 6-án Schroeder van der Kolk tanácskozásra meghivatván , a beteg vázolt állapotából kiindulva rögtön a külső agyburok lábját jelezte. Orrára 4 nadályt rendelt, s ezek csípéseit elegendő mértékben utánvérezni hagyta; azután pedig hány borkövet poralakjában adagolt, minthogy ekként, vagy labdácsban a betegek inkább eltűrik, mint oldatban. Rp. Tartari emetici, gr. 9. sacchari albi, dr. 3. Divide in partes aequales 9. Két óránkint egy port bevenni. S. v. der Kolk tanácsa továbbá oda ment ki, hogy a tarkótáji seb erős genyedésben tartassák, a fejre hideg borogatások, a végbélbe csőre, az alszárra pedig mustárkovást alkalmaztassanak. A csőrére hatszori savós és epés kiürítés következett, a nadályok erősen utánvéreztek. Már azon nap este a beteg állapota lényegesen javult, eszmélete visszatért, érlökései 60 fokra emelkedtek, a bőr meleg lett, a húgy pedig könnyen kiüríttetett, s többé annyira sötét nem volt. Az éj nyugodtan telvén el, reggel fejfájás már nem éreztetett. 7- én reggel 66 érlökés számláltatott, s a beteg valamit evett. Az előbbi gyógykezelés ismételve jön, s különösen a tarkótáji gengedés jön előmozdítva. Schroeder van der Kolk visszaesés bekövetkezésére figyelmeztetett, s valóban estefelé a érlökések kisebbek lettek, s egy percz alatt 62-re szállottak alá, a beteg pedig egyik oldalán túlságosan meghajolva feküdt, s helytelenül és parancsoló hangon beszélt. A homlokra tett hat pióczának csípései után vérezni hagyattak, sőt a vérzés ruganyos köpűk által mozdittatott elő. A beteg körülbelül 5 okony vért veszíthetett, s ezután nyugalmas és lehangolt lett, nemkülönben csendesen aludt. 8- án fejfájásnak semmi nyoma, a helytelen képzelések eltűntek, a fej és a többi testrész hőmérséke pedig rendes fokra szállott; egy perez alatt 60 rendes menetű érlökés számíttatott. A nyelv tisztább és nedvesebb volt. A beteg egészben véve nyugodtabb lett, s a alsó végtagokon rángások többé észlelhetők nem voltak. Az őszelő 6-iki porok ismétel-45* 888