Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-08 / 45. szám
889 tetvén, a beteg melléjük még egy okony himbormag-olajat kapott, melyet kétezerre kellett bevennie. 9-én a beteg átalában véve javult, a fejfájás egészen elhagyta, s csak emlékezetében volt annyira zavar, hogy az időszámítást pontosan nem tudta. A porok undort nem okoztak , este azonban annyira nyugtalan lett , hogy az ágyban alig lehetett tartani, a vizeletben pedig leülepedő fellegése mutatkozott. A következő éjen át erősen aludt , de hangosan légezett, mi csuklással volt félbeszakítva. 10-én reggel igen sok vizelet üríttetett ki, az érlökések kifejlettebbé lettek, s ennek megfelelőleg a hőmérsék kevéssé emelkedett. A rágás és nyelés nehezen történvén , mit sem akart enni, mi annyira ment, hogy estefelé még a porok bevételét is visszautasította. A csere eredmény nélkül maradt Az őszelő 11-ki csöndes és után az érlökések 55—65 között változtak, a beteg pedig folytonosan a porok bevételének visszautasítása mellett maradt, miért is a szükségesnek talált hányborkő kisebb adagokban labdacsalókban rendeltetett. Rp Tartari emetici, gr. 10; extracti hyosciami scrup. 1; extracti liquiritiae, drachmam semis. Fiant pilulae Nro 30. Két óránkint egy darabot bevenni. 15-ig a betegség annyira javult , hogy némi izgultság kivételével többé mi kivánni való se maradt hátra. Alváskor kínzó álmok a beteget többé nem háborgatták. 70 érlökés számláltatott, s a beteg ágyát rövid időre már el is hagyhatta. Az étvágy, a duzzadt és szürke lepedőkkel bevont nyelv daczára, egészen jó volt. A nyelvnek említett sajátságos kinézése őrjöngőknél szokott előjönni, mi folytonosan tartó izgultságra mutat; miután azonban a hányborkő vétele egy ideig abbanhagyatott volna, a nyelv ismét szokott külemű lett. 13- kán csőre , azután electuarium lenitivum és csalmatok kivonatából (extr. hyosciami) négy szemet adatott. Őszelő 16-án a javulás reménye harmadszor látszott dugába dőlni. Megelőző este az előbbi visszaesésekkel egyezőleg a kezek meghűltek, a fej fájdalmas lett, s az éj nyugtalanul telt el. Az egykedvűleg mindig ugyanazon oldalon fekvő beteg vélte, hogy bajának megújulását étrendi kihágás okozta. A mondottakon kívül a bőr hőmérséke alant állott, rendetlen volt, szívlökéseket pedig egy perez alatt 60-at lehetett számítani Vértorlódás és lábtól tartván , a homlokra alkalmazott négy nadály csipése után vérezni hagyatott , mi még ruganyos köpük által jön előmozdítva. Ezenkívül az alszárra és a lábtalpra mustárkovász tétetett, továbbá csőre alkalmaztatott, s belsőleg electuarium lenitivum és újólag hányborkő lón adagolva. Következő éjszakán az alvás nem volt oly nagyon nyugtalan, s a fejfájás is erősségéből veszített. Néha-néha elmezavar nyomait lehetett észlelni, mimellett feltűnt a beteg részvétlensége és mogorvasága. Estefelé a fejfájás egészen kimaradt, s nyugalmas alvás következett. 60 érlökés számíttatott. Az étvágy jó, a székürités pedig rendében volt. A hányborkő undor nélkül vétetett. 18-án éjszaka bő székürités után a beteg kinézése nagyon roszabbult, bőre száraz és hideg lett, érlökései 57-re emelkedtek , a fejfájás gyarapodott, s a test tartása csak rostra mutatott. Hat nadály homlokra téve, s azután ruganyos köpük, továbbá hányborkő, hideg borogatások a fejre, s csőre eredményre nem vezetvén, a rendelő orvos akként vélekedett, hogy valami sajátságos kóros vérvegy van jelen, mit ő kelevény-vérvegynek tartott azért, minthogy ezen baj kelevényekkel vette kezdetét. Akként okoskodott, miszerint az eredeti kérvegy a hatalmas lábellenes szerelés következtében visszanyomatott ugyan, de meg nem semmisittetett, miért a szerelés közvetlen hatásának megszűntével újra előtérbe nyomult. Higanyhalyaghoz (Sublimat) azon czélból folyamodott, mert a nevezett szer tapasztalatai után a betegség csiráit elszokta rontani, s mert nem egyszer látta, hogy általa kívülről látható lábok elmúltak, melyek előbb a leghatalmasabb lábellenes szerelésnek ellenállottak. Rendeltetett: Bp. Mercurii sublimati corrosivi gr. 1. sacchari albi drachmas 4. Divide in partes aequales No. 24- Három óránkint egy port bevenni. Schroeder van der Kolk távol volt, midőn a rendelő orvos ama szereléshez folyamodott, az előbbi egyébként a higanyhólyag csekély adagait annál kevésbé roszalta, minthogy a jelen alkalommal a vérelvételnek sikere nem volt; sokat azonban tőle nem remélt, mit a következmény valóban igazolt is. 19-én az érlökések egy percz alatt 48-ra csökkentek, s a beteg emellett egykedvűen, lehangolva feküdt, de a legcsekélyebb mozgáskor erős fejfájást kapott. Délben azt a keveset is, mit megevett, kihányta. Este orrára pióczák alkalmaztattak, mire a fejnek némi könnyebbülése következett, s a beteg az éjszakát elég jól töltötte. Az adott cserének csak mérsékelt hatása volt, a hányás pedig nem ismétlődött. Másnap az érlökések 56-ra emelkedtek, a fejfájás engedett, a beteg eszmélete magához tért, s hogy bőven üríttetett ki. A higanyhólyag adagolása folytatva vön. A következő napokon a javulás esélyei több ingadozásokkal előtérben voltak, míg 24-én a beteg állapota annyira roszra fordult, hogy a kedvező kimenetel lehetősége mindinkább lehetlennek tűnt elő. A beteg érzéketlensége és egykedvű eltompulása volt talán annak oka, hogy fejfájásról kevésbé panaszkodott. Alig lehetett tőle egyetlen szót nagy bajjal kierőszakolni, szemei egészen életteliül néztek, s egész napon át körülbelől egy helyben maradt. Az alvás és ébrenlét között valami különbséget észrevenni többé nem lehetett. Többé mitsem evett, s csak ritkán ivott. Ezenkívül az utósó napokban átalános elsoványodás következett be, s az elgyengülés tünetei mindinkább előtűnvén, az izgató gyógyszerelés szüksége mindinkább nyilvánvalóvá lett. 11/2 nehezék kappanőr-virágból 6 abony öntelek készíttetett, s e mellett a higanyhólyagot folytatták. Csőre is adatott. Mindenek daczára estefelé a beteg mindinkább összeesvén, végül a homlokra egészen a koponyatetőig és a halántékokig elérő nagy hólyaghúzó tapasz tétetett. A 25 iki éjszakát a beteg azonkívül, hogy néha jajgatott csendesen töltötte, az érlökések erősbödtek, s egy percz alatt 4-szer következtek be; a bőr hőmérséke a rendeshez közeledett, a nyelés pedig kevésbé volt erős, mint a megelőző napokon. A kappanőr adagolása a bőr hőmérsékétől tétetett függővé. 26-án éjszaka egy ízben, rövid időre erős fejfájás lépett fel, s a beteg annyira oda lett, hogy csak erős ingerhatások mellett lehetett némi időre magához téríteni, s ekkor is a kimondani szándékolt szó úgyszólván torkában maradt, a hólyaghúzónak hatása nem lévén, másik által pótoltatott. A csőre szinte ismételve jön. Az eddigi eljárás szakadatlan követése mellett a javulás lassan bár, de folytonosan előre haladt, s 28-áig összesen 3% szemet higanyhólyag használtatott fel anélkül, hogy nyálfolyás fejlődött volna ki, s 29-én a mlaga felényire szállttatott le. A kappanőr-öntelék a bőr bőrmérsékét mindannyiszor emelte, de már 28-án abba kellett hagyni, minthogy a beteg állandóan visszautasította, úszhó 1-jéig az érlökések egy percz alatt 50-re szaporodtak, s ezen nap „electuarium lenitivum “ által bélkiürítés eszközöltetett. 4-én pedig a hólyaghúzó a homlokdudorokon, mint genvesztő szer hagyatott, míg a higanyhal vags szemernyi adagokban folytonosan alkalmazva jön. 13-án a genyésztők még alkalmazva voltak, s a bőringerlés következtében a fej bőrén számos kelés támadt; nyálfolyásnak azonban még csak nyoma sem mutatkozott Szoros étrend. A beteg mint üdülő ágyát néhány órára elhagyhatta, s őszutó 8-án vigyázattal üzletében egynémelyet elvégezhetett. Ekkor az érlökések már 82-re emelkedtek, s az elsoványodás némi mértékben kiegyenlíttetett. Ekkoráig a beteg összesen 6 szemer higanyhólyagot emésztett meg. Ezen időtől fogva 1861-ig, midőn S. v. d. K. a jelen esetet leírta, a beteg állandóan jobban volt, s csak arról panaszkodott, hogy pinczében létekor feje a borgőzöktől elfogult, de anélkül, hogy fejfájás következett volna be. A közölt eset a külső agyburok lobjának makacsságát eléggé mutatja, s egyszersmind például szolgál arra nézve, mint lehet ernyedetlen kitartás mellett Schroeder van der Kolk hitvallomása szerint a fenyegető halált leküzdeni. Itten — * 1 90 —